A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21362/2017/8. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 253. §, 256/A. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 318. §, 320. §, 340. §, 369. §, 474. §, 478. §] Bírók: Merőtey Anikó, Molnár Ágnes, Németh László

A Fővárosi Ítélőtábla felperes jogi képviselőjének neve (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a alperes jogi képviselőjének neve, címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) II. rendű, II. rendű alperes jogi képviselőjének neve (fél címe 2) által képviselt dr. II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) V. rendű alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2017. május 17. napján kelt 13.P/P.21.813/2014/77. számú ítélete ellen a felperes által 81., 82., 88. szám alatt benyújtott fellebbezései, valamint a II. rendű alperes Pf.3. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezése folytán - tárgyalás tartása nélkül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és a keresetet teljes egészében elutasítja. A felperes által a II. rendű alperesnek fizetendő perköltség összegét 820.000 (nyolcszázhúszezer) forintra felemeli.

A II. rendű alperes illetékfizetési kötelezettségét mellőzi, a felperes által fizetendő illeték összegét 864.000 (nyolcszázhatvannégyezer) forintra felemeli.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, fizessen meg a II. rendű alperesnek 15 napon belül 121.200 (egyszázhuszonegyezer-kétszáz) forint és 250.000 (kétszázötvenezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak külön felhívásra 1.161.000 forint (egymillió-egyszázhatvanegyezer) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Ítélőtábla a 4.Pf.21.133/2013/6. számú részítéletével a felperesnek a II. és az V. rendű alperessel szemben kártérítés jogcímén előterjesztett keresetét elutasító rendelkezést az elsőfokú perköltségre kiterjedően hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A felperes a II. és az V. rendű alperessel szembeni keresetét akként tartotta fenn, hogy a II. és az V. rendű alperest kártérítés jogcímén egyetemlegesen kérte kötelezni a II. rendű alperessel kötött adásvételi szerződéstől történő elállása folytán 10.405.100 forint mint a kifizetett vételár és az ítélethozatalkori ingatlan forgalmi érték különbözete megfizetésére, a II. rendű alperest kérte kötelezni 260.000 forint foglaló és késedelmi kamata, 930.755 forint közös költség és késedelmi kamata, 401.413 forint ingatlanba történő beruházásai költségének megfizetésére, továbbá az V. rendű alperest kérte kötelezni 130.880 forint és kamata, valamint a II. és V. rendű alperest egyetemlegesen kérte kötelezni 4.555.832 forint nem vagyoni kár megfizetésére.

A II. és az V. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatták a kereset jogalapját és összegszerűségét.

A II. rendű alperes beszámítási kifogást terjesztett elő 140 hónap ingatlan használati díjként 7.382.775 forint és késedelmi kamatai megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte a II. rendű alperest, fizessen meg a felperesnek 3.030.000 forintot, és ennek 2009. január 14. napjától számított késedelmi kamatait. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, fizessen meg a II. rendű alperesnek 720.000 forint, míg az V. rendű alperesnek 1.079.500 forint perköltséget. Kötelezte a II. rendű alperest 181.800 forint, a felperest 682.200 forint le nem rótt illeték megfizetésére.

Az ítélet indokolása értelmében a II. rendű alperes az 1995. május 11. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosoktól a ingatlan 1 helyrajzi számú lakás ingatlant. A felperes és a II. rendű alperes között a lakás ingatlanra vonatkozóan 1997.június 19. napján adásvételi szerződés jött létre, mely szerződés megkötésének időpontjában az ingatlanra jelzálog jog volt bejegyezve. A Fővárosi Kerületek Földhivatala elutasította a 2000. március 18. napján kelt határozatával a II. rendű alperes tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét, majd a 2004. január 13-án kelt határozatával a felperes tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét. Az ingatlanról a terhek 2006. december 1. napján kelt határozattal kerültek törlésre. Miután a II. rendű alperes 2007. évben értesült róla, hogy a felperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba nem lett bejegyezve, az V. rendű alperesnek meghatalmazást adott az ingatlan tulajdonjogával kapcsolatos ügyek intézésére. A II. rendű alperes ismételt tulajdonjog bejegyzés iránti kérelmét a Budapesti 1. számú Körzeti Földhivatal 2009. január 28. napján kelt határozatával elutasította. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 369. § (1) bekezdés felhívásával megállapította, hogy a II. rendű alperes a felperessel kötött adásvételi szerződésben jogszavatosságot vállalt, amelyet azonban ténylegesen nem teljesített a felperes irányában, 1995. május 11. és 2008. január 30. között érdemi lépést nem tett a tulajdonjog átruházása értekében, amely megalapozza a kártérítési felelősségét. A felperes saját nyilatkozata szerint 2005 őszén szerzett tudomást a tulajdonjog bejegyzési kérelme elutasításáról. Peradat hiányában a felperes sem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, miután nem érdeklődött a földhivatalnál, vagy a szerződést készítő ügyvédnél a tulajdonjog bejegyzése iránt. Ezért a Ptk. 340. § (1) és (2) bekezdésre figyelemmel 50-50 %-os kármegosztást alkalmazott a felperes és II. rendű alperes jogviszonyában. Az adásvételi szerződés időpontjában az ingatlan forgalmi értékeként 2.600.000 forintot fogadott el az igazságügyi szakértői vélemény alapján, míg a felperes 2009. február 12-i adásvételi szerződéstől történő elállásának időpontjában 8.660.000 forint forgalmi értéket. A kettő különbözetéből a kármegosztásra tekintettel 50%-ra tarthat igényt a felperes a II. rendű alperessel szemben, így 3.030.000 forintra marasztalt. A II. rendű alperes beszámítási kifogását nem tartotta megalapozottnak, mert a II. rendű alperes nem volt tulajdonosa az ingatlannak, ezért az 1993. évi LXXVIII. törvény 20. § (1) bekezdése alapján használati díj fizetési kötelezettsége a felperesnek a II. rendű alperes irányában nem állhatott fenn. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adásvételi szerződést készítő ügyvédi iroda 2007. július 12. napján jogutód nélkül megszűnt, ezért ezen időponttal a Budapesti Ügyvédi Kamara törölte az ügyvédi irodák névjegyzékéből. Az elsőfokú bíróság utalt az 1998. évi XI. törvény 10. § (1) és 69. § (2) bekezdésre, azonban az V. rendű alperes mögöttes felelősségét nem látta megállapíthatónak, ezért a vele szemben előterjesztett keresetet elutasította. A Ptk. 318. § (1) és a 345. § (1), (2) bekezdésére figyelemmel a foglalóra nézve előterjesztett keresetet is elutasította. A közös költségre vonatkozóan a 2003. évi CXXXIII. törvény 24 § (1) bekezdése ír elő fizetési kötelezettséget, amely közös költséget a felperes a társasház részére fizette meg. Amennyiben az indokolatlanul került kifizetésre, a társasháztól kérhette volna vissza a jogalap nélkül megfizetett összeget a felperes. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a felperes az ingatlanban 1997. július 1-jétől 2009. február 28-ig lakott. A felperes 4 db vízórát szereltetett be, valamint mosogató csaptelepet, mosogató szekrényt, két szobát parkettáztatott, amelyek az elsőfokú bíróság megítélése szerint az ingatlan használatához kötődő költségek, s ezek a felperes egyéni döntésén alapultak. Így amennyiben értéknövekedést eredményeztek az ingatlanban, akkor az a 2009. február 12-i ingatlan forgalmi értékben figyelembe lett véve. Ezért ezen költségek megfizetésére irányuló keresetet elutasította. Az V. rendű alperessel szemben előterjesztett ötödleges felperesi kereseti kérelem körében felhívta az elsőfokú bíróság a Ptk. 478. § (1) és (2) bekezdését, illetőleg a 479. § (1) bekezdését. A felperes megbízása alapján az V. rendű alperes az adásvételi szerződést elkészítette, ellenjegyezte, a földhivatalnál eljárt a tulajdonjog bejegyzése érdekében, tehát a megbízási szerződésből fakadó kötelezettségének eleget tett. Ennek folytán az átvett megbízási díjat nem tartozik visszafizetni, a költségek pedig, mint valós költségek ténylegesen felmerültek a megbízott eljárásával összefüggésben. Utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy 1997. június 19. és 2005. október 13. között a felperesnek nem volt tudomása arról, hogy tulajdonjoga nem lett bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba, így a hivatkozott nem vagyoni kártérítés alapjául szolgáló körülmények ebben az időszakban fel sem merülhettek. 2005. október 13. napját követően a felperes az életvezetésében, életvitelében bekövetkezett változásokra bizonyítást nem ajánlott fel, nem bizonyította állításai valóságtartalmát, illetőleg a tulajdonjog bejegyzési eljárással okozati összefüggésben a társadalmi helyzete, státusza megváltozását, tekintélyvesztését. Az igazságügyi orvosszakértő megállapításait elfogadta, azonban általános megállapításait nem tartotta az elsőfokú bíróság alkalmasnak a felperes egészségi állapotával összefüggő következtetések levonására. Ezért bizonyítottság hiányában elutasította e kereseti követelést is. Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a felperest ért kár a II. rendű alperessel kötött szerződéstől való elállás időpontjában vagy az ezt követő időpontban következett be, így ezen időponthoz képest az V. rendű alperessel szemben a kereset előterjesztése elévülési időn belül történt. Az ingatlanforgalmi szakértői vélemény kiegészítésével kapcsolatos bizonyítási indítványt elutasította. A perköltségről a Pp. 81. § (1) bekezdés alapján határozott.