A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21180/2007/4. számú határozata ajándék visszakövetelése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 582. §] Bírók: Baloginé dr. Faiszt Judit, Fermanné dr. Polák Zita, Puskás Péter

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.21.180/2007/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Benke Miklós ügyvéd (cím) által képviselt felperesnek ( név, cím) , dr. Hűvös Zsuzsanna ügyvéd (cím) által képviselt I.rendű alperes ( név, cím), II.rendű alperes (név, cím), és III.rendű alperes (név, cím) ellen ajándék visszakövetelése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2007. június 6. napján hozott 12.P.21215/2006/19. számú ítélete ellen a felperes részéről 20. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy a felperes közvetlenül az alperesek - mint együttes jogosultak - részére köteles az elsőfokú perköltség megfizetésére.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek - mint együttes jogosultaknak 120.000 (százhúszezer) forint másodfokú perköltséget és térítsen meg az államnak 576.000 (ötszázhetvenhatezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperesek a felperes unokái. Az I. rendű alperes 1981-ben szüleivel együtt ment külföldre, míg a II. és III. rendű alperesek külföldön születtek, külföldön élnek, felsőfokú tanintézetekben folytatnak tanulmányokat. A felperes a tulajdonában álló ingatlant a 2002. november 4-én megkötött szerződéssel az alpereseknek ajándékozta holtig tartó haszonélvezeti jogának fenntartásával. A szerződéskötés időpontjában a II. és a III. rendű alperesek kiskorúak voltak.

A felperes keresetében az ajándék visszaadására kérte az alperesek kötelezését elsődlegesen létfenntartása veszélyezettségére, másodlagosan téves feltevésre hivatkozással. Érvei szerint megromlott egészségi állapota miatt állandó gondozásra szorul, ennek költsége jövedelméből nem fedezhető. A külföldön élő alperesek támogatást nem nyújtanak, Magyarországra való visszatérésük nem várható. Meghiúsult az a feltevése, hogy unokái idős korában ellátásáról gondoskodnak, gondozása ezért csak tartási szerződés keretében biztosítható.

Az alperesek a perindítást követően a kereset teljesítését nem ellenezték, majd kérték annak elutasítását. Álláspontjuk szerint a felperes harmadik személy befolyásának hatására követeli vissza az ajándékot. Létfenntartása nem veszélyeztetett, megfelelő nyugdíjjal rendelkezik, önálló életvitele biztosított, állapotánál fogva állandó jellegű gondozásra nem szorul, de vállalták a felperes támogatását. A felperesnek a szerződés megkötésekor az alperesek által felismerhető feltevése nem volt.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetét elutasította, a felperest az alpereseket képviselő ügyvéd részére 200.000,-Ft és áfa ügyvédi munkadíj, az állam javára 576.000,-Ft illeték megfizetésére kötelezte. A Ptk. 582. § (1) és (3) bekezdésében írt törvényi feltételeket a PK 76. számú állásfoglalásban írtak szerint vizsgálta. Megállapította, hogy az ajándékozáskor a 72. életévében lévő felperesnek már több, orvosilag visszafordíthatatlan betegsége volt, ennek ellenére nem tartási szerződést kötött, hanem unokáinak ajándékozta ingatlanát. Ebben közrehatott az is, hogy a külföldön élő fiával sem kifogástalan a kapcsolata. A szerződéskötéskor a felperes unokái külföldön éltek, így a felek közötti kapcsolattartás korlátozott volt. Az alperesek életviteléből, a II. és a III. rendű alperesek életkorából alappal nem lehetett arra következtetni, hogy Magyarországra visszatérnek. A felperesnek azzal is tisztában kellett lennie, hogy az időskor előrehaladtával egészségi állapotában negatív változás következhet be. A fenti körülményekből az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a szerződést gondozás hiányában is megkötötte volna. Lehetett a felperesnek olyan titkos fenntartása, hogy unokái idős korában, betegségében gondoskodni fognak róla. Ez azonban a szerződéskötés idején minden realitást nélkülözött, és ajándékozásra indító feltevésként nem értékelhető. Az alperesek kötelezettsége, hogy a felperesről rászorultsága esetén, anyagi támogatással, vagy gondozó igénybevételével gondoskodjanak.

A felperes létfenntartásához az ajándék visszaadására nincs szükség, létfenntartása nem veszélyeztetett, nyugdíja jelenleg 157.859,-Ft, csökkent látására figyelemmel további 16.770,-Ft járadékban is részesül. A 174.629,-Ft havi jövedelemből létfenntartása, személyes szükséglete megnyugtatóan biztosítható. Az orvosszakértői vélemény szerint betegségei rendszeres orvosi ellenőrzést, gyógyszeres kezelést, időszakos kórházi ellátást igényelnek. Állapotában tartós javulás nem várható, fokozatos állapotrosszabbodásra számítani kell. A felperes betegségei az önálló életvitelét nem zárják ki, folyamatos ápolásra nem szorul, részleges gondozása, kisegítő igénybevétele azonban indokolt. Az alperesek által felajánlott rendszeres anyagi támogatással ellátására magasabb összeg állhat rendelkezésre.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, elsődlegesen annak megváltoztatását keresete szerint kérte. Másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult.

Érvei szerint az elsőfokú bíróság döntése tények helyett valószínűnek vélt elgondolásokon alapul, a jogilag releváns tények értékelése elmaradt. A jogirodalmi causa- tanból kiindulva elemezte a feltevés jogi jellegét és utalt arra, hogy az ítélet indokolásában az elvárhatóság, az előreláthatóság a feltevés kritériumaival tévesen keveredtek. A jogvitában a feltevés fennállását, lényegességét és nem a nyilvánosságát kell vizsgálni, a meghiúsulás valószínűségét nem kell értékelni. Az elsőfokú bíróság a társadalmi felfogással ellentétesen előnyben részesítette a külföldi tartózkodást a közeli hozzátartozó gondozásával szemben. Értelmezhetetlen a "szó szoros értelemben vett nagyszülő-unoka kapcsolat" terminológia alkalmazása, ugyanakkor az ítélet indokolása az alperesek tartási kötelezettségére is utal. Sérelmes megállapítás, hogy a felperesnek elsősorban tartási szerződéssel kellett volna gondoskodni saját ellátásáról. A felperes az általános társadalmi vélekedés szerint alappal bízhatott abban, hogy szükség esetén leszármazói tartásáról gondoskodnak. Irreleváns, hogy az ajándékozás időpontjában a megajándékozottak még kiskorúak voltak, a felperes ugyanis a gondoskodást később, minden bizonnyal nagykorúvá válásuk után várta volna el. Csak azután döntött az ajándék visszaköveteléséről, miután nyilvánvalóvá vált számára, hogy nincs garancia leszármazói részéről gondozásának személyes vagy harmadik személy részéről történő biztosítására.