62004CJ0137[1]

A Bíróság (második tanács) 2006. február 16-i ítélete. Amy Rockler kontra Försäkringskassan. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Regeringsrätten - Svédország. A munkavállalók szabad mozgása - Az Európai Közösségek tisztviselői és alkalmazottai - Szülői ellátás - Az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszeréhez tartozás időszakának figyelembe vétele. C-137/04. sz. ügy.

C-137/04. sz. ügy

Amy Rockler

kontra

Försäkringskassan, korábban Riksförsäkringsverket

(a Regeringsrätten [Svédország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"A munkavállalók szabad mozgása - Az Európai Közösségek tisztviselői és alkalmazottai - Szülői ellátás - Az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszeréhez való tartozás időszakának figyelembevétele"

Az ítélet összefoglalása

Személyek szabad mozgása - Munkavállalók - Egyenlő bánásmód

(EK-Szerződés, 48. cikk (jelenleg, módosítást követően EK. 39. cikk)

Az EK-Szerződés 48. cikkét (jelenleg, módosítást követően EK 39. cikk) úgy kell értelmezni, hogy a szülői ellátásra való jogosultságról szóló olyan nemzeti szabályozás alkalmazása esetén, amely ezen ellátás számításához egészségbiztosítási pénztár tagjaként eltöltött minimális időszakot ír elő, a munkavállalónak az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszere biztosítottjaként eltöltött szolgálati idejét figyelembe kell venni.

(vö. 28. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2006. február 16.(*)

"A munkavállalók szabad mozgása - Az Európai Közösségek tisztviselői és alkalmazottai - Szülői ellátás - Az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszeréhez való tartozás időszakának figyelembevétele"

A C-137/04. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Regeringsrätten (Svédország) a Bírósághoz 2004. március 15-én érkezett, 2004. március 8-i határozatával terjesztett elő az előtte

Amy Rockler

és

a Försäkringskassan, korábban Riksförsäkringsverket

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, R. Schintgen, R. Silva de Lapuerta (előadó), G. Arestis és J. Klučka bírák,

főtanácsnok: A. Tizzano,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. november 17-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Försäkringskassan, korábban Riksförsäkringsverket képviseletében H. Almström, meghatalmazotti minőségben,

- a svéd kormány képviseletében A. Kruse, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében D. Martin és K. Simonsson, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK-Szerződés 48. cikkének (jelenleg, módosítást követően EK 39. cikk) értelmezésére irányul.

2 A kérelmet az A. Rockler és a svéd nemzeti társadalombiztosítási igazgatóság (Försäkringskassan, korábban Riksförsäkringsverket) között a szülői ellátás összegének kiszámításához A. Rocklernek az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszerének biztosítottjaként letöltött szolgálati ideje figyelembevételének tárgyában folyamatban lévő eljárásban nyújtotta be az előterjesztő bíróság.

Jogi háttér

3 A társadalombiztosításról szóló svéd törvény (lag [1962:381] om allmän försäkring, a továbbiakban: AFL) 4. fejezete tartalmazza a szülői ellátással kapcsolatos rendelkezéseket.

4 Az AFL 4. fejezetének 3. §-a szerint gyermek születése esetén a szülőnek legfeljebb 450 napig és legkésőbb a gyermek 8. születésnapjáig vagy - amennyiben ez a későbbi időpont - első iskolai évének befejezéséig szülői ellátást folyósítanak.

5 Az AFL 4. fejezetének 6. §-a értelmében szülői ellátás összege legalább 60 SEK (a továbbiakban: garantált szint). Ezenkívül a törvény úgy rendelkezik, hogy az első 180 napban a szülői ellátás eléri a táppénz napi összegét, amennyiben a szülő a gyermek születésének időpontját (tervezett időpontját) megelőző, legalább 240 egymást követő napon át nem volt - a garantált szintet meghaladó összegre - biztosított valamely egészségbiztosítási pénztárnál.

6 Az AFL 3. fejezetének 2. §-a szerint a táppénz napi összegét a biztosított svédországi kereső tevékenysége alapján helyzete megváltozása nélkül elérhető éves jövedelme alapján kell kiszámolni.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

7 A svéd állampolgár A. Rockler 1996. október 15-ig egy légitársaság vezető légiutas-kísérőjeként dolgozott, majd 1996. október 16-tól 1997. december 31-ig az Európai Közösségek Bizottságánál Brüsszelben titkárnői állást töltött be. 1998. január 1-jétől újra légiutas-kísérőként kezdett el dolgozni. Ugyanazon év július 2-án leánygyermeke született.

8 1998. január 16-i és március 20-i határozataival a svéd társadalombiztosítási igazgatóság megtagadta A. Rockler részére a táppénznek megfelelő szülői ellátás folyósítását szülői szabadsága első 180 napjára, azzal az indokkal, hogy A. Rockler a gyermek születésének tervezett időpontját megelőző, legalább 240 egymást követő napon át nem volt - a garantált szintet meghaladó összegre - biztosított a svéd nemzeti egészségbiztosítási rendszerben, valamint hogy erre nem volt köteles, továbbá hogy nem igazolt valamely más tagállam szabályozása szerinti biztosítási időszakot sem.

9 A. Rockler keresetet nyújtott be e határozatok ellen a länsrätten i Skåne länhez, amely azokat 1999. március 24-én hozott ítéletével hatályon kívül helyezte.

10 A nemzeti társadalombiztosítási igazgatóság az ítélet ellen fellebbezett a Kammarrätten i Göteborghoz, amely az ítéletet 2000. december 27-i ítéletével megváltoztatta.

11 A. Rockler fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen a kérdést előterjesztő bírósághoz.

12 A Regeringsrätten ebben az összefüggésben határozott úgy, hogy az eljárást felfüggeszti, és az alábbi kérdést terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a [Szerződés 48.] cikk[e] rendelkezéseit, hogy olyan nemzeti rendelkezés alkalmazása esetén, amely a munkavállalónak minimális biztosítási időt ír elő ahhoz, hogy szülői szabadsága idején jogosult legyen a táppénz összegének megfelelő szülői ellátásra, ehhez a biztosítási időhöz hozzá kell számítani azt az időszakot, amikor a munkavállaló az Európai Közösségek tisztviselői személyzeti szabályzatának rendelkezései alapján a közös egészségbiztosítási rendszer biztosítottja volt?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

13 Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy olyan nemzeti szabályozás alkalmazása esetén, mint amilyen az alapeljárásban felmerült, úgy kell-e értelmezni a Szerződés 48. cikkét, hogy a munkavállalónak az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszere biztosítottjaként eltöltött szolgálati idejét figyelembe kell venni.

14 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó jogát igénybe vevő és korábban a lakóhelyétől eltérő tagállamban kereső tevékenységet folytató valamennyi közösségi polgár - lakóhelyétől vagy állampolgárságától függetlenül - a Szerződés 48. cikkének hatálya alá tartozik (a C-385/00. sz. De Groot-ügyben 2002. december 12-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-11 819. o.] 76. pontja; a C-232/01. sz. Van Lent-ügyben 2003. október 2-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-11 525. o.] 14. pontja, valamint a C-209/01. sz., Schilling és Fleck-Schilling ügyben 2003. november 11-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-13 389. o.] 23. pontja).

15 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Közösségek tisztviselője migráns munkavállalónak számít. Ugyanis a származási államától eltérő tagállamban dolgozó közösségi állampolgár az EK-Szerződés 48. cikkének (1) bekezdése értelmében nem veszíti el munkavállalói jogállását amiatt, hogy nemzetközi szervezetnél tölt be állást, még abban az esetben sem, ha a foglalkoztatás szerinti országba történő belépésének és ott-tartózkodásának feltételeire nemzetközi egyezmény különös szabályai vonatkoznak (a 389/87. és 390/87. sz., Echternach és Moritz egyesített ügyekben 1989. március 15-én hozott ítélet [EBHT 1989., 723. o.] 11. pontja, a fent hivatkozott Schilling és Fleck-Schilling ügyben hozott ítélet 28. pontja, valamint a C-293/03. sz. My-ügyben 2004. december 16-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-12 013. o.] 37. pontja).

16 Ebből az következik, hogy az olyan tagállami állampolgár munkavállalótól, mint amilyen A. Rockler, nem tagadható meg azon szociális jogok és előnyök kedvezménye, amelyet a Szerződés 48. cikke biztosít számára (a fent hivatkozott Echternach és Moritz egyesített ügyekben hozott ítélet 12. pontja és a fent hivatkozott My-ügyben hozott ítélet 38. pontja).

17 A Bíróság azt is kimondta, hogy az EK-Szerződés személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseinek összessége a közösségi állampolgárok számára annak megkönnyítését szolgálja, hogy bármilyen jellegű kereső tevékenységet folytathassanak a Közösség egész területén, és e rendelkezésekkel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely hátrányos helyzetbe hozhatja e közösségi állampolgárokat, amikor valamely másik tagállam területén kívánnak kereső tevékenységet folytatni (a C-370/90. sz. Singh-ügyben 1992. július 7-én hozott ítélet [EBHT 1992., I-4265. o.] 16. pontja; a fent hivatkozott De Groot-ügyben hozott ítélet 77. pontja és a fent hivatkozott Van Lent-ügyben hozott ítélet 15. pontja).

18 Ezért az olyan rendelkezések, amelyek valamely tagállam állampolgárát megakadályozzák abban vagy visszatartják attól, hogy szabad mozgására vonatkozó jogát gyakorolva elhagyja származási országát, e szabadság akadályai, még abban az esetben is, ha a munkavállaló állampolgárságától függetlenül alkalmazandók (a fent hivatkozott De Groot-ügyben hozott ítélet 78. pontja; a fent hivatkozott Van Lent- ügyben hozott ítélet 16. pontja, valamint a fent hivatkozott Schilling és Fleck-Schilling ügyben hozott ítélet 25. pontja).

19 Márpedig az olyan nemzeti szabályozás, amely a szülői ellátás összegének kiszámításakor nem veszi figyelembe az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszere biztosítottjaként eltöltött szolgálati időt, elriaszthatja a tagállami állampolgárt ennek az államnak valamely másik tagállam területén található európai uniós intézményben való munkavállalás céljából történő elhagyásától, hiszen amennyiben egy ilyen intézmény állásajánlatát elfogadja, elveszítené a nemzeti egészségbiztosítási rendszer alapján neki járó szülői ellátás igénybevételének lehetőségét, amelyre jogosult lenne, ha ezt az állásajánlatot nem fogadta volna el (lásd ilyen értelemben a fent hivatkozott My-ügyben hozott ítélet 47. pontját).

20 Ebből az következik, hogy az olyan nemzeti szabályozás, mint amilyen az alapeljárásban felmerült, a munkavállalók szabad mozgásának a Szerződés 48. cikkében elvileg megtiltott akadályozását valósítja meg.

21 Meg kell azonban vizsgálni, hogy ez az akadályozás a Szerződés rendelkezéseire tekintettel igazolható-e.

22 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok valamelyikét korlátozó intézkedés csupán akkor igazolható, ha megfelel az arányosság elvének. Ebből a szempontból elengedhetetlen, hogy az ilyen intézkedés alkalmas legyen a kitűzött cél elérésére, továbbá ne terjeszkedjen túl azon, ami ennek megvalósulásához szükséges (lásd különösen a C-19/92. sz. Kraus-ügyben 1993. március 31-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-1663. o.] 32. pontját és a C-100/01. sz., Oteiza Olazabal-ügyben 2002. november 26-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-10 981. o.] 43. pontját).

23 A svéd kormány előadása szerint az AFL az érintett személyek állampolgárságától független és a biztosítási időszakok összeadása elvének alkalmazásával kapcsolatos visszaélések elleni harc jogszerű céljával arányban álló, objektív megfontolásokon alapul. A svéd kormány szerint az Európai Unió valamely intézményében korábban kereső tevékenységet folytató migráns munkavállalók részére a garantált szintet meghaladó szülői ellátás folyósítása a nemzeti szociális ellátórendszerekre nézve jelentős pénzügyi tehertételt jelentene, és ily módon a magasabb összegű szülői ellátást nyújtó tagállamok, mint amilyen a Svéd Királyság, az ellátás összegének csökkentésére kényszerülhetnének.

24 E tekintetben tisztán gazdasági megfontolások nem igazolhatják a magánszemélyeket a Szerződés rendelkezéseiből eredően a munkavállalók szabad mozgása alapján megillető jogok korlátozását.

25 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy azokhoz az érvekhez, amelyekre a tagállam a korlátozás igazolása érdekében hivatkozhat, a tagállam által hozott korlátozó intézkedés megfelelőségének és arányosságának vizsgálatát is csatolni kell (a C-8/02. sz., Leichtle-ügyben 2004. március 18-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-2641. o.] 45. pontja).

26 Meg kell azonban állapítani, hogy jelen esetben nem volt ilyen vizsgálat. A svéd kormány ugyanis utalásszerűen - anélkül, hogy az érvelését alátámasztó pontos információkat szolgáltatna - annak előadására szorítkozik, hogy feltételezése szerint a nemzeti szociális ellátórendszerre nézve túlzott tehertételt jelentene, ha az AFL 4. fejezete 6. §-ának alkalmazásakor figyelembe vennék a migráns munkavállalóknak az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszeréhez tartozása idején szerzett szolgálati idejét.

27 Ebből az következik, hogy a munkavállalók szabad mozgásának abból adódó korlátozása, hogy az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszeréhez való tartozásuk idején szerzett szolgálati idejük figyelembevételét a szülői ellátás összegének kiszámításakor megtagadták tőlük, nem igazolható.

28 Ezért az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt kell válaszolni, hogy a Szerződés 48. cikkét úgy kell értelmezni, hogy olyan nemzeti szabályozás alkalmazása esetén, mint amilyen az alapeljárásban felmerült, a munkavállalónak az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszere biztosítottjaként eltöltött szolgálati idejét figyelembe kell venni.

A költségekről

29 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez utóbbi bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az EK-Szerződés 48. cikkét (jelenleg, módosítást követően EK 39. cikk) úgy kell értelmezni, hogy olyan nemzeti szabályozás alkalmazása esetén, mint amilyen az alapeljárásban felmerült, a munkavállalónak az Európai Közösségek közös egészségbiztosítási rendszere biztosítottjaként eltöltött szolgálati idejét figyelembe kell venni.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: svéd.