A Kúria Bfv.1820/2014/8. számú precedensképes határozata emberölés bűntette tárgyában. [Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XXVIII. cikk (1) bek.] Bírók: Csák Zsolt, Mészár Róza, Soós László

A határozat elvi tartalma:

A Be. 21. § (3) bekezdésének a) pontja alapján - az Alkotmánybíróság 34/2013. (XI. 22.) határozata folytán - nincs kizárva a bíróság további eljárásából - a vádirat benyújtása előtt az előzetes letartóztatás meghosszabbítása ellen benyújtott fellebbezés elbírálásában részt vevő bíró, - a vádirat benyújtása után az előzetes letartóztatás fenntartása ellen benyújtott fellebbezés elbírálásában részt vevő bíró, - az előzetes letartóztatás elsőfokú bíróság általi felülvizsgálata során hozott másodfokú határozat meghozatalában részt vevő bíró, - az elsőfokú ítélet kihirdetése után az előzetes letartóztatás felülvizsgálatában részt vevő bíró.

***********

KÚRIA

Bfv.I.1820/2014/8. szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év június hó 23. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt védője, továbbá a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványokat elbírálva a Fővárosi Törvényszék 7.B.1689/2010/187. számú és a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.400/2012/37. számú ítéletének a II. rendű terheltre vonatkozó részét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék a 2012. június 14. napján kihirdetett 7.B.1689/2010/187. számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki

- bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettében [1978. évi IV. törvény 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), c) és f) pontja],

- 2 rendbeli sikkasztás bűntettében [1978. évi IV. törvény 317. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és c) pont, (6) bekezdés b) pont, illetve 317. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és c) pont, (5) bekezdés b) pont], és

- 10 rendbeli, társtettesként - 3 esetben folytatólagosan elkövetett - magánokirat-hamisítás vétségében [1978. évi IV. törvény 276. §].

Ezért halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a II. rendű terhelt legkorábban harminckét év leteltével bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a polgári jogi igényről, a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

A kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla a 2013. április 25. napján kihirdetett 4.Bf.400/2012/37. számú ítéletével az első fokú határozatot a II. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta, a terhére megállapított 2 rendbeli vagyon elleni bűncselekményt folytatólagosan elkövetettnek is minősítette, és akként rendelkezett, hogy a terhelt legkorábban harminchat év elteltével bocsátható feltételes szabadságra.

A jogerős határozatok ellen a II. rendű terhelt védője terjesztett elő - a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozva - felülvizsgálati indítványt, majd a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványra tett észrevételeinek kézbesítését követően a II. rendű terhelt - tartalma szerint - önálló felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.

A védő felülvizsgálati indítványában arra hivatkozott, hogy mind az első, mind a másodfokú ítélet megalapozatlan, mert a tényállás hiányos, téves ténybeli következtetéseket tartalmaz, emellett az élet elleni bűncselekményt a bíróság törvénysértően minősítette és emiatt a kiszabott büntetés törvénysértő.

A védő vitatta, hogy védencének a sértettek megölése szándékában állt, tévesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a terheltek sértett1 megölését 2009. január 6. napja után határozták el, és a bíróságok téves következtetést vontak le a terheltek indítékára is. Álláspontja szerint az ítéleti tényállásnak az előzetes megállapodásra vonatkozó részei logikailag nem következnek a korábban rögzítésre került tényekből, a tényállás nem tartalmazza az előzetes megállapodás ténybeli alapjait, nem is tartalmazhatja, mivel erre vonatkozó adat nem merült fel a bizonyítási eljárás során.

Hivatkozott arra, hogy az ölési cselekmény elkövetésénél a II. rendű terhelt ugyan jelen volt, de az átéltek hatására stresszes állapotba került és ez okozta a vallomásai közötti ellentmondásokat.

Megítélése szerint a II. rendű terheltnek nem is kellett tudnia a fegyver jelenlétéről, és a lefolytatott bizonyítási eljárás során nem merült fel bizonyíték arra nézve, hogy a II. rendű terhelt sértett1 megölését elhatározta, ahogy arra sem, hogy ebben terhelt-társával megállapodott volna.

Álláspontja szerint a sértett2 zsebében elhelyezett diktafon által készített hangfelvételen egyáltalán nem esik szó a II. rendű terhelt sérelmeiről, ahogy arról sem, hogy az ölési cselekményeket az I. rendű terhelt előre eltervezte, így azokról a II. rendű terheltnek nem is lehetett tudomása.

Kifogásolta továbbá, hogy nem határozta meg a bíróság: a II. rendű terhelt miként volt tanúja az eseményeknek.

Álláspontja szerint abból a tényből, hogy az aktív cselekvést az I. rendű terhelt hajtotta végre, az a következtetés vonható le, hogy a II. rendű terheltnek nem volt tudomása társa tervéről, és megítélése szerint ezt igazolja az is, hogy a terhelt a helyszínre vitte a telefonját, onnan telefonált, holott tudhatta, hogy a telefonszám alapján utóbb visszakövethető lesz tartózkodási helye.

Megítélése szerint mindezekre tekintettel a II. rendű terhelt bűnösségének megállapítására kétséget kizáró bizonyítékok nélkül került sor.

A felülvizsgálati indítványban kifejtettek ellenére a védő nem jelölte meg azt, hogy milyen döntést kér a Kúriától.

A II. rendű terhelt a Legfőbb Ügyészség észrevételeire a védő által előterjesztett felülvizsgálati indítványon túlmutatóan olyan kifogásokkal élt, melyek alapján beadványa önálló felülvizsgálati indítványnak minősül.

Általánosságban arra hivatkozott, hogy az ítélet tényállása nincs felderítve, a bíróság nem szerezte be az összes lehetséges bizonyítékot és így nem is vonhatta értékelési körébe, bizonyítási indítványait nem teljesítette, illetve azokat elutasította. Megismételte a védő által benyújtott felülvizsgálati indítványhoz csatolt azon állítását, hogy sértett1 tudott a fiktív iratokról és a "feketén" történő kifizetésekről, ezért a sikkasztás bűncselekményét nem követte el. Sérelmezte, hogy a bíróságok az e körülményt erősítő tanúvallomásokat, illetve könyvvizsgálói jelentést figyelmen kívül hagyták, és ennek az indokolási kötelezettségüket figyelmen kívül hagyva nem adták okát.

Nehezményezte, hogy az első fokon eljárt bíróság a védőnek a telefonszolgáltató megkeresésére irányuló bizonyítási indítványát elmulasztotta teljesíteni, és elmulasztotta az erre irányuló indítvány ellenére a vagyon elleni bűncselekményhez kapcsolódó számlák és iratok felolvasását.

A terhelt sérelmezte azt is, hogy

- az ügy érdemében másodfokon eljárt ítélőtáblai tanács egyik tagja a vádirat benyújtása előtt az előzetes letartóztatás meghosszabbítása ellen benyújtott fellebbezését elbíráló tanácsnak is tagja volt (Fővárosi Ítélőtábla 2010. december 1. napján kelt 3.Bf.11.148/2010/3. számú végzése);