BH 1993.1.7 Az okozati összefüggést nem szakítja meg és legfeljebb közreható okként értékelhető, ha az ittasan járművet vezető terhelt többszörös közlekedési szabályszegése folytán bekövetkezett balesetnél, a másik járműben utazó sértett halála bekövetkezésében annak is szerepe volt, hogy a sértett biztonsági öve nem volt bekapcsolva [Btk. 188. § (1) bek., (2) bek. c) pont].

A városi bíróság a terheltet ittas járművezetés vétsége miatt 10 hónapi - a végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre és 3 évre a "B" kategóriájú járművek vezetésétől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott, majd másnap 7 óra 30 perc körüli időben 1 dl barackpálinkát és 1 üveg sört ivott. Délelőtt 11 óráig aludt, majd közepes fokú - vérében 1,59-1,75 ezrelékes - alkoholos befolyásoltság állapotában a gépkocsijába ült, és azzal a városba indult. Az egyik községben mintegy 51 km/óra sebességgel közlekedett, amikor a túlzott sebessége miatt a jobbra ívelő útkanyarban a 8,1 méter széles úttesten a záróvonalon keresztül átsodródott a menetirány szerinti baloldali forgalmi sávba, ahol a személygépkocsijával a vele szemben közlekedő NYSA gépkocsi elejének ütközött. A baleset következtében a NYSA első kereke megszorult; az előre billenő és hátsó részével jobbra forgó mozgásba kezdő gépkocsi jobb oldali első ajtaja kinyílott, és az ott ülő utas a járműből kiesett, a gépkocsi pedig ráborult. Az ekkor elszenvedett sérüléseivel összefüggésben az utas másnap meghalt.

A városi bíróság megállapította, hogy a terhelt a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének c) pontjában, az 5. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és a 25. §-ának (1) bekezdésében írt közlekedési szabályok megszegésével idézte elő a közúti balesetet. Tényként állapította meg továbbá azt is, hogy a baleset bekövetkezésekor az utasként utazó sértett biztonsági öve szabályszerűen nem volt becsatolva, és ezért esett ki a gépkocsiból a kinyíló ajtón keresztül. Ebből a tényből a városi bíróság arra a ténybeli következtetésre jutott, hogy a terheltet gondatlanság szintjén sem terheli felelősség a sértett halála bekövetkezéséért, mert az rajta kívül álló okból, a sértett magatartása következtében jött létre. Az elsőfokú ügydöntő határozatból kitűnően a bíróság bizonyító erejűnek fogadta el a NYSA vezetőjének tanúvallomásából azt a tényállást, hogy az elindulás előtt a sértett utas bekapcsolta a biztonsági övét, bár a tanú nem vitatta, hogy a baleset bekövetkezésekor a biztonsági öv már nem volt bekapcsolt állapotban, és ezt azzal magyarázta, hogy az erős dohányos olyan ténykedést végzett, amellyel összefüggésben a rögzítő csatot kikapcsolta vagy az más módon is kikapcsolódhatott.

A terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezés alapján a másodfokon eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a büntetőeljárást büntethetőséget megszüntető okból - közkegyelem folytán - megszüntette.

A megyei bíróság végzése fejtegetéseket tartalmaz az oksági összefüggésről, és ennek keretében a kiváltó ok és közreható okok egyenes kapcsolatát szembe állítja a véletlenszerű eredmény létrejöttével. Álláspontjának lényege szerint a halálos eredmény nem a terhelt jogellenes magatartásának volt a következménye. A megyei bíróság a Btk. 25. §-ára utalva és a tárgyi oldalon feltárt ismérveket szem előtt tartva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a halálos eredmény tekintetében a terhelt gondatlansága nem állapítható meg, mert ebben a tekintetben - még az okozati összefüggés megléte esetén is - a terhelt akkor lenne felelőssé tehető, ha előre látta volna a halálos eredményt, de könnyelműen bízott elmaradásában. Ilyen előrelátásról azonban nem lehet megállapítást tenni: a terhelt tudata nem fogta át, hogy a sértett biztonsági öve nincs bekapcsolva. Mivel pedig a terhelt az eredmény előtti okozati lánc valamennyi elemét - közöttük a közreható okokat is - előre nem látta, a tudatos gondatlanság fel sem vethető. A hanyag gondatlansági alakzat vizsgálatával kapcsolatban a megyei bíróság kifejtette, hogy a halálos eredmény előre látása a terhelttől nem volt elvárható, mert ehhez olyan többlépcsős okfolyamat előre látása - közöttük véletlenszerű elemek figyelembevétele - tartozott volna, amely elvárás a járművezetővel szemben nem támasztható.