BH 1984.1.3 Súlyos testi sértés szándékos alakzatára nem lehet következtetni önmagában abból, hogy a bántalmazás szándékos volt [Btk. 13. §, 170. § (1) bek.].

A járásbíróság a terheltet gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségében mondta ki bűnösnek, és ezért 60 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét 100 forintban határozta meg.

Az ítéletben megállapított tényállás a következőket tartalmazza.

A terhelt előzetes szóváltást követően ellökte az anyósát, aki a lökés következtében elesett, és bal csuklója eltörött. Az így bekövetkezett sérülés tényleges gyógytartama 60 napra tehető.

Az ítéletnek a minősítésre vonatkozó rendelkezése miatt emelt törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint a terhelt szándékosan bántalmazta a sértettet, ez esetben pedig szándékosan elkövetett súlyos testi sértés bűntettéért felel, akár szándékosan, akár gondatlanul idézte elő ezt az eredményt. Az adott esetben a terhelt indulatos vita közben szándékosan lökte el a sértettet. Nem kívánt neki 8 napon túl gyógyuló sérülést okozni, a tőle elvárható körültekintés tanúsítása esetén látnia kellett volna, hogy az idős asszony súlyos sérülést szenvedhet, ha a betonjárdára zuhan. Csonttöréséért tehát a felelősség gondatlanság formájában megállapítható, és így a cselekmény helyesen a Btk. 170. §-ának (2) bekezdésébe ütköző súlyos testi sértés bűntetteként minősül.

A törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.