BH 2014.8.238 A házi őrizet (vagy a lakhelyelhagyási tilalom) részleges feloldására nem ad okot a munkaviszonyból származó munkavégzési kötelesség teljesítése, ha a munkahely a lakhelytől több mint harminc kilométer távolságra van, minthogy a tilalom részleges feloldása a kényszerintézkedés tartalmát kiüresítené [Be. 138. § (1) bek., 137. § (7) bek.].

[1] A vádlottat a törvényszék a 2013. november 7-én kihirdetett ítéletével bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont c) alpont, (6) bek. b) pont] és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont c) alpont, (5) bek. b) pont], ezért - halmazati büntetésül - hét év szabadságvesztésre és hét év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani és a vádlott a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A határozat kihirdetését követően elrendelte a vádlott házi őrizetét a másodfokú bírósági eljárás befejezéséig; végzését az ítélőtábla a 2013. december 19-én meghozott határozatával helybenhagyta.

[3] A vádlott védője 2014. március 4-én elsődlegesen a házi őrizet helyett lakhelyelhagyási tilalom elrendelése, másodlagosan a házi őrizet részleges feloldása érdekében terjesztett elő indítványt, amelyet az ítélőtábla a 2014. március 19-én meghozott végzésével elutasított.

[4] A végzés indokolása szerint a védő indítványában foglalt ok, amely szerint a vádlott a g.-i otthonából nem tudja ellátni az ó.-i telephelyű munkahelyénél könyvelői feladatait, és ez a körülmény indokolja a házi őrizet megszüntetését, illetve a részleges feloldását, nem ad alapot sem a házi őrizet részleges feloldására, sem lakhelyelhagyási tilalom elrendelésére a házi őrizet helyett, mert ezzel a vádlottnak olyan mozgási szabadságot biztosítana, amely kiüresítené mind a házi őrizet, mind a lakhelyelhagyási tilalom tartalmát.

[5] A végzés ellen a vádlott védője jelentett be fellebbezést, melyben az ítélőtábla álláspontját vitatva kifejtette, hogy annak helytállósága esetén a kényszerintézkedés részbeni feloldására egyáltalán nem kerülhetne sor, emellett a házi őrizet részleges feloldása mellett sem sérülnének a büntetőeljárás eredményes lefolytatásához kapcsolódó érdekek.

[6] A Legfőbb Ügyészség a védelmi fellebbezést alaptalannak tartva a fellebbezéssel megtámadott határozat helybenhagyását indítványozta.

[7] A fellebbezés alaptalan.

[8] A Kúria az ítélőtábla álláspontját osztva azt a következőkkel egészíti ki:

[9] a két kényszerintézkedés közül nyilvánvalóan a házi őrizet korlátozza jobban a terhelt mozgásszabadságát, mivel a terhelt a lakását csak a mindennapi élet szokásos szükségleteinek biztosítása, gyógykezelés, vagy más hasonlóan fontos ok esetén hagyhatja el.

[10] A házi őrizet elrendelése esetén nincs mód tehát pl. arra, hogy a terhelt a lakásától eltérő helyen munkát végezzen.

[11] A lakhelyelhagyási tilalom ugyanakkor nem a szorosan vett lakóhely (ház, lakás) elhagyásának tilalmát jelenti, hanem meghatározott település, körzet elhagyásának megtiltására ad lehetőséget.

[12] A terület vagy körzet szűkebb fogalom, mint a közigazgatási egységet képező lakóhely; a lakhelyelhagyási tilalom elrendelésekor lehetősége van a bíróságnak arra, hogy a közigazgatási egységen (településen) belül differenciáljon. Ugyanakkor azonban arra nincs lehetősége, hogy különböző közigazgatási egységekben lévő lakóhely és munkahely között a terhelt állandónak tekinthető mozgását lehetővé tegye.

[13] Így tehát sem a lakhelyelhagyási tilalom, sem a házi őrizet részleges feloldása nem terjedhet odáig, hogy a vádlott hetente két munkanapon a lakóhelye (ahol a házi őrizet helyét a bíróság kijelölte) és másik helységben lévő munkahelye között ingázzon.

[14] A törvényszék a házi őrizet helyéül a g.-i házat jelölte meg, melyet a vádlott csak külön bírói engedéllyel hagyhat el.

[15] A védő indítványából kitűnően a munkahely és a lakóhely közötti távolság több, mint 30 kilométer, amelynek hetente kétszer való megtétele a Kúria álláspontja szerint is kiüresítené mindkét kényszerintézkedés tartalmát.

[16] Ezért a Kúria a Be. 384. §-a szerinti tanácsülésen eljárva, figyelemmel a Be. 383. § (1) bekezdésére, a Be. 371. § (1) bekezdése alapján a fellebbezésnek nem adott helyt, és az ítélőtábla végzését helybenhagyta.

(Kúria Bpkf. I. 504/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Budapesten, a 2014. év április hó 16. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t :