A Gyulai Törvényszék M.70053/2020/113. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §] Bírók: Kukla Angelika, Szilágyi Jánosné, Vámos János

Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

7.M.26/2018/113. szám

A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság dr. Kocka Judit ügyvéd (Helység5, Cím6.) által képviselt felperes (Cím2.) felperesnek - ... kamarai jogtanácsos és ... jogi előadó által képviselt alperes (Helység1/4/6, cím1.) alperes ellen sérelemdíj és bérpótlék iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t :

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 146 400 (egyszáznegyvenhatezer-négyszáz) forint perköltséget.

Megállapítja, hogy 26 000 (huszonhatezer) forint eljárási illetéket és 468 907 (négyszázhatvannyolcezer-kilencszázhét) forint perköltséget az állam visel.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet a felek elektronikus kapcsolattartás útján nyújthatnak be.

A felek, ha a fellebbezés csak kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítéségi határidővel kapcsolatos illetve, ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, tárgyalás tartását kérhetik. A fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelem alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.

I n d o k o l á s

A bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján az alábbi tényállást állapította meg.

A felperes az .... Mentőszervezeténél 23 évig állt közalkalmazotti jogviszonyban. Kezdetben mentőápolóként, majd a mentőtiszti főiskola elvégzését követően, 2005-től mentőtisztként dolgozott. 2006. január 2. napjától a helység1-i mentőállomáson látott el szolgálatot mentőtisztként.

Munkáját elismerték, több alkalommal részesült dicséretben, pénzjutalmat is kapott, kollégái jó munkaerőnek, felkészültnek tartották. Munkatársaival jó volt a kapcsolata. Magánélete rendezett volt.

Korábban a pihenő idejében tanulmányokat folytatott, több másodállást vállalt, 2015. évben már csak a Y-nél tanított havi 1-2 alkalommal, egyéb másodállása nem volt.

2012-2013. évtől kezdődően a felperes és felettese, AA között a viszony romlani kezdett, látens feszültség volt közöttük, éles szóváltásokra nem került sor. A felperes több kifogásolni valót hozott fel a munkával kapcsolatban, azonban javaslatai többnyire nem kerültek elfogadásra, mely rosszul érintette őt. A felperes a vezetője stílusát és egyes intézkedéseit nem találta megfelelőnek.

Ettől az időszaktól kezdődően a felperes egyre nehezebben viselhetőnek élte meg a munkáját és munkahelyi környezetét.

2015. szeptember 9-én munkahelyi balesetet szenvedett el, a lépcsőn megcsúszott, ágyéki csigolya rándulását, húzódását kórisméztek nála, és 2015. október 1-ig keresőképtelen állományba került, ezt követően visszament dolgozni.

2015. október végén egy Helység3-i ABC képzés alkalmával a felettesével a gépjárműben összeveszett, majd az előadáson az előadó egy mondata ("legtöbbük alkalmatlan") mélyen érintette. Oly mértékben feszült lett, hogy a képzést otthagyta és hazament. Másnap a fejfájás ambulancián jelentkezett, ahol továbbirányították a pszichiátriai szakambulanciára.

A felperes a szorongásos panaszait 2015. novemberében jelezte a háziorvosánál, aki a felperest 2015. november 4-től keresőképtelen állományba vette.

BB pszichiáter szakorvos kevert szorongásos depressziós zavart és pánikrohamot véleményezett nála (2015. november 11.). Ezt követően öt hónapig rendszeresen (kb. havonta) pszichiátriai ellenőrzésre járt, kezelője CC pszichiáter szakorvos volt. Gyógyszeres kezelésben részesítették (nyugtató hatású, hangulatjavító gyógyszerkombinációk), amelyeket folyamatosan kiváltott.

2015. december 16-án a C Megyei KP Kórház Gyermek Fül-orr-gége osztályán jelentkezett azzal a panasszal, hogy visszatérő jelleggel fülzúgása van, a sziréna zúgását hallja és hallását is restebbnek ítélte, ekkor audiológiai vizsgálatára is sor került. 2016. január 27-én BERA vizsgálaton és agyi MR vizsgálaton vett részt. Ezt megelőzően és ezt követően fülproblémájáról szakorvosi lelet nincsen, e problémájáról a foglalkozás egészségügyi orvosnak sem számolt be.

A felperes munkahelyi problémáinak fennállása okán 2016. februárjában munkavédelmi eljárás indult a C Megyei Kormányhivatalnál, mivel a felperes pszichiáter kezelőorvosa (CC) D 15 diagnózissal bejelentette a hatósághoz a foglalkozási megbetegedés gyanúját. A kormányhivatal bevonta a vizsgálatba az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatát és a munkáltatót.

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat előtti eljárás keretében a felperes előadta kifogásait a munkáltatóval szemben, miszerint sérelmezte, hogy a takarítási feladatokhoz saját pénzükből kell beadni, azért, hogy ne négy órában takarítson a takarítónő. A szennyezett ruhákat haza kell vinniük. Egy mosógépet felajánlott, de az csak 40 fokon tud mosni. Kifogásolta, hogy papírtörlő 1-2 hétig van, azután ruhatörlőt kell használniuk, a kézfertőtlenítőszer hiányzik. Sok ellentmondó utasítást kap, a munkavédelmi oktatás nem zajlik le rendben. A mentőautó szirénáját extrém hangos megterhelésnek érzékelte, és elmondta, hogy fülcsengése, fülzúgása miatt sokszor nem hallotta a tüdőhangokat, amely miatt alkalmatlanság érzése volt, fülzúgása otthon is előjött és gyógyszerek szedése mellett is állandósult. Előadta, hogy a hibákra többször felhívta a főnöke figyelmét, amely miatt viták alakultak ki. Hiányolta a szakmai elismeréseket, kifogásolta, hogy az ABC képzések és vizsgák során nem számolják helyesen a munkaidőt. Szerinte a kollégák megfélemlítésére is sor került.

Annak is hangot adott, hogy a helység1-i munkavégzésétől kezdve a karrierjének a megrekedtségét érzi, munkájában több sérelem is érte, azt érezte, hogy tolvajnak és alkalmatlannak titulálták. Egyre többet dohányzott és alvászavarok kerültek előtérbe nála, étkezési problémái is voltak. Magára vette azt, amikor a munkahelyén lejárt gyógyszerek kerültek be, és az emiatti vezetői eljárás megviselte. Bántotta a kollégáit ért vádak és mellettük többször kiállt.

Az eljárás alatt 2016. március 9. napján rögzítetten DD orvos szaktanácsadó álláspontja az volt a megbetegedés eredetét illetően, hogy a munkakör a kockázatértékelés szerint is fokozott pszichés terhelést jelent. A felperes folyamatos másodállásokat vállalt, szabadidejének terhére történő egyéb felelősségteljes munkákat, ügyeleteket, képzéseket végzett, amely szinte kimerítette a másodállásra fordítható munkaidő keretet. Az utolsó 5 évben folyamatosan fennálló konfliktus alakult ki a közvetlen állomás főnökével, amely vélt, vagy valós tényeken alapult. Elmondás alapján rögzítette, hogy a mentőállomás vezetői poszt pályázatára a felperes és AA is pályázott, azonban a vezetői álláshelyet AA nyerte el. Rögzítette, hogy a felperes arról számolt be, hogy több dolog is bántotta az igazságérzetét. Erről a felek másképp nyilatkoztak. A beadványában feltűntek az orvosszaktanácsadó számára olyan dolgok, amelyek a felperes képzeletében jelentek meg jobbára, mint az ellene irányuló támadás, lealázás, tiszteletlenség, nem elismerés, semmibe vevés, stb, szinte paranoid állapotnak tűnően, az őt sértő dolgok kapcsán egyre érzékenyebbé vált a főnökével szemben. Ezen sérelmek mellett munkahelyén 2-3 éve szorongás, alvatlanság, nehezebb stresszfeldolgozások jellemezték, amely a sziréna elviselhetetlenségét, a kivonulásakor a pánikrohamok jelentkezését, a dokumentáláskor szétesettséget, egyre nagyobb feledékenységet hozták elő; az esetek, a betegek és a halottak nehezebb pszichés feldolgozást jelentettek számára. A felperes írásban nem jelezte a problémáját a munkáltatója és a foglalkozási egészségügyi szakorvos felé.