62009CJ0099[1]

A Bíróság (negyedik tanács) 2010. július 1-i ítélete. Polska Telefonia Cyfrowa sp. z o.o. kontra Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Sąd Najwyższy - Lengyelország. Távközlési szolgáltatások - 2002/22/EK irányelv - A 30. cikk (2) bekezdése - Telefonszámok hordozhatósága - A nemzeti szabályozó hatóságok hatásköre - A fogyasztó által fizetendő díj - Visszatartó jelleg - A költségek figyelembevétele. C-99/09. sz. ügy.

C-99/09. sz. ügy

Polska Telefonia Cyfrowa sp. z o.o.

kontra

Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej

(a Sąd Najwyższy [Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Távközlési szolgáltatások - 2002/22/EK irányelv - A 30. cikk (2) bekezdése - Telefonszámok hordozhatósága - A nemzeti szabályozó hatóságok hatásköre - A fogyasztó által fizetendő díj - Visszatartó jelleg - A költségek figyelembevétele"

Az ítélet összefoglalása

Jogszabályok közelítése - Távközlési ágazat - Egyetemes szolgáltatás és felhasználói jogok - 2002/22 irányelv

(2002/22 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 30. cikk, (2) bekezdés)

Az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22 irányelv 30. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti szabályozó hatóság az előfizetők által az említett szolgáltatás igénybevételéért fizetendő díj visszatartó jellegének értékelése során köteles figyelembe venni a számhordozhatóság szolgáltatásának nyújtása miatt a mobilhálózatok üzemeltetői által viselt költségeket. A nemzeti szabályozó hatóságnak azonban fennmarad az a joga, hogy az üzemeltetők által kérhető ezen díj legmagasabb összegét az üzemeltetők által viselt költségeknél alacsonyabb szinten határozza meg, ha a kizárólag ezen költségek alapján kiszámított díj a felhasználókat visszatarthatja a számhordozhatóság lehetőségének igénybevételétől.

(vö. 28. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2010. július 1-je(*)

"Távközlési szolgáltatások - 2002/22/EK irányelv - A 30. cikk (2) bekezdése - Telefonszámok hordozhatósága - A nemzeti szabályozó hatóságok hatásköre - A fogyasztó által fizetendő díj - Visszatartó jelleg - A költségek figyelembevétele"

A C-99/09. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Sąd Najwyższy (Lengyelország) a Bírósághoz 2009. március 11-én érkezett, 2008. december 19-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Polska Telefonia Cyfrowa sp. z o.o.

és

a Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: J.-C. Bonichot tanácselnök, C. Toader, K. Schiemann, P. Kūris (előadó) és L. Bay Larsen bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. március 25-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Polska Telefonia Cyfrowa sp. z o.o képviseletében S. Dudzik és M. Korcz radcy prawni,

- a Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej képviseletében M. Kołtoński és M. Chmielewska radcy prawni,

- a lengyel kormány képviseletében kezdetben: M. Dowgielewicz, később: K. Zawisza és S. Sala, meghatalmazotti minőségben,

- a szlovák kormány képviseletében B. Ricziová, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében K. Mojzesowicz és C. Vrignon, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2010. április 15-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("egyetemes szolgáltatási irányelv") (HL L 108., 51. o., magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 367. o.) 30. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 A kérelmet a Polska Telefonia Cyfrowa sp. z o.o. (a továbbiakban: PTC) és a Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej (az Elektronikus Távközlési Hivatal elnöke, a továbbiakban: az UKE elnöke) közötti, az utóbbinak a PTC-vel szemben 100 000 PLN (körülbelül 24 350 euró) összegű bírságot kiszabó határozata tárgyában indult jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az Unió szabályozása

3 Az egyetemes szolgáltatási irányelv (40) és (41) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

"(40) A számhordozhatóság a távközlési versenykörnyezetben a fogyasztó általi választás és a hatékony verseny egyik kulcsfontosságú előmozdítója, amelynek révén azok a végfelhasználók, akik ezt kérik, a szolgáltatást nyújtó szervezettől függetlenül megtarthatják hívószámukat (hívószámaikat) a nyilvános telefonhálózatban. Ez az irányelv nem terjed ki a helyhez kötött és nem helyhez kötött nyilvános telefonhálózati csatlakozások közötti számhordozhatóság szolgáltatására. A tagállamok azonban alkalmazhatnak a helyhez kötött szolgáltatásokat nyújtó hálózatok és a mobilhálózatok közötti számhordozásra vonatkozó rendelkezéseket.

(41) A számhordozhatóság hatását jelentősen erősíti, ha átlátható díjszabási tájékoztatás áll rendelkezésre mind a számukat hordozó végfelhasználók számára, mind pedig a számukat hordozó végfelhasználókat hívó végfelhasználók számára. A nemzeti szabályozó hatóságoknak - amennyiben megvalósítható - a számhordozhatóság alkalmazásának részeként meg kell könnyíteniük a díjszabások megfelelő átláthatóságát."

4 Az egyetemes szolgáltatási irányelv 30. cikke előírja:

"(1) A tagállamok biztosítják, hogy a nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatások, köztük a mobilszolgáltatások minden előfizetője, aki ezt kéri, hívószámát (hívószámait) a szolgáltatást nyújtó vállalkozástól függetlenül megtarthassa:

a) földrajzi számok esetén egy konkrét helyen; és

b) nem földrajzi számok esetén bárhol.

Ez a bekezdés nem alkalmazható a helyhez kötött szolgáltatást nyújtó hálózatok és a mobilhálózatok közötti számhordozhatóságra.

(2) A nemzeti szabályozó hatóságok biztosítják, hogy a számhordozhatóság biztosításához szükséges összekapcsolás tekintetében az árképzés költségalapú legyen, és hogy az előfizetők által fizetendő, esetlegesen felszámított közvetlen díjak ne hassanak visszatartólag az ilyen lehetőségek igénybevételére.

(3) A nemzeti szabályozó hatóságok nem állapíthatnak meg a számhordozásra vonatkozó kiskereskedelmi díjszabást versenytorzító módon, így például egyedi vagy közös kiskereskedelmi díjszabások rögzítése révén."

A nemzeti szabályozás

5 A 2004. július 16-i ustawa-Prawo telekomunikacyjne (távközlési törvény) (Dz. U. 171. szám, 1800. alszám) 41. cikkének az alapügyben alkalmazandó változata a következőket mondja ki:

"(1) A számhordozhatóság biztosításához szükséges összekapcsolás tekintetében a díjakat a költségek alapján kell meghatározni.

(2) A szolgáltató szabad megválasztásával összefüggő összekapcsolás és a távközlési szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében a díjakat a költségek alapján kell meghatározni."

6 A távközlési törvény 71. cikke ekként rendelkezik:

"(1) Üzemeltetőváltás esetén az előfizető, az üzemeltető nyilvános telefonhálózatához való csatlakozást biztosító szolgáltatóval szerződő félként - 1. földrajzi számok esetén az adott szám területén, 2. nem földrajzi számok esetén az állam egész területén - kérheti a kiosztott számnak egy másik üzemeltető hálózatára történő átvitelét.

(2) Az (1) bekezdés nem vonatkozik a helyhez kötött nyilvános telefonhálózatok és a nyilvános mobilhálózatok közötti számhordozásra.

(3) Üzemeltetőváltás esetén történő számhordozásért a szolgáltató az előfizetővel szemben a díjszabásában rögzített egyszeri díjat számíthat fel, amelynek összege nem tarthatja vissza az előfizetőt e lehetőség igénybevételétől."

7 A távközlési törvény 74. cikkének szövege a következő:

"(1) A nyilvános telefonhálózathoz való csatlakozást biztosító szolgáltató és az üzemeltető, amelynek hálózatához az előfizető a nyilvános telefonhálózathoz való csatlakozást biztosító szolgáltatóval szerződő félként csatlakozott, kötelesek a 69-72. cikk szerinti előfizetői jogok gyakorlásának - a megfelelő műszaki feltételek megteremtésében illetve a 31. cikk vagy a 128. cikk szerinti szerződés megkötésében megnyilvánuló - lehetőségét, és ha e lehetőségek adottak, azok kihasználását biztosítani.

[...]

(3) Az UKE elnöke a 209. cikk (1) bekezdésének 15-17. pontjában meghatározott pénzbírságot szabhat ki az (1) bekezdés szerinti szolgáltatóval és üzemeltetővel szemben, ha:

1) nem biztosítják az előfizetői jogok gyakorlásának az (1) bekezdésben meghatározott lehetőségeit;

2) nem teszik lehetővé az előfizetői jogok gyakorlását, ha azok gyakorlásának lehetősége adott;

3) az előfizető jogok gyakorlását a törvény vagy a 73. cikk szerinti rendelet rendelkezéseit sértő módon teszik lehetővé."

8 Az említett törvény 209. cikke (1) bekezdésének 16. pontja szerint:

"Pénzbírságot kell kiszabni azokkal szemben, [...] akik az előfizetőket megakadályozzák a számhordozáshoz való joguk gyakorlásában."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az UKE elnöke 100 000 PLN (körülbelül 24 350 euró) összegű pénzbírságot szabott ki a PTC-vel szemben azzal az indokolással, hogy a PTC által a 2006. március 28-tól május 31-ig tartó időszak során az üzemeltetőváltás esetén felszámított 122 PLN (körülbelül 29,70 euró) összegű egyszeri díj a távközlési törvény 71. cikke (3) bekezdése megsértésének minősül, amennyiben ez az összeg a PTC előfizetőit visszatartja a számhordozáshoz való joguk gyakorlásától.

10 A PTC keresetet nyújtott be az UKE elnökének határozata ellen a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság) előtt. Ez a bíróság a 2007. március 6-i ítéletével elutasította az említett keresetet.

11 A PTC fellebbezést terjesztett elő ezen ítélettel szemben a Sąd Apelacyjny w Warszawie (varsói fellebbviteli bíróság) előtt, amely bíróság a 2008. február 5-i ítéletével megsemmisítette a vitatott határozatot, mivel úgy vélte, hogy a számhordozhatóságra vonatkozó egyszeri díj összege nem számítható ki az üzemeltető által ezen szolgáltatás nyújtásával összefüggésben felmerülő költségek figyelembevétele nélkül. Az UKE elnöke fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen.

12 E körülmények között a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni az [egyetemes szolgáltatási] irányelv 30. cikkének (2) bekezdését, hogy a hatáskörrel rendelkező nemzeti szabályozó hatóság annak biztosítása során, hogy az előfizetők által fizetendő díjak ne hassanak visszatartólag a számhordozhatóság lehetőségének igénybevételére, köteles figyelembe venni valamely mobilhálózat üzemeltetője által e szolgáltatás nyújtása miatt viselt költségeket?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

13 A kérdést előterjesztő bíróság a kérdésével arra vár választ, hogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 30. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a nemzeti szabályozó hatóság az előfizetők által az említett szolgáltatás igénybevételéért fizetendő díj visszatartó jellegének értékelése során köteles figyelembe venni a számhordozhatóság szolgáltatásának nyújtása miatt a mobilhálózatok üzemeltetői által viselt költségeket.

14 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárásnak a PTC azon állításai szolgálnak alapul, amelyek szerint az egyetemes szolgáltatási irányelv 30. cikkének (2) bekezdése arra kötelezi a nemzeti szabályozó hatóságot, hogy az említett értékelés keretében vegye figyelembe a számhordozhatóság szolgáltatásának nyújtása miatt az üzemeltetők által viselt költségeket.

15 Bevezetésként pontosítani kell, hogy a számhordozhatóság fogalma magában foglalja azt a lehetőséget, amely lehetővé teszi a telefon-előfizető számára, hogy üzemeltetőváltás esetén megtartsa ugyanazt a hívószámot (a C-438/04. sz. Mobistar-ügyben 2006. július 13-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-6675. o.] 23. pontja).

16 E jogosultság megvalósulása szükségessé teszi, hogy az üzemeltetők közötti platformok egymással kompatibilisek legyenek, az előfizető számát az egyik üzemeltetőtől a másikhoz átvigyék, és a műszaki műveletek lehetővé tegyék a telefonhívásoknak a hordozott szám felé történő átirányítását (lásd a fent hivatkozott Mobistar-ügyben hozott ítélet 24. pontját).

17 Az egyetemes szolgáltatási irányelv (40) preambulumbekezdésének megfelelően a számhordozhatóság célja, hogy megszüntesse a fogyasztók szabad választásának akadályait, többek között a mobilszolgáltatók között, és így biztosítsa a hatékony verseny fejlődését a telefonszolgáltatások piacán (lásd a fent hivatkozott Mobistar-ügyben hozott ítélet 25. pontját).

18 E célok elérése érdekében az uniós jogalkotó az egyetemes szolgáltatási irányelv 30. cikkének (2) bekezdésében előírta, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok legyenek figyelemmel arra, hogy a számhordozhatóság biztosításához szükséges összekapcsolás tekintetében az árképzés költségalapú legyen, és hogy az előfizetők által fizetendő, esetlegesen felszámított, közvetlen díjak ne hassanak visszatartólag az ilyen lehetőségek igénybevételére (lásd a fent hivatkozott Mobistar-ügyben hozott ítélet 26. pontját).

19 Továbbá rá kell mutatni, hogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 30. cikkének (2) bekezdése szerint a nemzeti szabályozó hatóságok kötelesek biztosítani, hogy az üzemeltetők a költségeik alapján határozzák meg az árakat, és az áraknak ne legyen visszatartó hatásuk az előfizetőkre (lásd a fent hivatkozott Mobistar-ügyben hozott ítélet 33. pontját).

20 Mivel bizonyos, hogy a díjakat a költségek alapján határozták meg, az említett rendelkezés a helyzet értékelésére és a számukra leginkább megfelelő módszer meghatározására meghatározott mérlegelési jogkört ruház a nemzeti szabályozó hatóságokra a hordozhatóság teljes hatékonyságának oly módon való biztosítása érdekében, amely az előfizetőket nem tartja vissza e lehetőség igénybevételétől (lásd a fent hivatkozott Mobistar-ügyben hozott ítélet 34. pontját).

21 Ebben a vonatkozásban a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 30. cikkének (2) bekezdésével nem ellenétes, ha a nemzeti szabályozó hatóságok elméleti modell segítségével előzetesen meghatározzák az átadó üzemeltető által a átvevő üzemeltetőtől létesítési költség címén kérhető legmagasabb árat, mivel az árakat a költségek alapján határozzák meg oly módon, hogy az az előfizetőket ne tartsa vissza a hordozhatóság lehetőségének igénybevételétől (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Mobistar-ügyben hozott ítélet 37. pontját).

22 A fentiekből következik, hogy az üzemeltető által viselt összekapcsolási költségek és az előfizető által fizetendő díj összege főszabály szerint egymással összefüggenek. Ez az összefüggés teszi lehetővé az előfizetők és az üzemeltetők érdekei közötti megegyezés biztosítását.

23 Emlékeztetni kell arra, hogy az egyetemes szolgáltatási irányelv (41) preambulumbekezdésének megfelelően a nemzeti szabályozó hatóságoknak a számhordozhatóság alkalmazásának részeként meg kell könnyíteniük a díjszabások megfelelő átláthatóságát.

24 Úgyszintén hangsúlyozni kell, ahogyan arra a főtanácsnok az indítványának 52., 53. és 55. pontjában rámutatott, hogy a nemzeti szabályozó hatóság által a díjazás visszatartó hatásának értékelésére választott módszernek összhangban kell állnia az összekapcsolási díjszabás elveivel, lehetővé téve ezáltal ezen díjszabás objektivitásának, teljes hatékonyságának és átláthatóságának biztosítását.

25 Ennélfogva az irányelv felépítéséből kitűnik, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok feladata, hogy objektív és megbízható módszerek alapján meghatározzák mind a számhordozhatóság szolgáltatásának nyújtása miatt az üzemeltetők által viselt költségeket mind azt a díjküszöböt, amely fölött az előfizetők valószínűleg nem veszik igénybe ezt a szolgáltatást.

26 Ezen vizsgálat alapján a nemzeti szabályozó hatóságnak adott esetben meg kell tiltania azon díj alkalmazását, amelynek - annak ellenére, hogy az említett költségekhez kapcsolódik - a nemzeti szabályozó hatóság rendelkezésére álló összes adatot figyelembe véve az előfizetőre visszatartó jellege van.

27 Ebből következik, hogy ebben az esetben a nemzeti szabályozó hatóság arra az álláspontra is juthat, hogy az előfizetőtől kérhető díj összegének alacsonyabbnak kell lennie annál az összegnél, amely kizárólag azon -objektív és megbízható módszer szerint értékelt - költségek alapján végzett meghatározás eredménye lenne, amely költségeket a számhordozhatóság biztosítása érdekében az üzemeltetőknek kell viselniük.

28 A fenti megfontolások összességére tekintettel úgy kell válaszolni az előterjesztett kérdésre, hogy az egyetemes szolgáltatási irányelv 30. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti szabályozó hatóság az előfizetők által az említett szolgáltatás igénybevételéért fizetendő díj visszatartó jellegének értékelése során köteles figyelembe venni a számhordozhatóság szolgáltatásának nyújtása miatt a mobilhálózatok üzemeltetői által viselt költségeket. A nemzeti szabályozó hatóságnak azonban fennmarad az a joga, hogy az üzemeltetők által kérhető ezen díj legmagasabb összegét az üzemeltetők által viselt költségeknél alacsonyabb szinten határozza meg, ha a kizárólag ezen költségek alapján kiszámított díj a felhasználókat visszatarthatja a számhordozhatóság lehetőségének igénybevételétől.

A költségekről

29 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

Az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("egyetemes szolgáltatási irányelv") 30. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti szabályozó hatóság az előfizetők által az említett szolgáltatás igénybevételéért fizetendő díj visszatartó jellegének értékelése során köteles figyelembe venni a számhordozhatóság szolgáltatásának nyújtása miatt a mobilhálózatok üzemeltetői által viselt költségeket. A nemzeti szabályozó hatóságnak azonban fennmarad az a joga, hogy az üzemeltetők által kérhető ezen díj legmagasabb összegét az üzemeltetők által viselt költségeknél alacsonyabb szinten határozza meg, ha a kizárólag ezen költségek alapján kiszámított díj a felhasználókat visszatarthatja a számhordozhatóság lehetőségének igénybevételétől.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: lengyel