A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.82/2009/5. számú határozata jelentési kötelezettség megszegésének vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 71. §, 350. §] Bírók: Mészáros László, Ruzsás Róbert, Török Zsolt

Kapcsolódó határozatok:

Kaposvári Törvényszék Kb.36/2008/22., *Fővárosi Ítélőtábla Kbf.82/2009/5.*, Kúria Bfv.1036/2010/6. (BH 2011.8.219)

***********

Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa

6.Kbf.82/2009/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság Budapesten, 2010. január 20. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A jelentési kötelezettség megszegésének vétsége miatt a vádlott ellen folyamatban lévő büntető ügyben a Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsa 2009. szeptember 7. napján kihirdetett KB.II.36/2008/22. számú ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s :

A Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsa 2009. szeptember 7. napján kihirdetett KB.II.36/2008/22. számú ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki jelentési kötelezettség megszegésének vétségében, ezért megrovásban részesítette.

A katonai ügyész az első fokú ítéletet tudomásul vette, míg a vádlott és védője fellebbezést jelentettek be a határozattal szemben.

A Katonai Fellebbviteli Ügyészség Kf.II.90/2009. számú átiratában az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta, mivel álláspontja szerint az első fokú ítélet megalapozott, a vádlott cselekményének minősítése törvényes és az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben megfelelő jogkövetkezményt alkalmazott. Csupán a bűnösségi körülmények kiegészítését indítványozta annyiban, hogy további enyhítő körülményként kell figyelembe venni a vádlott javára, hogy cselekménye miatt fegyelmi felelősségre vonásban is részesült.

A nyilvános ülésen a vádlott védője a fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a tényállást és hibásan következtetett a vádlott bűnösségére. Perbeszédében megismételte az elsőfokú bíróság előtt is előadott jogi érveket, amelynek lényege szerint ítéleti bizonyossággal nem lehet megállapítani, hogy a vádlott ne tett volna jelentést a vele szemben indult magánvádas eljárásról, továbbá, hogy a megindult eljárás jellege miatt ez nem tekinthető fontos szolgálati ügynek. Kifejtette, hogy a fegyelmi eljárás is azt állapította meg, hogy bűncselekmény nem róható a vádlott terhére és a fegyelmi felelősségre vonása mulasztása miatt megtörtént. A kifejtettek alapján elsősorban a büntetőeljárás megszüntetését indítványozta figyelemmel arra, hogy a vádlott cselekménye fegyelmi eljárás keretében már elbírálásra került, másodsorban a törvényes vád hiánya okából kérte az eljárás megszüntetését, mivel a vádlott cselekménye csak fegyelmi vétségként értékelhető. Ha a másodfokú bíróság az eljárás megszüntetésére nem látna lehetőséget, törvényi tényállási elem hiánya miatt a vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentését, amennyiben a másodfokú katonai tanács erre sem látna lehetőséget, úgy védence bizonyítékok hiányában történő felmentését indítványozta.

A Katonai Fellebbviteli Ügyészségnek a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője perbeszédében az írásban előterjesztett átiratban foglaltakat fenntartotta. Álláspontja szerint alaptalan a védő indítványa a büntetőeljárás megszüntetésére, mivel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, amelyben csak elírásként szerepel, hogy a vádlott 2001 októberétől került rendelkezési állományba, mivel annak helyes dátuma 2005. október 1. A cselekmény jogi minősítésével, valamint az alkalmazott megrovással is egyetértett, kifejtve, hogy a vádlott megszegte a Rendőrség Szolgálati Szabályzatában nevesített jelentési kötelezettséget. Az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348.§ (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács a büntető perrendtartás szabályai szerint járt el, a bizonyítékokat megvizsgálta és azokat a többi bizonyítékkal összevetve mérlegelési jogkörében értékelte. Megindokolta, hogy a vádlott tagadásával szemben miért tanú1 vallomását fogadta el, melynek lényege szerint a vádlott sem írásban, sem pedig szóban nem tett eleget jelentési kötelezettségének. A bíróság így indoklási kötelezettségének is kellő terjedelemben eleget tett.

A másodfokú bíróság az ügyészi indítvánnyal egyezően csupán annyiban helyesbíti az ítélet tényállását a 2. oldal 3. bekezdésében a rendelkezésre álló iratokra figyelemmel a Be. 352.§ (1) bekezdés a/pontjában írt törvényi felhatalmazás alapján, hogy: "A vádlott rendelkezési állományba került." E helyesbítéssel az elsőfokú bíróság ítélete már mindenben mentes a Be. 351.§ (2) bekezdésében írt hiányosságoktól, és azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául.

A vádlott és védő által bejelentett fellebbezés nem alapos.