A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20797/2007/5. számú határozata kártérítés (BIZTOSÍTÁSI kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 228. §, 239. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 298. §, 301. §, 313. §, 318. §, 339. §, 340. §, 341. §, 359. §] Bírók: Molnár Ambrus, Németh László, Szűcs József

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.797/2007/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kovácsné dr.Henter Ágnes ügyvéd (cím) által képviselt név (cím) felperesnek, a dr. Kristonné dr. Dusza Gabriella ügyvéd (cím) által képviselt név Biztosító Zártkörűen működő Részvénytársaság (cím) alperes ellen, biztosítási helytállás és kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Heves Megyei Bíróság 2007 április 5. napján meghozott, G.20.135/2004/64. számú ítélete ellen, a felperes részéről 65. sorszám, míg az alperes részéről 66. és 67. sorszámok alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését pedig részben megváltoztatja, és az alperes marasztalásának összegét 908.000(kilencszáznyolcezer) forinttal 9.371.810 (kilencmillió-háromszázhetvenegyezer-nyolcszáztíz) forintra és 2002 január 6-ától 2004 december 31-ig évi 11 %, 2005 január 1-től a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatára, az alperes illetéktérítési kötelezettségét 198.092 (százkilencvennyolcezer-kilencvenkettő) forintra leszállítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 1.300.000 (egymillió-háromszázezer) forint első és másodfokú együttes részperköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével 10.279.810 Ft, ennek kamatai és 250.000 Ft részperköltség megfizetésére kötelezte az alperest, míg a további keresetet elutasította. Tényként állapította meg, hogy a peres felek 1995-ben vagyonbiztosítási szerződést kötöttek, amely alapján az alperes kockázatviselése a lakóházra, a melléképületre, a II. vagyoncsoporthoz tartozó háztartási ingóságokra, továbbá - ez utóbbiakra meghatározott biztosítási összeg 5 %-ának erejéig - a kereső tevékenységgel kapcsolatos vagyontárgyakra, valamint a mezőgazdasági kistermeléssel kapcsolatos termésre, terményre, készletre, gépekre, munkaeszközökre, és berendezési tárgyakra terjedt ki. Az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy az épület káridőponti új értéken számított helyreállítási költségein felül az ezzel kapcsolatos járulékos költségeket is megtéríti. A felperes 1998-tól őstermelőként ribizli termesztéssel, emellett 2000-ig vállalkozóként, azt követően bejelentés nélkül gyógynövény felvásárlással és értékesítéssel foglalkozott. Ezzel összefüggésben a lakóépület padlásán és a melléképületben gyógynövényeket tárolt, illetve a tevékenység folytatásához szükséges berendezéseket, gépeket, felszerelési tárgyakat helyezett el. 2001 október 16-án a felperes ingatlanán tűz keletkezett, melyben a melléképület teljesen megsemmisült, továbbá a lakóház tetőszerkezete, födéme és a melléképülettel közös falazata is jelentős mértékben károsodott. A felperes által tárolt termények és a gazdálkodáshoz szükséges felszerelések, továbbá bizonyos háztartási ingóságok is megsemmisültek. A tűzben károsodott épületek helyreállítása, a törmelék elszállítása, valamint a helyreállításhoz kapcsolódó egyéb költségek 2002 elején 15.814.853 Ft-ot igényeltek volna. A háztartási ingóságokban 518.100 Ft, a kereső tevékenységgel kapcsolatos vagyontárgyakban 670.300 Ft, míg a mezőgazdasági kistermeléssel kapcsolatos készletekben és munkaeszközökben, felszerelésekben 410.300 Ft kár keletkezett. Az alperes 2001 november 26-án 1.000.000 Ft kárelőleget, majd 2002. elején 7.279.743 Ft-ot térített. A felperes a kártérítésből a jelzálogjoggal biztosított hiteltartozását fizette vissza, és albérletbe költözött. 2002 januárjában vállalkozási tevékenységét ténylegesen is beszüntette.

Az elsőfokú bíróság a kiegészített igazságügyi felülvélemény alapján azt állapította meg, hogy az Épületbiztosítási Szabályzat VI.1-3. pontjai alapján a lakás helyreállítására 7.864.590 Ft-ot, míg a melléképületek helyreállítására 7.267.763 Ft-ot, a törmelék elszállítására 322.500 Ft-ot, a járulékos költségekre pedig 760.000 Ft-ot kellett volna az alperesnek megfizetnie. A többször kiegészített ingó szakvélemény alapján a II. ingócsoportba tartozó ingóságokra 518.100 Ft, a kereső tevékenységhez kötődő ingóságokra 670.300 Ft, míg a mezőgazdasági kiegészítő biztosítás alapján 410.300 Ft biztosítási összeget kellett volna térítenie. Figyelmen kívül kellett ugyanis hagyni a II. vagyoncsoportból azokat a gépjármű tartozékokat, amelyek nem minősülnek háztartási ingóságoknak. Az elsőfokú bíróság a saját készítésű hegesztőtrafó, a fűrészelt vegyes faáru, valamint a bontott nyílászárók esetében az alperes által a kárfelmérés során meghatározott értékeket fogadta el. A méhész-, valamint a tolósúlyos mérleget nem háztartási ingóságnak, hanem a kereső tevékenységgel kapcsolatos vagyontárgynak minősítette, ez utóbbi körülményre figyelemmel az e vagyoncsoportba tartozó ingóságok értéke meghaladta az Ingóbiztosítási Szabályzat IV/6/B pontja által meghatározott helytállási mértéket. Ez utóbbira figyelemmel az e körben a szakvéleményre tett észrevételeknek nem tulajdonított ügydöntő jelentőséget. Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást a felperes előadása alapján, hogy a gyógynövény készletek nem tartoztak a Kiegészítő Kistermelő Biztosítási Szabályzat II/A. pontja alá, azonban a fekete ribizli levél - mint a felperes saját termelő tevékenységének az eredménye - e körbe sorolható. Mivel az alperes 9.000.000 Ft-ot meghaladó helyreállítási költség megfizetésétől elzárkózott, a Ptk. 318. § (1) bekezdése, és 339. § (1) bekezdése alapján kártérítéssel tartozik. Ugyanakkor a Ptk. 340. § (1) bekezdése alapján a felperest kárenyhítési kötelezettség terhelte, amelynek nem tett eleget. A felperes a kereső tevékenységét anélkül szüntette meg, hogy kísérletet tett volna a melléképület helyreállítására, a vállalkozási tevékenységhez szükséges ingóságok pótlására, holott erre az alperes által térített összegből lehetősége lett volna. Emellett megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a felperes vállalkozásának beszüntetésében legalább olyan mértékben közrejátszottak az áfá-val kapcsolatos problémák, mint a tűzeset. Rámutatott, hogy a felperesnek - a jogvita elbírálásáig akár hitelfelvétel útján is - gondoskodnia kellett volna lakhatása biztosításáról, illetve a vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges feltételek megteremtéséről. Amennyiben így járt volna el, minimálisra lehetett volna szorítani az őt ért károkat, mivel ez esetben csupán a helyreállításhoz, illetve ingatlan vásárláshoz szükséges, mintegy félévi időtartamra kellett volna bérleti díjat fizetnie. Ezért az elsőfokú bíróság a 2002 év első félévére kifizetett 146.000 Ft bér, továbbá 500.000 Ft erejéig a nem vagyoni kártérítés, valamint- a Ptk. 359.§ (1) bekezdése alapján - 500.000 Ft erejéig vagyoni kár tekintetében találta megalapozottnak az igényét.