BH 1998.8.368 I. Garázdaság esetén nem tekintendő pszichikai bűnsegédnek az, aki a tettes közösségellenes, erőszakos magatartása tanúsításánál jelen van ugyan, de előzetesen nem is tudhatott a tettes ilyen magatartásáról [Btk. 21. § (2) bek., 271. § (1) bek.].

II. Ha a személyi szabadságtól való megfosztás erőszakkal, illetőleg az élet vagy a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel avagy a sértett védekezésre képtelen állapota kihasználásával történik, és az elkövetők a fogva tartott személy szabadon bocsátását valamely követelés teljesítésétől teszik függővé: a cselekményt nem a személyi szabadság megsértése vagy az önbíráskodás, hanem az emberrablás bűntetteként kell értékelni [Btk. 175. §, 175/A. § (1) bek., 273. § (1) bek.].

III. Amikor az elkövetők az emberrablás továbbfolytatását akkor hagyják abba, amikor a súlyos következmény már bekövetkezett: a büntetés korlátlan enyhítésére nincs alap [Btk. 175/A. § (6) bek.].

A megyei bíróság az 1997. március 6-án meghozott ítéletével az I. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett garázdaság vétsége és társtettesként elkövetett emberrablás bűntette miatt 3 évi börtönbüntetésre ítélte, és annak végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette;

a II. r. vádlottat garázdaság vétsége és társtettesként elkövetett emberrablás bűntette miatt - mint többszörös visszaesőt - 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre, valamint 4 évre a közügyektől eltiltásra;

a III. r. vádlottat társtettesként elkövetett emberrablás bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A piaci elárusítóként dolgozó I. r. vádlott az üzlet tulajdonosának megbízásából az árukészletből 215 000 forint áruhitelt adott a T. városban lakó P. A.-nak és társának, E. F.-nek, akik a tartozásukat a határidőre nem fizették meg. Az üzlet tulajdonosa megbízta az I. és a II. r. vádlottat a tartozás behajtásával, akik több alkalommal jártak e végből T. városban eredménytelenül.

1995. január 27-én ismét T. városba mentek. E. F.-et megtalálták, de pénzt nem kaptak tőle, és miután P. A.-t hiába keresték, a II. r. vádlott E. házánál E. F.-et megfenyegette, hogy szétveri a fejét. Feléje rúgott, megfogta a mellén a ruhát, és ököllel gyomron ütötte, majd egy 90 cm-es fadoronggal, kiabálva verte a kerítésüket.

1995. január 30-án az I. és a II. r. vádlott a III. r. vádlottal - akit megkértek, hogy a gépkocsijával vigye el őket - újból T. városba mentek. E. F.-et egy italboltban megtalálták, kihívták, és amikor az nem akart a gépkocsijukba beszállni, körbeállták, az I. r. vádlott az arcába fejelt, és erőszakkal betuszkolta a kocsi hátsó ülésére. Itt a II. r. vádlott a III. r. vádlott kézibilincsével magához bilincselte, és megfenyegette, hogy szökés esetén szétlövi a lábát. A gépkocsival P. A. lakásához mentek, őt nem találták meg, de az anyja a megbilincselt E.-t látva a fiára eső tartozást - 105 000 forintot - kifizette. Mivel E. nem tudott fizetni, őt is és a gépkocsiját is M. községbe vitték, és csak akkor engedték szabadon, amikor az a tartozása fejében az autójáról adásvételi szerződést írt alá velük.

A tényálláshoz tartozik az is, hogy az I. r. vádlott a cselekmény utáni időben közlekedési balesetben kiterjedt agykárosodást szenvedett, szellemi és mozgásszervi károsodása 67%-os.

Az ítélet ellen az ügyész az I. r. vádlott terhére, a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének a mellőzése végett, a II. r. vádlott esetében a fegyház fokozat megállapítása végett fellebbezett; a vádlottak és védőik pedig a téves minősítés miatt és enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A legfőbb ügyész az ügyész fellebbezését módosítva tartotta fenn: az I. r. vádlottnak a garázdaság vétsége vádja alól való felmentését, vele szemben végrehajtandó fogházbüntetés és közügyektől való eltiltás kiszabását, a II. r. vádlott esetében fegyházfokozat megállapítását, egyebekben pedig az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást felülvizsgálva, az elbírálást befolyásoló eljárási szabálysértést nem észlelt. Hiányosság azonban e körben, hogy az ítélet nem tartalmazza az ügyben tartott valamennyi tárgyalás időpontját, a megyei bíróság ugyanis ebben az ügyben még további négy napon tartott tárgyalást.

Az ítélet az ügydöntő tények tekintetében teljes mértékben megalapozott. A tényállást a Legfelsőbb Bíróság mindössze annyiban helyesbíti, hogy mellőzi azt a megállapítást, mely szerint amikor az I. r. vádlottat a rendőrök elfogták, nála volt a P. A.-nétól átvett 105 000 forint, erre vonatkozó adatot ugyanis az iratok nem tartalmaznak; kiegészíti a tényállást azzal, hogy E. F. a sérelmére megvalósított könnyű testi sértés miatt nem kívánt magánindítványt előterjeszteni; kiegészíti továbbá a tényállást azzal, hogy a II. r. vádlott jelenleg más ügyben kiszabott jogerős szabadságvesztés büntetését tölti.

Az irányadó tényállás jogi megítélése részben téves.

A tényállás nem tartalmaz olyan tényt, amelyből arra kellene következtetni, hogy az I. r. vádlott szándékegységben volt a garázda magatartást kifejtő II. r. vádlottal. Nincs adat arra, hogy előzőleg tudott a társa garázda szándékáról, és az elkövetéskor sem juttatta kifejezésre, hogy azzal egyetért. Ilyen körülmények között a puszta jelenléte a garázda cselekmény helyszínén nem alapozza meg azt a következtetést, hogy az I. r. vádlott megerősítette a II. r. vádlott garázdaságra irányuló szándékát.

Helytálló tehát a legfőbb ügyésznek és az I. r. vádlott védőjének az az álláspontja, hogy az I. r. vádlott bűnösségét nem lehet a bűnsegédként elkövetett garázdaság vétségében megállapítani, ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján az e bűncselekmény miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.

A vádlottak bűnösségének a megállapítása egyebekben törvényes, és a cselekményeik minősítése is megfelel a büntető anyagi jogi szabályoknak.