BH 2005.7.249 A biztosító és a károsult egyezsége annyiban kihat a károkozóra is, hogy ugyanazon káresemény miatt újabb kárköveteléssel vele szemben a károsult már nem léphet fel [Ptk. 240. §, 286. §, 355. §, 559. §].

1998. február 21-én az M. B. K.-nál felállított toronydaru rádőlt a felperes Mitsubishi Lancer típusú személygépkocsijára, emiatt a gépkocsi károsodott. Az alperes a beavatkozóval kötött vállalkozói felelősségbiztosítást, aki a szerződésben vállalta, hogy megtéríti mindazokat a károkat, amelyeket az alperes az építési, szerelési, kivitelezési munkálatok végzésével harmadik személynek okoz. A felperes és a beavatkozó 1998. március 6-án egyezséget kötöttek. Ebben a felperes 374 309 forint megfizetése mellett a kártérítést véglegesen elfogadta és a szerződés megtámadásának jogáról lemondott. A gépkocsit 1998. március 10-én javítatta ki, majd 2000. évben eladta.

A felperes 2000. március 24-én további követelést támasztott: 84 575 forintra az előzőleg kifizetett kártérítés javítási költség része után járó áfaként, 50 956 forintra a gépkocsiban bekövetkezett értékcsökkenésként tartott igényt. A beavatkozó ez utóbbi összeg kifizetése iránt intézkedett, míg a felperes további követelését elutasította. A felperes ezért módosított keresetében további 84 575 forint áfa, 21 824 forint a biztosító által kifizetett értékcsökkenés után a kár bekövetkezésétől annak megtérítéséig számított késedelmi kamatok, 25 000 forint gépkocsi bérleti díj, 1867 forint gépkocsi tárolási díj, 10 000 forint szállítási költség és 10 000 forint készkiadás, valamint ezek késedelmi kamatai megtérítésére kérte az alperes kötelezését. Álláspontja szerint a biztosítóval kötött egyezség megtámadásának jogáról való lemondás semmis volt, az egyezség megtámadható, így a szerződésen kívül okozott károk megtérítésének szabályai szerint teljes kártérítésre igényt tarthat az alperestől.

Az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság által helybenhagyott - ítéletében 106 399 forint, ebből 84 575 forint után 1998. február 21-étől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os késedelmi kamat és részperköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolása szerint a megtámadási határidő megnyílta előtt az egyezség megtámadásának jogáról való lemondás a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése értelmében semmis. Ezért a felperes az általános elévülési időn belül a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján követelhette a kár megtérítését a károkozó alperestől. A biztosító és a felperes közti egyezség az alperest nem kötötte, a felperes azonban nem követelheti a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült. A kereset összegét csupán a javítási költség után járó általános forgalmi adó és az értékcsökkenés kamata erejéig találta alaposnak, a további követelést bizonyítatlansága folytán utasította el.

A jogerős ítélet ellen a beavatkozó és az alperes terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet az ítélet megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása érdekében. A beavatkozó álláspontja az volt, hogy a megtámadás jogáról a megtámadási határidő megnyílta előtti lemondás érvénytelensége a Ptk. 239. §-a alapján nem vonta maga után az egész szerződés érvénytelenségét. A felperes az 1 éves megtámadási határidőt elmulasztva támasztott további követelést az alperessel szemben, aki helyett biztosítóintézetként ő maga volt köteles a helytállásra. Teljesítése az alperes követelésére és megbízásából történt, ezért az az alperesre is kiterjedt. A számla nélküli kárrendezésre hivatkozva jogsértőnek tartotta az általános forgalmi adó megfizetésében való marasztalását.

Az alperes felülvizsgálati kérelmének indokai a beavatkozó álláspontjával megegyező volt, az egyezség megtámadásának jogáról történt lemondás és a követelés elévülési időben való érvényesíthetősége jogszabálysértő megítélése kérdésében.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.

Az alperes és a beavatkozó a felülvizsgálat elrendelését megalapozó jogsértést az alperes jogszabálysértő marasztalásában jelölte meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglalt korlátozás folytán kizárólag ebben a keretben vizsgálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem megalapozott.