A Kúria Knk.37339/2015/3. számú precedensképes határozata határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 28/C. § (5) bek., (5) bek.] Bírók: Balogh Zsolt, Kozma György, Marosi Ildikó

A határozat elvi tartalma:

Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjába ütköző hitelesíteni kért kérdés megállapíthatósága.

***********

KÚRIA

Knk.IV.37.339/2015/3.szám

A Kúria a dr. Tordai Csaba ügyvéd Cím1 által képviselt Felperes1 Cím2 szervezőnek, a dr. Pálffy Ilona elnök által képviselt Nemzeti Választási Bizottság (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.) ellen, aláírásgyűjtő ív mintapéldánya hitelesítése kapcsán meghozott 45/2015. (III. 25.) számú határozatának felülvizsgálata tárgyában, nem peres eljárásban, meghozta az alábbi

v é g z é s t :

A Kúria a Nemzeti Választási Bizottság 45/2015. (III. 27.) számú határozatát helybenhagyja.

Kötelezi a szervezőt, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 10.000 (tízezer) forint eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

I.

1. A Nemzeti Választási Bizottság (a továbbiakban: NVB) 45/2015. (III. 27.) számú határozatában (megjelent a Hivatalos értesítő 2015. március 27-i, 15. számában) megtagadta a hozzá 2015. március 13-án benyújtott aláírásgyűjtő ív hitelesítését, amelyen a következő kérdés szerepelt:

"Egyetért-e Ön azzal, hogy a dohánytermékek kiskereskedelme Magyarországon ne az állam kizárólagos hatáskörébe utalt tevékenység legyen?"

2. Az NVB a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 11. §-a alapján eljárva, hivatkozva a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 12. § l) pontjára, a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 6. § (1) bekezdésére, 7. § (1) bekezdésére és a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) előírásaira megállapította, hogy a dohány kiskereskedelem állami monopóliummá tételére törvényi szabályok alapján került sor. Az állam a megkötött koncessziós szerződések révén koncessziós díjhoz jut. A Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló 2014. évi C. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 1. mellékletének 43. pontja, "Az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások" című fejezetének 1.2.4.4. alpontjában a bevételek között szerepel a dohánytermékek kiskereskedelmi koncessziós díja. A Kötv. számol a koncessziós bevételekkel. Ezért a népszavazásra feltenni szándékozott kérdés az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjában szabályozott, a népszavazás szempontjából tilalmazott tárgykört érintett. Hivatkozva az 58/2007. (X. 17.) AB határozatban foglaltakra is, a népszavazási kérdés a Kötv. meghatározott részének módosítására kötelezné az Országgyűlést, következésképpen az az Alaptörvénnyel ellentétes eredményre vezetne.

3. A határidőben érkezett felülvizsgálati kérelemben a szervező az NVB határozatának az Nsztv. 30. § (1) bekezdésén alapuló megváltoztatását kérte. A részben formál-logikai szabályok szerint megfogalmazott indokolásában arra hivatkozott, hogy az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés b) pontjának és 37. cikk (4) bekezdésének szövegszerű egyezése - figyelemmel az Alkotmánybíróság hatáskörét korlátozó rendelkezésekhez fűzött indokolásra is - azt eredményezi, hogy ha az Alkotmánybíróság hatáskörét költségvetési tárgykörben megállapítja, az adott kérdés nem tartozhat a népszavazás tilalmazott tárgykörébe sem. Az Alkotmánybíróság az Ftv. 2. §-ával összefüggő alkotmányjogi panasz indítványt 3194/2014. (VII. 15.) AB határozatával befogadta, ezért a dohány-kiskereskedelem állami monopóliumával kapcsolatos népszavazási kezdeményezést az NVB az Alaptörvény 8. cikkébe ütközően minősítette tilalmazott tárgykörbe tartozónak.

A szervező indokolását emellett arra építette, hogy az Alkotmánybíróság a kórházi napidíjról szóló népszavazási kezdeményezés hitelesítése kapcsán elfogadott 33/2007. (VI. 6.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.1.) megállapította, hogy a kérdéses költségvetési bevétel közvetett és nem jelentős módosulása nem a költségvetési törvény, hanem a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény módosítását teszi szükségessé. (A felülvizsgálati kérelmében a szervező hivatkozott arra is, hogy az Alaptörvény 8. Cikk (3) bekezdés b) pontja, illetve az Alkotmányról szóló 1949. évi XX. törvény 28/C. § (5) bekezdés a) pontja szövegszerű egyezést mutat.) A szervező álláspontja szerint a jelen hitelesítési eljárásban az NVB-nek analógia alkalmazásával ugyanezt kellett volna megállapítania a vizsgált kérdés hitelesítésére irányuló eljárásban. A bevételt megalapozó ágazati törvény (Ftv.) módosítása, ezzel pedig a költségvetési bevétel elmaradása a tárgyévi költségvetési törvényt nem érinti közvetlenül és jelentős módon, hiszen a koncessziós díjból tervezett 1040 millió forintos bevétel a központi költségvetés bevételi főösszegének mindösszesen 0,006%-a. Így az eredményes népszavazás - az Abh.1. értelmezése szerint - nem vonná maga után a költségvetési törvény módosítását.

A kifejtett indokok alapján a felülvizsgálati kérelmet benyújtó szervező értelmezésében az NVB határozata az Nsztv. 11. §-ába ütközően törvénysértő volt.

II.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

1. A szervező kérdése a dohánytermék-kiskereskedelem állami monopóliummá válásával áll összefüggésben. A hitelesítést az NVB a hatályos Kötv. tartalmának érintettségére hivatkozással tagadta meg. A szervező az Alkotmánybíróság 33/2007. (VI. 6.) AB határozatban foglaltakra hivatkozással állította, hogy a kérdés eredményes és érvényes népszavazás esetén a költségvetési bevételt eredményező ágazati törvény [a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény (a továbbiakban: dohánykiskereskedelmi törvény)] módosítását indokolja csupán, a tárgyévi Kötv.-t közvetlenül és jelentősen nem érinti.

2. Az Alaptörvény népszavazás alól kivett tárgyköreit rendező 8. cikk (3) bekezdés b) pontja értelmében nem lehet országos népszavazást tartani a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, (...) szóló törvény tartalmáról".

Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezése - a jelen kérdés megítélése szempontjából nem releváns eltérés mellett - szövegszerűen megegyezik a korábbi Alkotmány 28/C. § (5) bekezdés a) pontjának rendelkezésével. Ezért a Kúria döntésének meghozatalakor nem mellőzhette az Alkotmánybíróság tárgykörben folytatott gyakorlatának elemzését.