A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20144/2017/8. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

őáÍéőá

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Pálfi Ügyvédi Iroda pártfogó ügyvéd ... által képviselt I.rendű felperes neve... I. rendű, II.rendű felperes neve... II. rendű és III. rendű felperes neve ... III. rendű felpereseknek, az NZP Nagy Rechtsanwälte ... által képviselt I.rendű alperes neve... I. rendű, II.rendű alperes neve... II. rendű és III.rendű alperes neve... III. rendű alperesek ellen, kártérítés iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2016. november 3. napján meghozott, 2.P.25.189/2015/44. számú ítélete ellen, az I-III. rendű alperesek részéről 46. sorszám alatt, az I-III. rendű felperesek részéről 47. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, és az I., II. és III. rendű felperesek által személyenként az I., II. és III. rendű alpereseknek mint együttes jogosultaknak fizetendő perköltség összegét 238.000 (kétszázharmincnyolcezer) forintra leszállítja. Az I., II. és III. rendű felpereseket mentesíti a kereseti illeték fizetésének kötelezettsége alól, és megállapítja, hogy a le nem rótt 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forint kereseti illetéket az állam viseli. A pártfogó ügyvédi díj viselésére vonatkozó rendelkezést mellőzi, és megállapítja, hogy az I., II. és III. rendű felperesek teljes mértékben pervesztesek lettek. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I., II. és III. rendű felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg személyenként az I., II. és III. rendű alpereseknek mint együttes jogosultaknak 95.200 (kilencvenötezer-kétszáz) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 22.500 (huszonkétezer-ötszáz) forint, a II. és III. rendű alpereseket pedig, hogy személyenként 8.200 (nyolcezer-kétszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket fizessenek meg az államnak külön felhívásra, míg 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket az állam visel. Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban a pártfogó ügyvéd díját az I. rendű felperes esetében 3%-ban, a II. és III. rendű felperesek esetében 1-1%-ban az alperesek együttesen kötelesek viselni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperesek a ... (a továbbiakban: a szövetkezet) tagjai és igazgatóságának tagjai voltak. A felperesek személyenként 5.000 forint értékű részjegy vásárlásával beléptek a szövetkezetbe. Az I. rendű felperes 2003. november 14-én 9.000.000 forint összegben, 2004. május 15-ei lejárattal, 2004. január 8-án 2.000.000 forint összegben 2005. január 8-ai lejárattal, a II. rendű felperes 2003. november 21-én 13.000.000 forint összegben, 2004. március 22-ei lejárattal, a III. rendű felperes 2003. június 24-én 8.000.000 forint összegben, 2004. július 23-ai lejárattal célrészjegy megállapodást kötött a szövetkezettel. A felperesek a megállapodásokban megjelölt összegeket befizették a szövetkezet pénztárába. A szövetkezet 2004. március 2-án felfüggesztette a kifizetéseit. A bíróság 2004. június 30-án elrendelte a szövetkezet felszámolását. A felperesek a célrészjegy megállapodásból eredő követelésüket bejelentették a felszámolási eljárásban. Az I. rendű felperes követeléséből1.127.200 forint, a II. rendű felperes követeléséből 1.399.100 forint, a III. rendű felperes követeléséből 957.000 forint térült meg a felszámolási eljárásban. A felszámoló az alperesekkel szemben a szövetkezetet megillető követelésből 1.613.654 forintot az I. rendű felperesre, 1.867.808 forintot a II. rendű felperesre, 1.277.678 forintot a III. rendű felperesre engedményezett. A II. rendű felperes a követelése érvényesítése céljából fizetési meghagyás kibocsátását is kérte a szövetkezet ellen. A fizetési meghagyás 2004. szeptember 27-én jogerőre emelkedett. Az alperesek ellen indított büntetőeljárásban a Fővárosi Törvényszék a 17.B.774/2007/510. számú, és a Fővárosi Ítélőtábla az 1.Bf.368/2012/59. számú ítéletével bűnösnek mondta ki az alpereseket hűtlen kezelés, sikkasztás és tőkebefektetési csalás bűntettében, az I. rendű alperest pedig számviteli fegyelem megsértésének bűntettében is. A Fővárosi Ítélőtábla valamennyi magánfél polgári jogi igényét a törvény egyéb útjára utasította. A cégbíróság 2015. szeptember 30-án törölte a szövetkezetet a cégnyilvántartásból.

A felperesek káraik megtérítése iránt terjesztettek elő keresetet. Az I. rendű felperes 10.523.500 forint tőkének, ebből 9.000.000 forint után 2004. május 16-tól, 1.523.500 forint után 2009. október 23-tól a kifizetésig a Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű kamatnak, a II. rendű felperes 13.000.000 forint tőkének és ezen összeg után 2006. május 7-től a kifizetésig a Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű kamatnak, a III. rendű felperes 8.000.000 forint tőkének, ebből 6.000.000 forint után 2004. szeptember 16-tól, 2.000.000 forint után 2003. július 24-től a kifizetésig a Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű kamatnak, továbbá 2.000.000 forint után 2003. július 24-től 2007. július 23-ig járó évi 26,667% kamatnak az egyetemleges megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket. Igényt tartottak a perel felmerült költségeik megfizetésére is. Követelésüket arra alapították, hogy az alperesek a szövetkezet vezető tisztségviselőiként tanúsított, szándékos bűncselekményt megvalósító magatartásukkal olyan helyzetbe hozták a szövetkezetet, hogy az nem tudta teljesíteni a fizetési kötelezettségeit, ezzel kárt okoztak a felpereseknek. Álláspontjuk szerint az alperesek ténylegesen betétgyűjtést folytattak, megtévesztették a szövetkezet tagjait, magát a szövetkezetet is a befektetők megtévesztése céljából hozták létre, vezető tisztségükből eredő jogaikat pedig visszaélésszerűen gyakorolták. Előadták, hogy követeléseik a Ptk. 360. § (4) bekezdése értelmében 10 év alatt évülnek el, a polgári jogi igény előterjesztése és a fizetési meghagyás kibocsátása pedig megszakította a követeléseik elévülését. Kifejtették, hogy a jogerős büntető ítélet meghozataláig alappal számíthattak arra, hogy polgári jogi igényként a követelés érvényesítése eredményes lesz, ezért a büntetőeljárás jogerős befejezéséig az elévülés nyugodott.

Az alperesek az ellenkérelmükben elsődlegesen a per megszüntetését kérték arra hivatkozással, hogy a felperesek követelése időelőtti, mert a felszámolási eljárás befejezése előtt nem ismert, hogy a felpereseknek keletkezett-e kára, és mekkora annak összege, másrészt a felperesek kizárólag a felszámolási eljárásban igényelhetik káraik megtérítését.

Érdemben a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben marasztalását kérték. Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a felperesek követelése elévült, másodlagosan vitatták a követelés jogalapját is. A jogerős büntetőítélet ítélet alapján előadták, hogy a felperesek sérelmére nem követtek el bűncselekményt, ezért a bíróságnak nem a bűncselekmény vagyoni következményeiről kell döntenie, így a felperesek nem hivatkozhatnak eredményesen a bűncselekménnyel okozott károk megtérítése iránti követelések elévülésének különös szabályára. Kiemelték, hogy nem álltak szerződéses jogviszonyban a felperesekkel, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai pedig azért nem alkalmazhatók a felperesek kárainak megtérítésére, mert a bűncselekménynek minősített magatartásaikkal nem a felpereseknek, hanem a szövetkezetnek okoztak kárt. Érvelésük szerint az, hogy kárt okoztak a szövetkezetnek, nem hoz létre sem szerződéses, sem szerződésen kívüli jogviszonyt a felperesek és az alperesek között. Kifejtették, hogy a felperesek követelésének kötelezettje a szövetkezet, a szövetkezet vezető tisztségviselőinek felelőssége pedig csak kivételes esetben állapítható meg a szövetkezet tartozásaiért, de a Cstv. 33/A. §-ban biztosított lehetőséggel a felperesek nem éltek.