BH 1999.1.7 I. A vádlott büntetlen előélete, valamint az a nyomatékos enyhítő körülmény, hogy a bűncselekmény indítékát a sértett agresszív, kötekedő magatartása váltotta ki, megalapozhatják az eggyel enyhébb végrehajtási fokozat meghatározását [Btk. 45. § (2) bek.].

II. A kényszergyógyítás elrendeléséhez nem elegendő az a tény, hogy az elkövető ittas állapotban követte el a bűncselekményt, illetve alkoholbeteg, hanem az intézkedés alkalmazásának nélkülözhetetlen előfeltétele az is, hogy az elkövető által megvalósított bűncselekmény az alkoholista életmódjával összefüggésben álló legyen [Btk. 75. §].

Az elsőfokú bíróság az 1998. március 12. napján meghozott ítéletével a vádlottat emberölés bűntettének a kísérlete miatt 4 évi börtönbüntetésre, 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, és elrendelte a kényszergyógyítását.

A tényállás a következő.

A vádlott 8 általános iskolát végzett, szakképzettséggel nem rendelkezik, nőtlen, eltartásra szoruló hozzátartozója nincs, vagyontalan és büntetlen előéletű.

A bűncselekmény elkövetésekor a vádlott portásként dolgozott, havi jövedelme 20.500 forint volt. A vádlott munkaviszonya az előzetes letartóztatás elrendelésekor megszűnt, a szabadulását követően 1997. április 15-e óta ismét elhelyezkedett, a temetkezési vállalatnál havi nettó jövedelme 30.000 forint.

A vádlott 1996. augusztus 27-én reggel 6 órakor fejezte be a munkáját. Ezt követően különböző helyeken járt, ahol bort ivott. Amikor este 20 óra után a sörözőbe ment, már ittas állapotban volt. A sörözőben a pult mellett állt a sértett, aki szintén ittas állapotban volt. A sértett ittas állapotban kötözködő, agresszív magatartású, előfordult már, hogy a sörözőben másokkal verekedett. A vádlott ivás közben halkan énekelt, ami zavarta a sértettet, ezért rászólt, hogy hagyja abba az éneklést. A vádlott erre nem válaszolt, ekkor a sértett két ízben arcul ütötte, majd két kezével a vádlott felső testét lökdösve kituszkolta őt a helyiségből. Ezután, hogy a vádlott vissza ne menjen a sörözőbe, a vádlottnak háttal beállt az ajtóba, és két kezét az ajtófélfára tette. A vádlott ekkor a nála levő táskájából kivette a 9,8 cm pengehosszúságú zsebkését és azzal két esetben hátba szúrta a sértettet, majd miután a sértett megfordult, és szembeállt vele, még egyszer hason szúrta. A vádlott ezután a söröző elé kitett asztalokhoz ment, leült egy székre, és a kést maga elé tette.

23 órakor érkeztek a helyszínre az intézkedő rendőrök, akik a vádlottat elfogták, a kést lefoglalták, a sértettet a mentők kórházba szállították.

A gerinc háti szakasza alsó harmadában keletkezett szúrt sérülés nem hatolt mélyre, és nem sértett nemesebb eret vagy idegképletet. A hasüregbe és a mellüregbe hatoló szúrt sérülések tényleges gyógytartama 6-8 hét.

A mellüregbe hatoló szúrt sérülés közvetlenül életveszélyt okozott, a célszerű, szakszerű és időszerű orvosi beavatkozás hiányában a sértett élete - részben légzési, részben keringési elégtelenség következményeként - megmenthetetlen lett volna. Az orvosi ellátás akár órán belüli késedelme esetén bekövetkezhetett volna a sértett halála. A hasüregbe hatoló szúrt sérülés jelentős mennyiségű hasüregi vérgyülem kialakulásával nem járt, illetőleg a hasüregbe béltartalom nem ürült. Ezért ez a sérülés közvetlen életveszéllyel nem járt. A közvetett életveszély kialakulásának ténye azonban megállapítható, ugyanis a vékonybél falának áthatoló jellegű szúrt sérüléséből a béltartalom közvetlenül a hasüregbe ürült volna és ez közvetlen életveszélyt okozó hashártyaizgalmat idézett volna elő. A közvetlen életveszély kialakulását a célszerű, szakszerű és időszerű orvosi beavatkozás hárította el. Az orvosi ellátás többórás késedelme esetén létrejöhetett volna olyan hashártyaizgalom, amelynek következményeként - részben a szervezet önmérgeződése, részben pedig a kialakuló vérkeringési zavar miatt - bekövetkezhetett volna a sértett halála.

A sértettnél a műtéti ellátás során a bal VI. borda részleges eltávolítására került sor, melynek során a tüdősérülést elvarrták, majd a hasi műtét során a sérült vékonybélszakaszt eltávolították.

Figyelemmel a műtéti ellátás során szükségessé vált borda és vékonybél részleges eltávolítására, valamint a rekeszizom részleges letapadására; a sértett a sérülés következtében maradandó fogyatékosságot szenvedett, mely jelenleg mintegy 20%-os általános munkaképesség-csökkenést eredményez.

A vádlott a cselekmény elkövetésekor közepes fokban volt alkoholtól befolyásolt állapotban. A vádlott nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, értékelhető szellemi hanyatlásban nem szenved, és olyan szervi, idegrendszeri elváltozása sincs, ami tudatzavart állapotokkal járna együtt. A vádlott érzelmi sivársággal, kapcsolattartási nehézségekkel, az indítékháztartás enyhe korlátozottságával jellemezhető szociopathiás személyiségszerkezetű, de a cselekmény elkövetésekor nem szenvedett olyan kóros elmeállapotban, amely korlátozta volna a cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésében.

A vádlottnál az alkoholizmus testi és lelki jegyei fellelhetők, alkoholbetegnek tekinthető, a kényszergyógyító kezelésének az elrendelése orvosi szempontból indokolt és javasolt.