A Kúria Gfv.30021/2012/3. számú precedensképes határozata választottbírósági ítélet érvénytelenítése tárgyában. [1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. §] Bírók: Bodor Mária, Csőke Andrea, Török Judit

A határozat elvi tartalma:

I. A Választottbíróság feltárási kötelezettsége azokra a körülményekre terjed ki, amelyek jogos kétséget ébreszthetnek a függetlensége és pártatlansága tekintetében.

II. A Választottbíróság konkrét jogviszony elbírálása során kifejtett jogértelmezésének felülbírálata a választottbírósági ítélet érdemi felülvizsgálatának minősülne, amelyre a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére irányuló perben a rendes bíróság nem rendelkezik hatáskörrel.

1994. LXXI. Tv. 55. § (1) e), 1994. LXXI. Tv. 55. § (2) b)

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.41698/2011/6., *Kúria Gfv.30021/2012/3.*

***********

Gfv.X.30.021/2012/3.szám

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Csikós Csaba ügyvéd ... által képviselt Dr.B. I. S. ... felperesnek a ... dr. Jutasi György ügyvéd) által képviselt K. E. Zártkörűen Működő Részvénytársaság ... alperes ellen választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2011. december 2. napján kelt, 15.G.41.698/2011/6. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárásban meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Bíróság 15.G.41.698/2011/6. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:

A felperes és az alperes jogelődje 2000. január 26-án vagyonkezelési szerződést kötöttek, melynek 10.2. pontjában jogvitájuk elbírálására a Pénz és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság hatáskörét kötötték ki.

Az alperes - alkalmazottain keresztül - jelentős kárt okozott a befektetőinek, melyeket részben megállapodással kívánt rendezni, részben több bírósági eljárás is indult ellene. Az alperes feltételes adómegállapítás érdekében 2004. február 27-én megkereste az illetékes adóhatóságot, miután több ügyfél részére kellett kártérítést fizetnie különféle jogcímeken. A Pénzügyminisztérium illetékes helyettes államtitkára a 2004. május 25-én kelt 5924/2004/3. számú határozatában kifejtette, hogy a tőkeveszteség megtérítésére szolgáló kártérítés mentes az adófizetés alól, viszont az alperes köteles a 38 %-os mértékű jövedelem-adó előleget levonni, ha "egyéb jövedelem" jogcímű jövedelem elmaradása miatt fizet kártérítést. Az alperes 2006-ban ismét a Pénzügyminisztériumhoz fordult, ahol a szakállamtitkár 12.753/2006. számú válaszában megerősítette az első értelmezést.

A felperes - pertársával - 2005. december 2-án keresetet nyújtott be a Választottbírósághoz (alapper), amely a 2006. szeptember 26-án megszületett 19/2005. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy jelen per felperesének általános kártérítésként fizessen meg 633.553.370 Ft tőkét és erre 2004. november 18-tól kezdődően a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összegű késedelmi kamatot. Az alperes a megítélt összegből 137.308.888 forintot vont le adóelőleg címén és ezt az adóhatóság részére átutalta. A felperes 2006. évi adófizetési kötelezettségére vonatkozó 2008. június 23-i önellenőrzés 137.587.888 Ft összegű visszaigényelhető személyi jövedelemadót mutatott ki, ellenőrzés alapján azonban az adóhatóság megállapította, hogy ebből 92.188.476 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősült - azaz ezt adóként kellett figyelembe venni -, ugyanakkor az adóhatóság a felperessel szemben nem alkalmazott bírságot. A felperes a határozatot megfellebbezte, azonban az adóhatóság a 2009. július 23-án kelt másodfokú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes 2010. december 17-én levélben felszólította az alperest, hogy négy napon belül fizessen meg részére 137.308.888 Ft kártérítést, és ennek 2006. november 17-től a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelmi kamatát. Miután az alperes a felszólításnak a megadott határidőben nem tett eleget, a felperes 2010. december 23-án benyújtott keresetében kérte, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest 137.308.888 Ft kártérítés, ennek 2006. november 17-től a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű késedelemi kamata és a perköltség megfizetésére. A keresetet azzal indokolta, hogy az alapperben el nem bírált, újabb kár merült fel a felek között létrejött vagyonkezelési szerződés megszegéséből. Az alapperben megállapított alperesi jogellenesség okozati összefüggésben áll a megítélt kártalanításból levont 36 %-os adóelőleg, illetve adó levonásával, ami a teljes vagyoni kárpótláshoz viszonyítva a felperes oldalán 137.308.888 forintos kárként jelent meg. Ha az alperes jogszerűen járt volna el, úgy hozamot ért volna el, ami a 2006. augusztus 31-ig hatályos adószabályok szerint adófizetési kötelezettséget nem eredményezett volna. Az alperes jogellenes magatartása miatt kellett az alapperben eljárt Választottbíróságnak az elmaradt hozam mértékét általános kártérítés formájában megállapítani, aminek a felperes számára hátrányos adójogi következményei voltak.

Az alperes kérte a kereset elutasítását. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a felperesi követelés elévült, mert az alapperben meghozott ítélet szerint a késedelmi kamat fizetésének kezdő időpontja 2003. november 18. napja volt, a felek ekkor számoltak el egymással, és ez az időpont tekintendő a károkozás napjának, ahonnan az elévülés számítandó. Az általános elévülési idő 5 év, ami a követelés esedékessé válásával, vagyis kártérítés esetén a károsodás bekövetkezésekor elkezdődik. Ez az idő az alperes részére küldött fizetési felszólításig már eltelt.

A Választottbíróság által 2011. március 2-án tartott tárgyaláson dr. K. J. választottbíró - a jegyzőkönyv szerint - "tájékoztatta a feleket, hogy ügyvédként megbízási jogviszonyban állt, illetve áll a K. S. Magyarországi Fióktelepével, amely társaság több áttételen keresztül cégjogi kapcsolatban áll a közvetetten az alpereseket is tulajdonló K. bankkal. Ez a körülmény nem alapoz meg önmagában szabályzati kizárási okot, de szükségesnek ítélte erről tájékoztatni a feleket, hogy a felek ennek ismeretében tudjanak nyilatkozni.

A felek képviselői tudomásul veszik a fenti tájékoztatást és az eljáró tanács összetételével kapcsolatosan kifogást nem terjesztenek elő."

A Választottbíróság a 2011. április 12-én tartott második tárgyalásán rekesztette be a tárgyalást.

A Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság 16/2010. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította és kötelezte a perköltség megfizetésére.

Úgy ítélte meg, hogy a felperes az adófizetési kötelezettségből eredő esetleges követelését menthető okból nem tudta érvényesíteni, mivel az adott jogszabályi környezetben nem jutott az adóhatóság által képviselt értelmezésre.