A Kúria Gfv.30021/2012/3. számú precedensképes határozata választottbírósági ítélet érvénytelenítése tárgyában. [1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. §] Bírók: Bodor Mária, Csőke Andrea, Török Judit

A határozat elvi tartalma:

I. A Választottbíróság feltárási kötelezettsége azokra a körülményekre terjed ki, amelyek jogos kétséget ébreszthetnek a függetlensége és pártatlansága tekintetében.

II. A Választottbíróság konkrét jogviszony elbírálása során kifejtett jogértelmezésének felülbírálata a választottbírósági ítélet érdemi felülvizsgálatának minősülne, amelyre a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére irányuló perben a rendes bíróság nem rendelkezik hatáskörrel.

1994. LXXI. Tv. 55. § (1) e), 1994. LXXI. Tv. 55. § (2) b)

***********

Gfv.X.30.021/2012/3.szám

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Csikós Csaba ügyvéd ... által képviselt Dr.B. I. S. ... felperesnek a ... dr. Jutasi György ügyvéd) által képviselt K. E. Zártkörűen Működő Részvénytársaság ... alperes ellen választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2011. december 2. napján kelt, 15.G.41.698/2011/6. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárásban meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Bíróság 15.G.41.698/2011/6. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:

A felperes és az alperes jogelődje 2000. január 26-án vagyonkezelési szerződést kötöttek, melynek 10.2. pontjában jogvitájuk elbírálására a Pénz és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság hatáskörét kötötték ki.

Az alperes - alkalmazottain keresztül - jelentős kárt okozott a befektetőinek, melyeket részben megállapodással kívánt rendezni, részben több bírósági eljárás is indult ellene. Az alperes feltételes adómegállapítás érdekében 2004. február 27-én megkereste az illetékes adóhatóságot, miután több ügyfél részére kellett kártérítést fizetnie különféle jogcímeken. A Pénzügyminisztérium illetékes helyettes államtitkára a 2004. május 25-én kelt 5924/2004/3. számú határozatában kifejtette, hogy a tőkeveszteség megtérítésére szolgáló kártérítés mentes az adófizetés alól, viszont az alperes köteles a 38 %-os mértékű jövedelem-adó előleget levonni, ha "egyéb jövedelem" jogcímű jövedelem elmaradása miatt fizet kártérítést. Az alperes 2006-ban ismét a Pénzügyminisztériumhoz fordult, ahol a szakállamtitkár 12.753/2006. számú válaszában megerősítette az első értelmezést.

A felperes - pertársával - 2005. december 2-án keresetet nyújtott be a Választottbírósághoz (alapper), amely a 2006. szeptember 26-án megszületett 19/2005. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy jelen per felperesének általános kártérítésként fizessen meg 633.553.370 Ft tőkét és erre 2004. november 18-tól kezdődően a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összegű késedelmi kamatot. Az alperes a megítélt összegből 137.308.888 forintot vont le adóelőleg címén és ezt az adóhatóság részére átutalta. A felperes 2006. évi adófizetési kötelezettségére vonatkozó 2008. június 23-i önellenőrzés 137.587.888 Ft összegű visszaigényelhető személyi jövedelemadót mutatott ki, ellenőrzés alapján azonban az adóhatóság megállapította, hogy ebből 92.188.476 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősült - azaz ezt adóként kellett figyelembe venni -, ugyanakkor az adóhatóság a felperessel szemben nem alkalmazott bírságot. A felperes a határozatot megfellebbezte, azonban az adóhatóság a 2009. július 23-án kelt másodfokú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes 2010. december 17-én levélben felszólította az alperest, hogy négy napon belül fizessen meg részére 137.308.888 Ft kártérítést, és ennek 2006. november 17-től a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatát. Miután az alperes a felszólításnak a megadott határidőben nem tett eleget, a felperes 2010. december 23-án benyújtott keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest 137.308.888 Ft kártérítés, ennek 2006. november 17-től a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelemi kamata és a perköltség megfizetésére. A keresetet azzal indokolta, hogy az alapperben el nem bírált, újabb kár merült fel a felek között létrejött vagyonkezelési szerződés megszegéséből. Az alapperben megállapított alperesi jogellenesség okozati összefüggésben áll a megítélt kártalanításból levont 36 %-os adóelőleg, illetve adó levonásával, ami a teljes vagyoni kárpótláshoz viszonyítva a felperes oldalán 137.308.888 forintos kárként jelent meg. Ha az alperes jogszerűen járt volna el, úgy hozamot ért volna el, ami a 2006. augusztus 31-ig hatályos adószabályok szerint adófizetési kötelezettséget nem eredményezett volna. Az alperes jogellenes magatartása miatt kellett az alapperben eljárt Választottbíróságnak az elmaradt hozam mértékét általános kártérítés formájában megállapítani, aminek a felperes számára hátrányos adójogi következményei voltak.

Az alperes kérte a kereset elutasítását. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a felperesi követelés elévült, mert az alapperben meghozott ítélet szerint a késedelmi kamat fizetésének kezdő időpontja 2003. november 18. napja volt, a felek ekkor számoltak el egymással, és ez az időpont tekintendő a károkozás napjának, ahonnan az elévülés számítandó. Az általános elévülési idő 5 év, ami a követelés esedékessé válásával, vagyis kártérítés esetén a károsodás bekövetkezésekor elkezdődik. Ez az idő az alperes részére küldött fizetési felszólításig már eltelt.

A Választottbíróság által 2011. március 2-án tartott tárgyaláson dr. K. J. választottbíró - a jegyzőkönyv szerint - "tájékoztatta a feleket, hogy ügyvédként megbízási jogviszonyban állt, illetve áll a K. S. Magyarországi Fióktelepével, amely társaság több áttételen keresztül cégjogi kapcsolatban áll a közvetetten az alpereseket is tulajdonló K. bankkal. Ez a körülmény nem alapoz meg önmagában szabályzati kizárási okot, de szükségesnek ítélte erről tájékoztatni a feleket, hogy a felek ennek ismeretében tudjanak nyilatkozni.

A felek képviselői tudomásul veszik a fenti tájékoztatást és az eljáró tanács összetételével kapcsolatosan kifogást nem terjesztenek elő."

A Választottbíróság a 2011. április 12-én tartott második tárgyalásán rekesztette be a tárgyalást.

A Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság 16/2010. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte a perköltség megfizetésére.

Úgy ítélte meg, hogy a felperes az adófizetési kötelezettségből eredő esetleges követelését menthető okból nem tudta érvényesíteni, mivel az adott jogszabályi környezetben nem jutott az adóhatóság által képviselt értelmezésre.

Ebből az is következik, hogy az alapperben a felperes az adófizetési kötelezettség vonatkozásában olyan adatokat, tényeket nem tett és nem is tehetett a per tárgyává, amely alapján a felperes és a Választottbíróság kétségtelenül azonosítani tudta volna, hogy a felperessel szemben támasztott követelés az esetleges adófizetésre is kiterjedne. Így az alapperben érvényesített követelés az adójogi követelésre vonatkozó igény (az alapperben a károkozás időpontjaként megállapított naptól, azaz 2003. november 18-tól számított) elévülésének megszakadását nem eredményezte.