BH 1991.9.372 Illetékkötelezettség kérdésében önmagában az építmény földdel való fizikai kapcsolata nem dönti el, hogy ingóról vagy ingatlanról van szó; a közterületen levő pavilon - a földterületbe való mechanikus kapcsolódása ellenére - megtartja ingó jellegét [1986 évi I. tv. 11. §, 66. § (1) bek. b) pont, Ptk. 95. § (1) bek.].

A felperes az 1988. április 21-én kötött adásvételi szerződéssel megvásárolta a V. utca sarkán álló pavilon-együttesnek az SZ. T. tulajdonát képező, tejivó céljára kialakított önálló egységét, 500 000 Ft vételárért. A pavilon építésére 1983-iban az építési hatóság ideiglenes jellegű - bontás esetén a kártalanítási igényt kizáró - engedélyt adott.

A perbeli jogügyletet követően a megyei-városi hivatal műszaki osztálya a felperes részére 21 négyzetméter közterület használatot engedélyezett díjfizetés ellenében. Határozatában azt is kimondta, hogy az engedélynek városrendezési vagy egyéb okból történő visszavonása esetén a pavilont a felperesnek 30 napon belül el kell szállítania, és a terület eredeti állapotát kell helyreállítania. Az adásvételi szerződést a földhivatalhoz azzal továbbította, hogy a szerződésben foglalt pavilon tulajdonának átruházása nem képezi az ingatlannyilvántartás tárgyát.

Ilyen előzmények után az illetékhivatal helyszíni szemlét követően, fizetési meghagyással - 15 %-os Illetékkulcs alkalmazásával - a felperest 75 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.

Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes által vásárolt építmény illetékköteles, mert ingatlannak minősül, ugyanis a földdel alkotórészi kapcsolatban áll.

Az elsőfokú bíróság - a perben kirendelt igazságügyi építész szakértő szakvéleményét elfogadva - a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a jogügylet tárgya olyan betonalaphoz rögzített, tartósan kialakított, a szomszédos pavilonokkal egybeépített és közművekhez is csatlakoztatott építmény, amely a hozzátartozó földterület alkotórészeként ingatlannak minősül.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, utalva arra is, hogy jelen esetben a föld és a felépítmény kapcsolatának tartóssága abból is megállapítható, hogy a kapcsolat időtartama meghatározhatatlan. Az illetékhivatal tehát nem sértett jogszabályt, amikor a felperest a szerzett ingatlan után illetékfizetésre kötelezte.

A jogerős ítélet ellen a Legfelsőbb Bíróság elnöke törvényességi óvást emelt.