BH 2017.7.214 I. A sikkasztás tényállásszerűségéhez megkívánt rábízás nem a dolog tulajdonjogának átruházását jelenti; a jogszerű rábízó a tulajdonjog gyakorlásának egyes részjogosítványait engedi át annak, akire a dolgot rábízza. Így a dolog birtokba adásával átengedi a birtoklás jogát, ezen túlmenően pedig - saját rendelkezési jogából fakadóan, és annak terjedelmét meg nem haladóan -, amennyiben szándékában áll, a használat és a rendelkezés jogát is átruházhatja. Az átengedett részjogosítványok körét és kereteit azonban - azaz azt, hogy akire a dolgot rábízták, mit tehet azzal - mindig a rábízó határozza meg, mivel a dolog másra bízásakor az átadott dolog feletti rendelkezés jogának ő a jogszerű jogosultja [Btk. 372. § (1) bek.]

II. Sikkasztást követ el az egyéni vállalkozó gépkocsivezető beosztásban lévő alkalmazottja, ha a munkáltatója által részére átadott és kizárólag a fuvarozással kapcsolatos költségek fedezésére szolgáló fuvarellátmányt eltulajdonítja, és azt saját céljaira fordítja [Btk. 372. § (1) bek.].

III. A sikkasztás bűncselekményében bűnösség megállapítását nem befolyásolja az a körülmény, hogy a terhelt - a munkaviszonyával összefüggésben - a sértettel szemben anyagi követelést támasztott. A terhelt és a sértett közötti elszámolási vita - függetlenül a terhelt követelésének alapos vagy alaptalan voltától - nem teszi jogszerűvé a sértett által a terheltre meghatározott rendeltetéssel rábízott dolog eltulajdonítását.

A büntetőeljárási törvény pedig kizárja a szándékos bűncselekmény elkövetési értékének terhelti követelésként a magánféllel szemben beszámítási kifogásként történő érvényesítését [Btk. 4. §, 7. §; Be. 54. § (7) bek.].

Pertörténet:

Miskolci Járásbíróság B.6/2015/27., Miskolci Törvényszék Bf.45/2016/5., Kúria Bfv.1143/2016/5. (*BH 2017.7.214*)

***********

[1] A terheltet a járásbíróság ítéletével bűnösnek mondta ki sikkasztás vétségében [Btk. 372. § (1) bek. és (2) bek. a) pont] és ezért 2 év időtartamra próbára bocsátotta.

[2] A terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárva a törvényszék végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő.

[4] A terhelt és É. J. közúti árufuvarozó kisiparos 2014. június 16-án megállapodtak abban, hogy É. J. egyéni vállalkozó a cégében a terheltet gépkocsivezetőként alkalmazni fogja. Ennek során É. J. közölte a terhelttel, hogy a fuvarozási feladatok ellátása során 40 000 forintot és 500 eurót járatellátmányként ad át részére a cége, és azt csak a fuvarozással kapcsolatos költségekre - például autópályadíjra, parkolási díjra, közlekedési bírságokra - fordíthatja a fuvar teljesítése során. Közölte azt is, hogy a fuvarfeladat teljesítése után a gépjárművet a vállalkozó telephelyére köteles visszavinni, a járatellátmánnyal pedig tételesen el kell számolnia. Még ugyanezen a napon munkaszerződés jött létre a felek között, mely tartalmazza, hogy a munkáltató a munkavállalót határozatlan időtartamra alkalmazza nemzetközi gépjárművezető beosztásban, valamint azt is, hogy a terhelt havi bére 118 000 forint. A munkaszerződéshez kapcsolódóan a terhelt több nyilatkozatot is aláírt, melyek egyikében a terhelt akként nyilatkozott, hogy "a kamion-szerelvénnyel a telephelyről elindulok, és köteles vagyok ide visszahozni minden fuvarfeladat befejeztével", továbbá "a felvett valutával, bélyegzővel, valamint az összes fuvarhoz tartozó okmánnyal köteles vagyok a fuvarfeladat teljesítése után azonnal elszámolni".

[5] Az egyéni vállalkozás szakmai vezetését É. J. felesége végezte. A munkaszerződés aláírását követően É. J.-né átadta a terhelt részére a fuvarfeladat teljesítéséhez szükséges okmányokat, valamint a külföldi autópályadíjak és tankolások fizetésére rendszeresített DKV-kártyát, továbbá készpénzben átadott részére 40 000 forintot és 500 eurót, annak ismételt közlése mellett, hogy azt fuvarellátmányként kapja, csak a fuvarozással kapcsolatos költségekre fordíthatja, továbbá azzal a fuvar teljesítését követően a cég telephelyén köteles elszámolni. A terhelt ezt az összeget átvette, majd a telephely irodahelyiségében egy kockás füzetben aláírta a "K. Zs. 40 000 forint, 500 euró felvét: 2014.06.16." bejegyzést.

[6] Ezt követően a terhelt 2014. június 16. napjától kezdődően, összesen 11 napon keresztül, négy fuvart teljesített Ausztria, Olaszország és Németország területén, melynek során telefonon tartotta a kapcsolatot a céggel, többnyire R. P. fuvarszervezővel. R. P.-nek azonban tudomására jutott, hogy a terhelt az egyik olaszországi felrakóhelyen túlsúlyra hivatkozva nem kívánja az árut felrakni és továbbfuvarozni, ezért felvette a kapcsolatot a külföldi céggel, és annak képviselője arról tájékoztatta, hogy a terhelt által hivatkozott túlsúly nem áll fenn. R. P. ekkor közölte a terhelttel, hogy nincs túlsúlyveszély, ezért az árut rakja fel és fuvarozza tovább, aminek a terhelt eleget tett és a fuvarfeladatot teljesítette. Útközben azonban telefonon azt közölte R. P.-vel, hogy "túlsúlyt nem vagyok köteles felpakolni", és "innentől kezdve nem vagyok hajlandó veletek dolgozni, így több fuvart nem is adhattok". Ezért a fuvarszervező és É. J.-né is közölte telefonon a terhelttel, a gépjárművet a cég telephelyére vigye vissza, és a részére átadott okmányokkal számoljon el.

[7] Ezután R. P. és É. J.-né a GPS-rendszeren keresztül figyelték a terhelt által vezetett kamion mozgását, és ennek során észlelték, hogy a terhelt - a fuvarfeladatból való visszahívását követően - nem a cég f.-i telephelye felé tart, hanem M.-en, a Tesco Áruház környékén lévő Shell benzinkút parkolójában tartózkodik. Utóbb a terhelt telefonon azt közölte R. P.-vel, hogy "a kocsit leteszi a kútnál". É. J.-né ekkor rendőri intézkedést kért, és vejével együtt maga is a megjelölt helyre ment. 2014. június 26-án 16 óra 40 perc körüli időben a terhelt a Shell benzinkút parkolójában a kiérkező rendőr jelenlétében átadta É. J.-nének a kamionszerelvényt és annak kulcsait, továbbá a gépjárműhöz, valamint a fuvarhoz kapcsolódó okmányokat és a DKV-kártyát. É. J.-né megkérdezte a terhelttől, hogy "hol van a fuvarellátmány", amire a terhelt többször is azt közölte vele, miszerint "értsd már meg, hogy elköltöttem, vond le a fizetésemből".

[8] Így a terhelt a részére járatellátmányként átadott készpénzzel nem számolt el, azt nem adta át É. J.-nének. Ezzel É. J. egyéni vállalkozó cégének összesen 193 530 forint kárt okozott, ami nem térült meg.

[9] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt - védője útján - terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melynek a törvényi okát nem jelölte meg; érdemben a jogerős ítélet megváltoztatását és az ellene emelt vád alóli felmentését kérte.

[10] Indokai szerint a sikkasztásnak a jogerős ítéletben a terhelt terhére rótt elkövetési magatartása - a jogtalan eltulajdonítás - jelen ügyben nem valósult meg. Hivatkozott arra, hogy az M.-i Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság nem jogerős ítéletében már megállapította, miszerint a sértett cég 266 330 forint összegű elmaradt munkabért, szabadságmegváltást nem fizetett ki a terhelt részére, ami meghaladja a büntetőítéletben terhére rótt elkövetési értéket.