A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21839/2010/5. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §] Bírók: Győriné dr. Maurer Amália, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.22395/2009/11., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21839/2010/5.*, Kúria Pfv.21459/2011/3. (BH+ 2012.6.238), 3364/2012. (XII. 5.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.839/2010/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Futó Barnabás ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Féja András ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. szeptember 20. napján meghozott, 19.P.22.395/2008/11. számú ítélete ellen a II. rendű alperes részéről 12. és 13. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint + áfa fellebbezési költséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 108.000 (száznyolcezer) forint csatlakozó fellebbezési illetéket.

Kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 84.000 (nyolcvannégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. és II. rendű alperesek azzal, hogy azt állították, hogy bűncselekmény elkövetéséhez lehetett köze, és ezáltal méltatlanná vált a demokratikus közéletben való részvételre, súlyosan megsértették a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát.

Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket a jogsértés abbahagyására, valamint közlemény formájában nyújtandó elégtétel adására, mely sajnálkozásukat is foglalja magában a történtek miatt, és tiltsa el őket a további jogsértésektől

Kérte továbbá az I. és II. rendű alperesek 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés egyetemlegesen történő megfizetésre kötelezését.

A felperes előadta, hogy az I. és II. rendű alperesek azzal sértették meg jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, hogy a II. rendű alperes, mint az I. rendű alperesi párt elnöke a ...-i sajtótájékoztatón és az erről való I. rendű alperesi honlapon való beszámoló szerint nemtelen eszközök használatával vádolták meg az elnökválasztási folyamat során, és ezzel összefüggésben pedig méltatlan embernek nevezték a politikában és a közéletben egyaránt. A közlések egyrészt egy bűncselekménnyel hozták összefüggésbe, másrészt pedig méltatlan embernek minősítették. Hivatkozott továbbá arra, hogy a II. rendű alperes legfőbb ügyészhez intézett beadványában egyértelműen rá utalva közölte azt, hogy az ... alelnöke is érintett az ügyben, és ezzel bűncselekmény elkövetésének hamis látszatát keltette. A II. rendű alperes bejelentésének a Fővárosi Főügyészség általi elutasítását követően is egyértelműen olyan közlést tett, hogy a felperes érintett az adatgyűjtésben. A felperes utalt továbbá a ... ...-i számában az eseményekről szóló tudósításban a II. rendű alperestől idézett kijelentésekre.

Az I. és II. rendű alperesek a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását kérték.

Előadták, hogy a II. rendű alperes sosem állította, hogy a felperes bűncselekményt követett el. Nem állították továbbá azt sem, hogy a jogsértő cselekmények a felperes tudtával történtek volna, vagy ezeknek tevőleges résztvevője lett volna. A II. rendű alperes arra utalt, hogy a felperes tevékenységével összefüggésben megismert tények alkalmasak arra, hogy érintettségét valamilyen szinten felvessék, az ezen túlmenő felperesi értelmezés téves. Nincs akadálya annak, hogy a kérdéses hangfelvétel alapján vélelmezhető felperesi magatartást politikai bírálat tárgyává tegyék, ezért a II. rendű alperes részéről, a felperes által sérelmezettek kizárólag véleménynyilvánításnak tekinthetők. A felperes méltatlannak minősítése kifejezetten a hangfelvételen elhangzott állításokból következett. A körülményekre tekintettel az alperesi álláspont kifejezése egyáltalában nem volt túlzó, illetőleg indokolatlanul bántó, vagy megalázó. A II. rendű alperes azzal védekezett, hogy hivatalos szervekhez intézett bejelentésében megfogalmazottak nem voltak sértők, és jogsértést még akkor sem alapoznak meg, ha a bejelentésben foglaltakat a hatóság nem minősíti megfelelőnek.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. és II. rendű alperesek azzal, hogy ...-én az I. rendű alperes honlapján, illetve a II. rendű alperes azzal, hogy ...-án a ... című lapban tett nyilatkozatával olyan hamis látszatot keltettek, hogy a felperes a I.rendű alperes neve elnöki posztjának megszerzése érdekében a II. rendű alperessel kapcsolatos adatgyűjtésre adott volna megbízást, és ezáltal méltatlanná vált volna a politikai közéletben való szereplésre, megsértették a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát.

Az elsőfokú bíróság eltiltotta az I. és II. rendű alpereseket a további jogsértéstől.

Kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül a megállított jogsértésért az I. rendű alperes honlapján közleményben fejezzék ki sajnálkozásukat a felperesnek.

Kötelezte továbbá az I. és II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek 1.400.000 forintot.

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű alpereseknek egyetemlegesen 50.000 forint perköltséget. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 300.000 forint kereseti illeték viseléséről úgy határozott, hogy abból 200.000 forintot a felperes, a II. rendű alperes pedig 50.000 forint köteles megfizetni a Magyar Államnak külön felhívásra, míg a fennmaradó 50.000 forint kereseti illetéket az I. rendű alperes illetékmentessége folytán a Magyar Állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában hivatkozott az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, a 7. § (1) bekezdésében, a 8. § (1) bekezdésében, az 59. § (1) bekezdésében, a 61. § (1) bekezdésében írt alapelvekre, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) jóhírnévhez fűződő személyiségi jog megsértésének szabályaira, az Alkotmánybíróság véleménynyilvánítás szabadságával foglalkozó határozataira és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) bizonyítással kapcsolatos rendelkezésére, valamint a Legfelsőbb Bíróság PK 12., 13. és 14. számú állásfoglalásaiban foglaltakra.

Rögzítette, hogy a II. rendű alperes egy konkrét üggyel összefüggésben az I. rendű alperesi párt törvényes képviselőjeként járt el, nem pusztán magánszemélyként tett nyilatkozatot. Ezzel összefüggésben rámutatott arra, hogy az I. rendű alperesi politikai párt nem határolódott el ezektől a nyilatkozatoktól, továbbá bizonyos mértékben fórumot biztosított a nyilatkozattételhez. Ezért az I. és II. rendű alperesek felelősségét együttesen vizsgálta.