PK 76. szám
[Ajándék visszakövetelése]
I. Az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása miatt csak akkor követelhető vissza az ajándék, illetőleg csak akkor követelhető az ajándék helyében lépett érték, ha az ajándékozás összes körülményére kiterjedő vizsgálódás alapján az állapítható meg, hogy valamilyen lényeges körülményre vonatkozó feltevés indította az ajándékozót az ajándékozásra, s e feltevés nélkül az ajándékozásra kétséget kizáróan nem került volna sor. E tekintetben a bizonyítás az ajándékozót terheli.
II. Az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása miatt az általános elévülési időn belül követelhető vissza az ajándék, illetőleg követelhető az ajándék helyébe lépett érték. Ez a jog az általános elévülési időn belül is elenyészik azonban akkor, ha azt az ajándékozó megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem gyakorolja.
III. Az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása miatt az ajándék - az egyéb feltételek megléte esetén is - csak akkor követelhető vissza a megajándékozott örökösétől, illetőleg az örököstől csak akkor követelhető az ajándék helyébe lépett érték, ha e jog gyakorlása a feltevés jellegére, az ajándékozás körülményeire és az ajándékozó életviszonyainak alakulására tekintettel a társadalmi felfogás szerint indokolt.
IV. Az ajándékozó örökösét általában nem illeti meg az a jog, hogy visszakövetelje az ajándékot, illetőleg követelje a helyébe lépett értéket. Az ajándékozó által már megindított pert azonban az ajándékozó örököse a perbeli jogutódlás szabályai szerint folytathatja. Az ajándékozó örököse a saját nevében kivételesen akkor követelheti vissza az ajándékot, illetőleg akkor követelheti az ajándék helyébe lépett értéket, ha az ajándékozás okát adó feltevés az ő javára, illetőleg az ő javára is szól, s e jog gyakorlása a feltevés jellegére és az ajándékozás körülményeire tekintettel a társadalmi felfogás szerint indokolt.
V. Nem követelhető vissza az ajándék, illetőleg nem követelhető az ajándék helyébe lépett érték, ha az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó felróható magatartása okozta.
I. A Ptk. 582. §-nak (3) bekezdése szerint az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor.
E rendelkezésből következően az ajándék visszakövetelésének, illetőleg az ajándék helyébe lépett érték követelésének két feltétele van:
az egyik az, hogy az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsuljon,
a másik pedig az, hogy a feltevés nélkül nem került volna sor az ajándékozásra.
Csak e két feltétel együttes megléte alapozza meg az ajándékozó jogát arra, hogy az ajándékot visszakövetelje, illetőleg követelje az ajándék helyébe lépett értéket. Az ilyen követelés jogszerűsége kérdésében való döntésnél tehát a bíróságnak nemcsak azt kell vizsgálnia, hogy az ajándékozásnál valamilyen feltevés szerepet játszott-e, s hogy ez a feltevés véglegesen meghiúsult-e, hanem körültekintő vizsgálódást igényel az is, hogy a feltevés olyan súlyú-e, amely nélkül az ajándékozó nem kötötte volna meg az ajándékozási szerződést.
E vizsgálódásnál az ajándékozással kapcsolatos számos körülmény gondos számbavételére van szükség. Így pl. nagy jelentősége van annak, hogy milyen volt az a viszony, kapcsolat, amely az ajándékozást megelőzően az ajándékozó és a megajándékozott között fennállott. Vizsgálni kell továbbá az ajándék tárgyának értékét, s ezzel kapcsolatban azt is, hogy az ajándékozás olyan jelentős-e, amelyre tekintettel is arra lehet alaposan következtetni, hogy az ajándékozót valóban az általa állított feltevés indította az ajándékozásra. E tekintetben jelentősége lehet a közfelfogásnak is. A szokásos mértékű ajándék visszakövetelésének egyáltalán nincs helye [Ptk. 582. § (5) bek.].
A szóban levő követelések elbírálásánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy a megajándékozott az ajándékozási szerződés alapján az ajándék tárgyán tulajdonjogot szerez, s ennek számbavételével alakítja az életkörülményeit. Az ajándék visszaadására, illetőleg az ajándék helyébe lépett érték megfizetésére való kötelezés súlyos zavart idézhet elő a megajándékozott anyagi helyzetében s általában az életvitelében. Méltánylást és védelmet igényelnek tehát a megajándékozott érdekei is. A társadalmi felfogás szerint is lényegtelen körülmény tekintetében fennálló feltevés meghiúsulása nem vezethet a megajándékozott marasztalására.
Mindezekre figyelemmel tehát a bíróság csak akkor kötelezheti a megajándékozottat az ajándék visszaadására, illetőleg az ajándék helyébe lépett érték megfizetésére, ha az ajándékozás összes körülményére kiterjedő vizsgálódás alapján az állapítható meg, hogy valamilyen lényeges körülmény tekintetében fennálló feltevés indította az ajándékozót az ajándékozásra, s e feltevés nélkül az ajándékozásra kétséget kizáróan nem került volna sor. E tekintetben a bizonyítás az ajándékozót terheli.
Mindez összhangban van azzal, hogy a szerződési nyilatkozat tévedés címén történő megtámadásának is csak lényeges tévedés esetében van helye [Ptk. 210. § (1) bek.]. Az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása valójában azt jelenti, hogy az ajándékozásra vezető feltevés tévesnek bizonyult.
II. A Ptk. 324. §-nak (1) bekezdése szerint a követelések általában öt év alatt évülnek el. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik [Ptk. 326. §-nak (1) bekezdése]. Nincs olyan jogszabály, amely az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulására alapozott visszakövetelési jog elévülésére ettől eltérő rendelkezést tartalmazna. A Ptk. 582. §-nak (3) bekezdésére alapított visszakövetelési jog tehát öt év alatt évül el. Az elévülés pedig akkor kezdődik, amikor az ajándékozás alapját adó feltevés véglegesen meghiúsul.
Fontos érdek fűződik azonban ahhoz, hogy az ajándékozó ne késlekedjék sokáig az igénye érvényesítésével, s ne tartsa hosszú ideig bizonytalanságban a megajándékozottat a tekintetben, hogy kívánja-e a visszakövetelési jogát gyakorolni vagy sem. Ezért - az ajándékozási szerződés sajátosságaira is figyelemmel - a szóban levő igény érvényesítésének indokolatlan késedelméből arra kell következtetni, hogy az ajándékozó a visszakövetelési jogát kellő megfontolás után sem kívánja gyakorolni.
A Ptk. 582. §-nak (4) bekezdése szerint nincs helye az ajándék visszakövetelésének, ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta; megbocsátásnak számít, ha az ajándékozó az ajándékot megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem követeli vissza.
Az ajándék visszakövetelésével való indokolatlan késlekedés tehát még súlyos jogsértés esetén is megfosztja az ajándékozót attól a jogától, hogy az ajándékot visszakövetelje. Nem indokolt ennél bővebb lehetőséget biztosítani az ajándék visszakövetelésére akkor sem, ha a visszakövetelés jogcíme a feltevés meghiúsulása.
Mindebből következően az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulására alapított visszakövetelési jog az általános elévülési időn belül is elenyészik abban az esetben, ha az ajándékozó azt - megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem gyakorolja.
III. A Ptk. 582. §-nak (3) bekezdésében foglalt rendelkezés - az abban meghatározott feltételek megléte esetén - általában lehetővé teszi az ajándék visszakövetelését, illetőleg az ajándék helyébe lépett érték követelését anélkül, hogy e jog gyakorlását csak a megajándékozottal szemben történő jogérvényesítésre korlátozná. Kétségtelen azonban, hogy a törvényhozó a szabályozásnál a visszakövetelési jognak a megajándékozottal szemben történő érvényesítését tartotta döntően szem előtt.
Lehetségesek olyan esetek, amikor az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés jellegére, az ajándékozás körülményeire, valamint az ajándékozó életviszonyainak alakulására is figyelemmel, a társadalmi felfogás szerint is indokoltnak mutatkozik az ajándékozó részéről az ajándék, illetőleg a helyébe lépett érték visszakövetelése a megajándékozott örökösétől is.
Előfordul pl., hogy idős személyek a náluk lényegesen fiatalabb hozzátartozójuknak nagy értékű ajándékot adnak abban a felismerhető feltevésben, hogy a megajándékozott róluk szükség esetén gondoskodni fog, elesett állapotukban támogatja őket. A megajándékozottnak az ajándékozót megelőző elhalálozása az ajándékozó ilyen feltevését - amely nélkül az ajándékozásra egyáltalán nem került volna sor - meghiúsítja. Ilyen kivételes esetben az ajándék visszakövetelhető a megajándékozott örökösétől is, mert meghiúsult az ajándékozónak az a feltevése, hogy a megajándékozott öt túl fogja élni s így képes lesz a gondozására, támogatására.
IV. A Ptk. 582. §-nak (3) bekezdésében foglalt rendelkezés csak az ajándékozót jogosítja fel arra, hogy az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása címén - meghatározott feltételek megléte esetén - az ajándékot visszakövetelje, illetőleg követelje az ajándék helyébe lépett értéket. Ez a jog tehát az ajándékozó örökösét általában nem illeti meg. Az ajándékozási szerződés természetéből következik, hogy az ajándék visszakövetelése az ajándékozó legszemélyesebb joga.
Ha azonban az ajándékozó a visszakövetelés iránt a pert már megindította, a pert az örököse a perbeli jogutódlás általános szabályai (Pp. 61-62. §) szerint folytathatja.
Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy előfordulhatnak olyan esetek, amikor az ajándékozásra az ajándékozót olyan feltevés indította, amely az örökös javára, illetőleg az ö javára is szólt. Ilyen esetben kivételesen az ajándékozó örökösét megilleti az a jog, hogy saját nevében követelje vissza az ajándékot, illetőleg követelje az ajándék helyébe lépett értéket. Ez a jog is azonban csak akkor gyakorolható, ha a követelés a feltevés jellegére és az ajándékozás körülményeire tekintettel a társadalmi felfogás szerint indokoltnak mutatkozik.
V. A Ptk. 4. §-nak (4) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat; a másik fél felróható magatartására azonban az is hivatkozhat, aki maga sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A törvénynek ez a - polgári jog egyik alapelveként megfogalmazott rendelkezése nem hagyható figyelmen kívül az ajándék visszakövetelése körében sem. Az ajándéknak az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés végleges meghiúsulása címén történő visszakövetelése, illetőleg az ajándék helyébe lépett érték követelése útján az ajándékozó sem juthat ahhoz az előnyhöz, hogy a vagyonállományából az ajándékozás folytán már kiesett értéket visszaszerezze, ha a feltevés meghiúsulását a felróható magatartásával saját maga idézte elő.
[A PK 282. számú állásfoglalással módosított szöveg.]