BH 1998.7.344 I. Az apaság vélelmét megdöntő jogerős ítélet olyan bírói határozat, amely a perújítás okaként figyelembe veendő tényt rögzít, így az alapperben vitás kérdések vonatkozásában a perújítás alapjául szolgál [Pp. 260. § (1) bek. a) pont].

II. A férj tartási kötelezettsége csak a vélelem megdöntését kimondó ítélet jogerőre emelkedésétől szűnik meg [Csjt. 35. § (1) bek., 69/A. §, Pp. 153. § (1) és (3) bek.].

III. A bentlakás értékcsökkentő hatása csak a közös kiskorú gyermek esetén áll fenn [Csjt. 77. § (1) bek., PK 10. sz.].

A bíróság az 1995. február 21-én elsőfokon jogerőre emelkedett ítéletével a felek házasságát felbontotta, az életközösségük alatt 1990. november 16-án született Viktóriát a felperesnél helyezte el, és az alperest 1995. január 1. napjától kötelezte a jövedelme 20%-át kitevő, legalább havi 2.500 forint alapösszegű tartásdíj megfizetésére. Megállapította, hogy 1993. október 16-tól 1994. december 31-ig az alperest 36.250 forint gyermektartásdíj-hátralék terheli, melynek kiegyenlítésére részletfizetést engedélyezett, továbbá szabályozta az alperes és a gyermek közti kapcsolattartást. A felek egyenlő arányú közös tulajdonaként nyilvántartott volt közös lakáson fennállott közös tulajdont akként szüntette meg, hogy az alperes illetőségének megváltására 380.360 forint megfizetése ellenében a felperest jogosította fel. A felperest terhelő megváltási ár kiszámításánál az ingatlan forgalmi értékét a gyermek bentlakása miatt 10%-kal - 120.000 forinttal - csökkentett mértékben vette figyelembe.

A felek között már a bontóperben vitás volt Viktória alperestől való származása, ezzel kapcsolatban a felperes is előadta, hogy a fogamzási időben az alperesen kívül más férfival is nemi viszonyt folytatott, így lehetséges, hogy a gyermek vér szerinti apja nem az alperes. Erre a felperesi nyilatkozatra tekintettel az alperes a felperes által az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése iránti keresetkiterjesztést követően tiltakozott az ellen, hogy az ingatlan forgalmi értéke a gyermek bentlakásával csökkentett mértékben kerüljön elszámolásra, és ezt az álláspontját a bontóperben mindvégig fenntartotta.

A bontóper folyamatban léte alatt az alperes apaságának megdöntése iránt megindult perben a bíróság a vér- és szérumcsoport-vizsgálat eredménye alapján a bontóper jogerős befejezése után hozott ítéletével megállapította, hogy a felek házasságából 1990. november 16-án született Viktória apja nem az alperes.

A származási per jogerős befejezése után a házassági bontóper alperese perújítási kérelemmel élt: kérte, hogy a bíróság a gyermektartásdíj-hátralékban való marasztalását mellőzze, állapítsa meg, hogy a perbeli gyermekkel szemben tartási kötelezettsége nincs, a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban pedig a gyermek bentlakása folytán előállott értékcsökkenést hagyja figyelmen kívül, és így a felperes által fizetendő megváltási árat 60.000 forinttal növelve, 440.360 forintban állapítsa meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a perújítási kérelemnek helyt adott, a bontóperi ítéletnek az alperes gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségére, a hátralékos gyermektartásdíj összegére és megfizetésére, továbbá a lakásingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban a megváltási ár összegére vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest, hogy 1993. október 16-tól 1996. április 26-ig fizessen meg Viktória után havi 2.500 forint határozott összegű gyermektartásdíjat, mely kötelezettségéből az alperest - az időközi teljesítések folytán - 27.900 forint hátralék terheli. A felperest arra kötelezte, hogy az alperesnek az ingatlanon fennállott tulajdoni hányada megváltása címén fizessen meg 440360 forintot, és az így még ki nem egyenlített pénztartozások beszámításával a felperest 32.100 forint megfizetésében marasztalta.

Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a házassági bontóperben hozott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Indokolása szerint az apaság vélelme mindaddig fennáll, amíg az arra jogosult keresete folytán a bíróság ítéletével a vélelmet meg nem döntötte. A felek házasságából született Viktória vonatkozásában az apaság vélelme az azt megdöntő ítélet jogerőre emelkedéséig: 1995. április 27-ig fennállott, eddig az időpontig Viktória a felek közös gyermeke volt, ezt kellett irányadónak tekinteni a házasság felbontásának és az ingatlanon fennállott közös tulajdon megszüntetésének a tárgyában korábban jogerőre emelkedett ítélet meghozatala időpontjában, ekkor a közös gyermekre tekintettel megállapított megváltási ár "megfelelő ellenérték" volt.

A gyermektartásdíj-fizetési kötelezettséggel kapcsolatban kifejtette, hogy az apaság vélelmének megdöntése a tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett olyan változás, amely a tartási kötelezettség megszüntetésének a Csjt. 69. §-ának (1) bekezdése alapján előterjesztendő keresettel való igényérvényesítés lehetőségét teremti meg, a hátralékfizetési kötelezettség alól pedig a kötelezett azért nem mentesülhet, mert ilyen esetekben a gyermek tartására fordított összeget a másik szülő "előlegezi meg". Álláspontja szerint tehát a felek házassági bontóperben elbírált jogvitája szempontjából az apaság vélelmét megdöntő ítélet a perújítás alapjául nem szolgálhat. A jogerős ítélet ellen a perújító alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a Csjt. 31/B. §-a (2) bekezdésének a megsértésére hivatkozott azzal kapcsolatban, hogy a bíróság a nem közös kiskorú gyermek bentlakását a terhére számolta el, és ezzel kapcsolatban a gyermek származására vonatkozó bizonyítékot perújítási okként nem vette figyelembe, továbbá állította, hogy a tartásdíjhátralék megfizetésére sem köteles, mert Viktória nem tőle származik, a felperes a hátralékos tartásdíjat meg sem kapta, így nem fordíthatta a gyermek szükségleteire.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.