BH 2005.1.28 Nincs akadálya annak, hogy a felek ún. jutalékos, "sikerdíjas" megbízás keretében a megbízott sikeres tevékenységétől tegyék függővé a díjfizetést - Ez a szerződés érvényes, a megbízott a kikötött díjra azonban csak akkor válik jogosulttá, ha eljárása eredményre vezetett - A díj meghatározásának módja a szerződést eredménykötelmi jellegűvé teszi - Az eredménykötelmi jelleg nem jelent egyúttal "eredményfelelősséget": ha az eljárás nem vezet eredményre, de ez a megbízottnak nem felróható, az eredmény elmaradása miatt felelősség nem terheli, hanem annak csak a díj iránti igényjogosultságra van kihatása [Ptk. 200. §].

A D. Rt. alapító okiratában 1992. december 31-i állapot szerint az alperes belterületén 159 837 fm gázközmű-vagyon lett kimutatva. Az alperesi önkormányzat 1996. augusztus 26. napján megbízta a felperest azzal, hogy vizsgálja felül Gy. város gázközmű-vagyonát, tárja fel azt a mennyiséget, amely nem szerepel a nyilvántartásban, de arra az alperes tulajdonjogot formálhat, illetve a tulajdonjogról való lemondásért megfelelő ellenszolgáltatást igényelhet. A felperes díja a feltárt vagyonrészek értékének 20%-a volt, amelyre akkor tarthatott igényt, ha az általa kimunkált vagyont a felek, a D. Rt., vagy az ÁPV Rt. elfogadta, illetve azt jogerős és végrehajtható bírósági ítélet megállapította. Amennyiben a kimutatott gázközmű-vagyon értékének megszerzése érdekében az alperes nem vállalta a peres eljárást, illetve arról önként lemondott, a szerződést a felperes részéről teljesítettnek tekintették. Az alperes meghatalmazta a felperest, hogy a saját nevében, de a javára eljárva a szükséges hatósági, peres és nem-peres eljárásokban képviselje. A felperes feladata a D. Rt. alapító okiratában rögzített mennyiségen felüli vagyonrész kimunkálása, feltárása volt. A felperes beszerezte az alperesnél fellelhető iratokat, megtekintette a D. Rt. cégbírósági anyagát, folyamatos tárgyalásokat, egyeztetéseket folytatott a gázszolgáltatóval, valamint az ÁPV Rt. munkatársaival. A megismert adatokat folyamatosan az alperes tudomására hozta, aki azokról számítógépes nyilvántartást készített. A felperes adatfelmérés és egyeztetés után 2000. január 24. napján az alperest megillető vezetékhosszt 236 592 fm-ben határozta meg, és felhívta az alperest, e vonatkozásban érvényesítse igényét az állammal, illetve a D. Rt.-vel szemben. A képviselő-testület akként határozott, hogy nem indít peres eljárást, egyúttal a felperessel megkötött megbízási szerződést felmondta. Az alperes még 1997-ben 121 330 000 Ft értékű D.-részvényt kapott, majd 2000. január hó 12. napján 53 594 205 Ft-ot utaltak át részére előlegként, míg 2000. szeptember hó 5. napján további 123 587 253 Ft kifizetése történt meg a közművagyon rendezése kapcsán. Az alperes járandóságát a 2000. december 8-i állapot szerint 577 936 263 Ft-ban határozták meg.

A felperes keresetében kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest 21 146 509 Ft, valamint ezen összeg után a kifizetésig járó évi 20%-os kamat megfizetésére, továbbá 14 180 839 Ft névértékű államkötvény kiadására. Keresetét arra alapította, hogy a szerződést teljesítette, tevékenysége folytán összesen 236 592 fm gázközmű-vagyon került feltárásra, ezért a D. Rt. alapító okiratában szereplő mennyiséghez képest a különbözet után megilleti a díjazás, mégpedig azon összeg 20%-a, amelyet az alperes megkapott ezen vezetékhossz vonatkozásában. Miután azt részben értékpapír, részben pedig készpénz formájában kapta meg, ezért díjazás is ugyanilyen arányban és ugyanilyen módon illeti meg.

Az alperes kérte a kereset elutasítását, egyúttal viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben kérte annak megállapítását, hogy a felek között létrejött szerződés érvénytelen. Viszontkeresetét azzal indokolta, hogy a közpénzek esetében a szerződéses szabadság korlátozottan érvényesülhet, közérdekű ügyekben tilos kirívóan előnytelen szerződést kötni. A felek megállapodása mind tárgyánál, mind a kikötött ellenszolgáltatás mértékénél fogva a jóerkölcsbe ütközik, ezért érvénytelen, miután a felperes olyan önkormányzati vagyon feltárására, nevesítésére vállalkozott, amely a közhitelű nyilvántartásokból ellenőrizhető, megállapítható volt. A díjazás ellenében a felperes tevékenysége kockázatmentes volt, ehhez képest a kikötött ellenszolgáltatás mértéke indokolatlanul magas, feltűnően aránytalan előnyt biztosít.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 7 960 305 Ft-ot valamint késedelmi kamatát, továbbá adjon ki részére 5 140 783 Ft névértékű államkötvényt. Ezt meghaladóan a keresetet, míg az alperes viszontkeresetét teljes egészében elutasította. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a felek között vállalkozási szerződés jött létre, miután a felperes munkával elérhető eredmény létrehozását, az önkormányzatot megillető gázközmű-vagyon feltárását vállalta. A díj csak eredményes munkavégzés esetén járt, a felperes tevékenységét saját költségén végezte. A felperes feladata az volt, hogy a D. Rt. alapító okiratában feltüntetett

159 837 fm-t meghaladó gázközmű-vagyont tárjon fel, és a díjazást a már ismert és a később elismertetett vezetékhossz különbözetének ellenértéke után számították. A felperes jelentős tevékenységet fejtett ki, adatfeltárást, egyeztetést végzett és minden kétséget kizáró módon igazolhatóan ennek eredményeképpen az állam 196 922 fm vezetékhosszt ismert el. A végleges hosszként megjelölt 236 592 fm-t nem fogadták el, illetve az azt meghaladó elismerés nem hozható okozati összefüggésbe a felperes által kifejtett tevékenységgel, a felperest az igazolt 37 085 fm többlet gázközmű-vagyon után illeti meg a díjazás. Az alperes viszontkeresetével összefüggésben kifejtette, hogy a felperes valóságos kockázatot vállalt, hiszen a saját költségén jelentős munka kifejtésére vállalkozott, amelynek eredményét előre nem tudhatta biztosan. Az alperes nem ismerte a neki járó vagyonrész pontos mértékét és a vagyongyarapodása elérése érdekében szükségesnek és hasznosnak ítélte a felperes tevékenységét, munkavégzését. Figyelembe véve a szerződéskötéskori ismereteket, a szerződéssel elérni kívánt célt, a szerződés tartalmánál és tárgyánál fogva nem ütközik a jóerkölcsbe. Nem eredményez semmisséget a díjazás mér­téke sem, nem vehetők figyelembe más perben hozott döntések, miután a kifejtett tevékenységgel, elvégzett munkával a 20% arányban áll.

Az ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezést terjesztett elő.

A fellebbezések alaptalanok.

A peres felek között vállalkozási elemekkel vegyes megbízási szerződés jött létre. Addig, amíg a vállalkozó rendszerint egy adott munkaeredmény egyszeri létrehozására vállal kötelezettséget, a megrendelő által meghatározott tulajdonságokat kielégítő, hasznosítható produktumot hoz létre, addig a megbízott egy adott ügy ellátását vállalja, azt, hogy az eredmény, cél elérése érdekében gondosan tevékenykedik, de általában nem ígéri, felelősséggel pedig nem tartozik azért, hogy a tevékenysége meghatározott eredménnyel jár majd (gondossági kötelem). Főszabály szerint a díj és a megbízotti tevékenység eredménye között nincs szükségszerű kapcsolat, miután a megbízott a Ptk. 478. § (2) bekezdése szerint díját akkor is követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A Ptk. diszpozitív szabályától azonban a felek eltérhetnek, így nincs akadálya annak, hogy ún. jutalékos, sikerdíjas megbízás keretében a megbízott sikeres tevékenységétől tegyék függővé a díjfizetést. Az ilyen tartalommal megkötött szerződés érvényes, a megbízott a megjelölt mértékű díjra azonban csak akkor válik jogosulttá, ha eljárása eredményre vezetett, a szerződésben meghatározott feltétel teljesült (Bírósági Határozatok 1992/6/414. és 1997/6/302. számú jogesetek). A díj meghatározásának módja a szerződést eredménykötelmi természetűvé teszi.