BH 1978.7.266 Alkalmatlan tárgyon véghezvitt emberölés bűntettének kísérlete valósul meg, ha az anya az ún. álhalál állapotában világra jött újszülöttjével szemben akkor hajtja végre az ölési cselekményt, amikor annak halála már bekövetkezett [Btk. 10. § (2) bek., 253. § (1) bek.].

A megyei bíróság a vádlott bűnösségét gondatlan emberölés bűntettében állapította meg.

A bűnösség alapjául szolgáló tényállás lényege a következő.

A vádlott házasságon kívül teherbe esett. Amíg csak lehetett, terhességét munkahelyén és szülei előtt titkolta, terhesgondozáson nem jelent meg. A későbbiek során a terhességgel és a szüléssel kapcsolatos orvosi könyveket rendszeresen tanulmányozta.

Szabályos kihordás után a vádlott a szülei lakásán érett és egészséges fiúgyermeket szült. Miután a magzatvíz az ágyban elfolyt, egy kettéhajtott plédet terített maga alá, hogy a szülés ezen történjék. Az újszülött megszületése után a köldökzsinórt ollóval elvágta, a csecsemőt az említett plédbe helyezte úgy, hogy két oldalon a plédet ráhajtotta. Ennek következtében a pléd négy rétegben fedte a csecsemő arcát is. Mindezek után a vádlott gyermekét sorsára hagyva, visszafeküdt az ágyba, s miután a méhlepény is eltávozott, elaludt.

Az újszülött legnagyobb valószínűséggel a pléd többszörös rétegétől való levegő-elzáródás miatt fulladása következtében halt meg, de az sem kizárt, hogy ellátatlanság okából eredő kihűlés miatt vesztette életét.

A Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy a tényállás alapjául elfogadott orvosszakértői vélemény egyfelől hiányos, másfelől önellentmondásokat tartalmaz.

Az ügyben eljárt igazságügyi orvosszakértőnek a tárgyaláson előterjesztett véleménye szerint a csecsemő szívkülhártyája alatt keletkezett pontszerű bevérzés a gyorsan bekövetkező halálnak a jele, és ezen belül leginkább a fulladásos halál jellemzője, de mint a halál oka a kihűlés sem zárható ki.

A megyei bíróság nem tisztázta, hogy orvosilag mi értendő a "gyors halál" fogalmán, a csecsemő gyors halál esetén minimálisan mennyi ideig élhetett még a plédbe történő betakarásakor. Nyilatkoztatni kellett volna a szakértőt arra is, hogy a gyorsan bekövetkező halál ténye és a kihűléses halál miként egyeztethető össze, amikor a csecsemő kihűléséhez - az igazságügyi orvosszakértő nyilatkozata szerint is - minimálisan egy óra szükséges. Végezetül nem állapítható meg, hogy a szakértő a tárgyaláson előterjesztett véleménye idején ismerte-e a bírósághoz megküldött szövettani vizsgálat eredményét.

A Legfelsőbb Bíróság ezért - az ítélet részbeni megalapozatlanságát is eredményező hiányosságok kiküszöbölése érdekében - a Be. 240. §-a értelmében bizonyítást rendelt el. Ennek keretében a Be. 77. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján az újabb szakvélemény előterjesztésére az Igazságügyi Orvosszakértői Intézetet rendelte ki, egyben elrendelte a korábban eljárt szakértő ismételt meghallgatását is.

Az Igazságügyi Orvosszakértői Intézetnek az iratok közt levő és az ismételten elvégzett szövettani vizsgálat eredményére alapított véleménye szerint az újszülött csak néhány légvételt tehetett, halála a szülőútban történő magzatvíz belégzés okozta fulladás következtében állt be.

Az intézet véleményét előterjesztő igazságügyi orvosszakértőnek a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata szerint az újszülött élve született, de az ún. álhalál állapotában jött a világra, melyet a felületes légzés, a síró hang elmaradása és a teljes mozdulatlanság jellemzett. Az újszülött az említett anyagoknak a belégzése folytán életképtelen volt. Életbenléte legfeljebb néhány percig tartott, a belégzés következtében beálló fulladás folytán az újszülött a plédbe történő betakarásakor minden kétséget kizáróan már halott volt.

A fellebbezési tárgyaláson meghallgatott az az orvosszakértő, aki az első fokú eljárásban részt vett, az általa eddig nem ismert szövettani vizsgálatok eredményére tekintettel - a korábbi szakvéleményének módosítása mellett - egyetértett a fellebbezési tárgyaláson előterjesztett újabb szakvéleménnyel. Tévesnek ítélte meg a korábbi szakvéleményében kifejtett azt az álláspontját, mely szerint nem kizárt, hogy az újszülött halálát az ellátatlanság okából eredő kihűlés okozta.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság az Igazságügyi Orvosszakértői Intézetnek a kórszövettani vizsgálat eredményével összhangban álló és tüzetesen megindokolt véleményét elfogadva, a tényállást a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján úgy helyesbítette, hogy az újszülött élve született ugyan, de néhány légvétel után a szülőútban történő magzatvíz és magzatszurok belégzés által okozott fulladás következtében - még a plédbe történő betakarását megelőzően - életét vesztette.

Tévedett a megyei bíróság, amikor a vádlott ölési szándékának a hiányára következtetett és terhére csupán a bűnösség gondatlan alakzatát állapította meg.