A Kúria Kfv.35209/2018/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 92. §] Bírók: Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán, Stefancsik Márta

A határozat elvi tartalma:

Az adózó az együttműködési kötelezettségét megszegi, ha az ellenőrzés időtartama alatt iratait az adóhatóság számára teljes körűen nem adja át.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Kfv.V.35.209/2018/7. szám

A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke

Dr. Kurucz Krisztina előadó bíró

Dr. Stefancsik Márta bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: dr. Fekete Adrienn ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

Az alperes képviselője: dr. Kádár Mihály jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bíróság általi felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2018. március 7. napján kelt 12.K.27.033/2018/7. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.033/2018/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 (azaz ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 92.200 (azaz kilencvenkétezer-kétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Regionális Megyei Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2011. évre személyi jövedelemadó (szja) és százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzés eredményeként a 2017. október 12. napján kelt határozatával az adózó által igényelt 921.600 Ft szja összegének kiutalását elutasította, és terhére 1.304.217 Ft adókülönbözetet, 921.600 Ft jogosulatlan visszaigénylést és 382.617 Ft adóhiányt állapított meg, kötelezve 652.108 Ft adóbírság, valamint 86.487 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

[2] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2017. november 30. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[3] Döntését a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3.§ 21. és 22. pontok, 4.§ (1)-(2) bekezdések, 24.§ (1) bekezdés a) pont, 25.§ (1) bekezdés, 29.§, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 92.§ (2b) bekezdés, 97.§ (4)-(6) bekezdések, 99.§ (1) bekezdés, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 196.§ (1) bekezdése rendelkezései alapján hozta meg.

[4] Indokolása szerint adózó a 2011. évre 2012. május 18. napján benyújtott szja adóbevallásában 23.840.000 Ft ingó vagyontárgy értékesítéséből származó bevételt vallott, jövedelmét az Szja tv. 58.§ (5) bekezdése szerinti 25%-os szabály alkalmazásával állapította meg. Majd 2016. október 7. napján önellenőrzést terjesztett elő, amelyben a bevétellel egyező összegű kiadást tüntetett fel, így a korábban bevallott és megfizetett adóját visszaigényelte.

[5] A 2011. évre vonatkozó vizsgálatot megelőzően az elsőfokú adóhatóság a felperesnél már folytatott ellenőrzést, amelynek során megállapította, hogy 2010. és 2015. között a Vatera.hu internetes oldalon rendszeresen (1570 alkalommal) antik tárgyakat vásárolt és értékesített, aminek következtében jövedelemre tett szert, azonban az értékesítésekről bizonylatot nem állított ki. E tényállás alapján az adóhatóság a felperest mulasztási bírság megfizetésére kötelezte, amelyről rendelkező határozatoknak a jogszerűségét állapította meg a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 7.K.27.418/2016/9. számú ítéletével.

[6] Az adózó 2016. május 19-én nyilatkozatot tett, 2016. június 6-án az ellenőrzés rendelkezésére bocsátott 10 db adásvételi szerződést, amely szerint H. J. magánszemélytől 2002-ben 68.300.000 Ft értékben, készpénzben összesen: 452 db régiséget vásárolt. A szerződésekben az értékesített tárgyak összesített száma és együttes értékük került feltüntetésre, a tárgyak egyedi azonosítása, és külön-külön az értékük meghatározása nem.

[7] Az adózó 2016. október 17-én további 30 db adásvételi szerződést nyújtott be a H. J.-től 1998. és 2001. közötti régiségek vásárlásáról. E szerződésekből a vásárolt tárgyak megnevezése és egyedi értéke nem állapítható meg, 1.110 db műtárgyat vásárolt 157.000.000 Ft értékben.