BH+ 2001.6.261 Önmagában az a körülmény, hogy a fél olyan ingatlan tulajdonjogának az átruházására vállal kötelezettséget, amelynek még nem tulajdonosa, nem eredményezi a szerződés semmisségét [Ptk. 117. § (1) bek., 227. § (2) bek., 365. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperesek - akik házastársak - 400.000 forint vételárért egy olyan garázsingatlant adtak el a felperesnek, amely nem az ő tulajdonuk volt. Ezért a felperes keresetének helyt adva az elsőfokú bíróság egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy az érvénytelen szerződéskötést megelőző eredeti állapot helyreállítása körében fizessék vissza a felperesnek az átvett 400.000 forint vételárat és annak 1996. június 8-tól járó évi 20%-os kamatát.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság - tárgyaláson kívül, bizonyítás felvétele nélkül meghozott ítéletével - részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és a kamatfizetés kezdő időpontját 1997. december 8. napjában állapította meg, továbbá megállapította, hogy mindkét alperes a marasztalási összeg 1/2 - 1/2 részét köteles megfizetni.

A jogerős ítélet indokolása szerint a peres felek között a garázsingatlanra nézve érvényes adásvételi szerződés nem jöhetett létre, mert az alperesek nem voltak tulajdonosok és mert ahhoz a szerződés írásba foglalása is szükséges lett volna. Az alpereseknek volt ugyan a tulajdonostól származó ígéretük a garázs tulajdonjogának a megszerzésére, de végül is ez nem realizálódott. Az alperesek azonban a tulajdonosok akaratából használták a garázst és ez a joguk kiterjedt arra is, hogy azt a felperes használatába adják. Így arra a másfél évre, amíg a felperes használta a garázst, az alpereseket használati díj illeti meg, amelynek mértékét a másodfokú bíróság mérlegeléssel a 400.000 forint kamatával azonos havi összegben találta megállapíthatónak és ezért erre az időszakra mentesítette az alpereseket a kamatfizetés alól. A másodfokú bíróság szerint bár a 400.000 forintot az I. r. alperes vette át, a Csjt. 30. § alapján a II. r. alperes felelőssége is megállapítható. Az alperesek egyetemleges marasztalásának azonban erre irányuló kereseti kérelem hiányában nincs helye. Ezért az alperesek a marasztalási összeget 1/2 - 1/2 arányban kötelesek megfizetni.

A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes és a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. A II. r. alperes felülvizsgálati kérelme a vele szemben előterjesztett kereset elutasítására irányult azzal az indokkal, hogy ő nem vett fel pénzt a felperestől. Szerinte a másodfokú bíróság önkényesen és megalapozatlanul választotta szét a marasztalási összeget fele-fele arányban. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem folytatott le szakértői bizonyítást a használati díj tekintetében. Álláspontja szerint eljárási szabályt is sértett a másodfokú bíróság, amikor az ügyben tárgyalás mellőzésével döntött.

A felperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyására, másodlagosan új eljárás elrendelésére irányult. Álláspontja szerint ő egyetemlegesen kérte az alperesek marasztalását és a másodfokú bíróság a követelést törvénysértően osztotta meg az alperesek között. Teljességgel iratellenes és megalapozatlan a másodfokú bíróságnak az a ténymegállapítása, amely szerint a felperes másfél évig használta volna a garázst. A felperes állítása szerint ő ténylegesen a garázst nem használta, így használati díj fizetésére sem kötelezhető, törvénysértően történt tehát a kamatfizetés kezdő időpontjának a megváltoztatása. A használati díj mértékét illetően a jogerős ítélet - szakértői bizonyítás hiányában - egyébként is megalapozatlan.

A II. r. alperes ellenkérelmet is előterjesztett, amelyben arra hivatkozott, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme kis-pertárgyértékű és így engedélyezésre szorul, amelynek azonban nincs helye.

Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme nem minősül kis-pertárgyértékűnek, ezért azt érdemben kellett vizsgálni. A felperes ugyanis az egyetemleges marasztalás mellőzését sérelmezte és így felülvizsgálati kérelme mindkét alperessel szemben 200.000 forintra, valamint perköltség különbözetre irányult, aminek következtében meghaladta a Pp. 271. § (3) bekezdés szerinti értékhatárt. Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy bár a jogerős ítélet ellen az I. r. alperes nem élt felülvizsgálati kérelemmel, a felperesnek az egyetemleges marasztalásra irányuló felülvizsgálati kérelmére, valamint az alperesek közötti egységes pertársaságra figyelemmel az előterjesztett felülvizsgálati kérelmek az I. r. alperesre is kihatással vannak, így a felülvizsgálat a jogerős ítélet egészére kiterjedt.