BH 1997.6.290 Ha az örökhagyó által aláírt írásbeli végrendelet azért érvénytelen, mert arról a keltezés hiányzik, az örökhagyó egyidejű szóbeli nyilatkozata mint szóbeli végrendelet sem lesz érvényes, mert annak egyik törvényes feltétele hiányzik. Ilyen esetben ugyanis az írásbeli végrendelet tételének lehetősége fennállott, hiszen az örökhagyó az írásbeli végrendeletet alá tudta írni [Ptk. 634-635. §-ok, PK 88. sz.].

A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította. A megállapított tényállás szerint T. J. örökhagyót 1988. június 3-án műtét sürgős elvégzése céljából kórházba utalták. Kórházba szállítása előtt lakásán saját kezűleg írt és aláírt végrendeletében élettársát, a felperest nevezte meg örököséül. Az örökhagyó a végrendeletet az időközben megérkezett mentőautó egyik ápolója: B. Zs. és szomszédja: K. J. előtt felolvasta, aláírta, majd azt a nevezettek tanúként is aláírták. A végrendeletről azonban hiányzik a keltezés helye és időpontja. Az örökhagyó a kórház tájékoztatása szerint "kórházi felvételkor az életet fenyegető egészségi állapotban volt, megműtötték, ezt követően az intenzív részlegen intenzív osztályos terápiában részesült, majd 1988. június 21-én a kórházban elhunyt." E tényállásra tekintettel az eljárt bíróságok megállapították, hogy a szóbeli végrendelet tételéhez a Ptk. 634. §-ában megkívánt két alapvető feltétel együttesen nem állt fenn: az örökhagyó tudott volna érvényes írásbeli végrendeletet tenni; a saját kezűleg írt végrendelete ugyanis a keltezés helyének és időpontjának hiánya miatt volt érvénytelen.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és az ítélet megváltoztatásával a kereseti kérelme szerinti döntést kért. Álláspontja szerint jogszabálysértő a szóbeli végrendelet érvénytelenségének megállapítása; iratellenes az is, hogy az örökhagyó tudott volna érvényes írásbeli végrendeletet tenni. 1988. június 3-án az örökhagyó "rendkívül rossz egészségi állapotban, rendkívül rossz pszichikai állapotban volt, az írásbeli végrendelet befejezését akadályozták a mentősök is a sürgős ellátásra hivatkozva, így az örökhagyó részéről alakilag kifogásolható, részben megírt írásbeli végrendelet készült, melynek tartalmát a két tanú együttes jelenlétében szóban megismételt. Ezt követően már a kórházi ellátás és műtét alatt olyan állapotban volt, hogy nem volt képes érvényes írásbeli végrendeletet készíteni."

Az I. rendű alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, a II. rendű alperes ügygondnoka ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az adott esetben a szóbeli végrendelkezésnek a Ptk. 634. §-ában meghatározott két alapvető feltétele közül az egyik nem állt fenn: az örökhagyó ugyanis írásbeli magánvégrendeletet készített, és az a keltezés helyének és időpontjának hiánya miatt volt érvénytelen. Ezzel kapcsolatban mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság helyesen hivatkozik a PK 88. számú állásfoglalás f) pontjában adott iránymutatásra. Eszerint, ha a szóbeli végrendelkezés törvényes feltételei fennállottak - vagyis az örökhagyó életet fenyegető rendkívüli helyzetben volt, és írásbeli végrendeletet egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetett volna (Ptk. 634. §) - és a szóbeli végrendelet az alaki követelményeknek is megfelelt (Ptk. 635. §), a szóbeli végrendelet érvényes akkor is, ha egyidejűleg írásbeli végrendelet készült, de az alaki okból érvénytelen.