A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.67/2015/4. számú határozata hivatali visszaélés bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 305. §] Bírók: Mészáros László, Ruzsás Róbert, Török Zsolt

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék Kb.286/2014/58., *Fővárosi Ítélőtábla Kbf.67/2015/4.*, Kaposvári Járásbíróság B.131/2021/28., Kaposvári Törvényszék Bf.167/2022/12., Kúria Bfv.1337/2022/14. (BH 2024.1.1)

***********

Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa

6.Kbf.67/2015/4. szám

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2015. év október hó 9. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t:

A 2 rb. hivatali visszaélés bűntette miatt vádlott ellen folyamatban lévő büntető ügyben a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 2015. május 11. napján kihirdetett 43.(III.) Kb.286/2014/58. számú ítéletét helybenhagyja.

A vádlottat kötelezi a másodfokú eljárásban felmerült 6.350,- (hatezer-háromszázötven) forint bűnügyi költség megfizetésére.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2015. május 11. napján kihirdetett 43. (III.)Kb.286/2014/58. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb. a Btk.305.§. a) pontjába ütköző hivatali visszaélés bűntettében, valamint 1 rb. a Btk.305.§ c) pontjába ütköző hivatali visszaélés bűntettében, ezért - halmazati büntetésül - 1 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre, valamint lefokozásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Végrehajtás esetére úgy rendelkezett, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés 2/3 részének kitöltését követő nap. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 42.865,- ft bűnügyi költség megfizetésére. Ellenben a vádlottat 1 rb. a Btk.305.§ c) pontjába ütköző hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

A tárgyaláson a katonai ügyész a nyilatkozattételre 3 napi gondolkodási időt tartott fenn, majd törvényes határidőn belül fellebbezést jelentett be a vádlott terhére, az ítélet megalapozatlansága miatt, és súlyosítás érdekében. A vádlott és védője a kihirdetett ítéletet tudomásul vették.

A katonai ügyész előterjesztette fellebbezésének részletes írásbeli indokolását, amelyben a tárgyaláson bejelentett fellebbezését megváltoztatva azt csak súlyosítás érdekében tartotta fenn. Beadványában nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy az elsőfokú bíróság ítélete mentes a megalapozatlansági okoktól. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és a vádlottal szemben végrehajtandó börtönbüntetést szabjon ki, annak mértékét is súlyosítsa, és tiltsa el a vádlottat a közügyek gyakorlásától. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a középmértékes büntetéskiszabás szabályát, így a szabadságvesztés mértéke jóval elmaradt a törvényben előírtnál, és kifejezetten ez tette lehetővé, annak próbaidőre történő felfüggesztését.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.657/2015/1. számú átiratában a fellebbezést ugyancsak súlyosítás érdekében tartotta fenn. Utalt arra, hogy a cselekményeket helyesen 2 rb. hivatali visszaélés bűntetteként kell megjelölni, továbbá arra, hogy semmi sem indokolja az adott ügyben a középmértékes büntetéskiszabástól való eltérést. Ennek alkalmazása esetén pedig nem mellőzhető a közügyektől eltiltás kiszabása. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, melynek keretében a kiszabott büntetés tartamát emelje fel, mellőzze a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztését, és a vádlottat tiltsa el a közügyek gyakorlásától. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben.

A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Utalt arra, hogy védence ténybeli beismerő vallomást tett, és ha az elsőfokú ítélet nem tartalmazott volna felmentő rendelkezést, feltehetően ügyészi fellebbezésre sem került volna sor. Sérelem nem érte a I. tényállási pontban feltüntetet hölgyeket, hiszen nem is ők tettek feljelentést. A cselekmény valójában közel áll a szolgálatban kötelességszegés vétségéhez, bár a minősítés helytálló, viszont a cselekménynek kisebb a tárgyi súlya. Indokolatlan az adott ügyben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása, figyelemmel arra is, hogy a vádlottat nincs mitől visszatartani, már leszerelt a rendőri szolgálatból.

A vádlott az utolsó szó jogán úgy nyilatkozott, hogy a bűncselekménnyel érintett hölgyektől személyesen bocsánatot kért, és ők meg is bocsátottak neki. Nem is ők tettek feljelentést, hanem egy rendőr főhadnagy asszony hivatalból vizsgálta ki az ügyet.

A katonai ügyész által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.348.§ (1) bekezdésében foglaltak alapján felülbírálta. A Be.348.§ (2) bekezdésében foglaltak alapján azonban mellőzte a felülbírálatot az ítélet felmentő rendelkezése tekintetében, figyelemmel arra, hogy a módosított ügyészi fellebbezés, azt nem támadta.

A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. A tényállást részben mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott részben tagadta a bűncselekmény elkövetését. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a tényállást a vádlott részbeni tagadásával szemben beismerő tartalmú nyilatkozatai, a tárgyaláson kihallgatott tanú 2, és tanú 1, a cselekmény elkövetésével közvetlenül érintett tanúk következetes, és a szembesítés során is fenntartott vallomásai, a tárgyalás során kihallgatott további tanúk vallomásai, a felolvasással a tárgyalás anyagává tett tanúvallomás tartalma, valamint a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítélete 4. oldalától a 8. oldaláig értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, és logikus meggyőző magyarázatát adta annak, hogy mely bizonyítékok alapján mely részben fogadta el a vádlott nyilatkozatát, illetve más tényállítások tekintetében, azt miért nem fogadhatta el a tényállás alapjául.