A Kúria Pfv.21578/2014/4. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. §, 1995. évi LIII. törvény (Kvt.) 103. §] Bírók: Almásy Mária, Havasi Péter, Udvary Katalin

A határozat elvi tartalma:

A vörösiszap tárolásának módja és a tárolt anyag veszélyes jellege miatt az emberi környezet veszélyeztetése megállapítható a vörösiszap-tározó gátfalának átszakadásával okozott károk miatt.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.III.21.578/2014/4.szám

A Kúria a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Magyar György ügyvéd) által képviselt felperesnek a Pál és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Pál András ügyvéd) által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Törvényszék előtt 34.P.27.496/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.199/2014/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről 63. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget és térítsen meg az államnak 500.000 (ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a keresetében annak a megállapítását kérte, hogy az alperes 2010. október 4-én, az alperes tulajdonában álló, a gyártelepen lévő X. számú vörösiszap-tározó gátfalának átszakadásával összefüggésben megsértette a testi épséghez, az egészséghez és emberi méltósághoz való jogát. Kérte továbbá az ezzel összefüggő nem vagyoni kárai megfizetésére kötelezését az alperesnek, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvtv.) 103. §-ának (1) bekezdése, a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése és 355. §-ának (1) bekezdése alapján. Jogi álláspontja szerint az alperes a veszélyes anyag kezelésével és tárolásával környezetveszélyeztető tevékenységet folytatott, amellyel a környezetet súlyosan károsította. Az alperes e tevékenysége a Kvtv. 103. §-ának (1) bekezdésétől függetlenül is veszélyes üzemnek minősül, ezért az alperes objektív kártérítési felelőssége fennáll. Ezek alapján a felperes 6.000.000 forint és késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a felperesnek sérült a testi épséghez, egészséghez és emberi méltósághoz való joga, azonban nem ismerte el, hogy azt ő sértette meg. Vitatta a kereset jogalapját és összegszerűségét is. Arra hivatkozott, hogy nem a vörösiszap tárolása okozta a felperes kárát, hanem a zagytározó gátjának átszakadása, ezért ok-okozati összefüggés is csak a gátszakadás és a kár között kereshető, a tárolás mint tevékenység pedig nem értékelhető veszélyes üzemi tevékenységnek. Az általános kártérítési szabályok szerint azért nem felel, mert az alperes az üzemeltetés során a jogszabályokat, szabályokat, előírásokat betartotta, a tevékenysége folytatásához a szükséges engedéllyel, érvényes katasztrófavédelmi tervvel rendelkezett. Hivatkozott arra is, hogy elháríthatatlan külső okként a szélsőséges időjárás, a nagy mennyiségű csapadék, a szeizmikus mozgások vezethettek a katasztrófához, az ezt előidéző talajtöréshez.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy az alperes a 2010. október 4-én a gyártelepén található X. számú vörösiszap-tározó gátfalának átszakadásával összefüggésben megsértette a felperes testi épséghez, egészséghez és emberi méltósághoz való jogát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítést, ennek törvényes mértékű késedelmi kamatával együtt. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy az alperesnek a vörösiszap tárolására irányuló tevékenysége veszélyes üzemnek minősül; az alperes tevékenysége a katasztrófát megelőzően a környezetet terhelte, illetve veszélyeztette, ezért a felperessel szemben a veszélyes üzem szabályai szerint tartozik felelősséggel, mert a környezetkárosító eredmény bekövetkezése már önmagában is kimeríti a környezetterhelés Kvtv-ben meghatározott fogalmát. Nem találta megalapozottnak az alperes védekezését, hogy a kárt olyan, a veszélyes üzemi tevékenységen kívül álló ok idézte elő, amely az alperes részéről elháríthatatlan volt. Utalt arra, hogy a gátszakadás rendkívül összetett jelenség volt, amelyet számos tényező és ezek kedvezőtlen, egyidejű összejátszása idézte elő. Utalt arra, hogy a Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban lévő más, hasonló ügyekben bizonyítás folyt, amelynek eredményét pergazdaságossági és költségtakarékossági szempontból a jelen eljárás tárgyává tette. A szakértői vélemények alapján megállapította, hogy a gátszakadás kialakulásának fő geotechikai okaként a gát alatti kövér agyagban a rendelkezésre álló nyírószilárdság csökkenése, illetve a nyírófeszültség, a tárolt zagyszint emelkedése miatti megnövekedése, a gát alatti talajtörés bekövetkezése, a gát alatti talaj kifelé mozgása, a gátláb előtti talajfelszín megemelkedése, ezzel egyidejűleg a gát belső részének süllyedése, a csak minimális húzó igénybevétel felvételére képes, az ÉNY-i saroknál jelentős igénybevételeket elszenvedő gátanyag megrepedése jelölhető meg. Kiemelte, hogy a szakértői vélemény szerint elsősorban a kationcsere miatti folyamat okozta a károsodást, ezért a gátszakadás később akkor is bekövetkezett volna, ha nincs más ok. A X. számú tározó gáttestének meggyengülését és a vörösiszap kiáramlását az alperes által tárolt magas lúgtartalmú anyag és az altalaj kölcsönhatásaként a gravitáció hatására kialakult lúgtartalmú kémiai folyamat okozta, melynek során a talajban lévő ásványi anyagok szerkezetét a lúgos kémhatású NaOH megváltoztatta. Az alperes környezetet terhelő tevékenysége közvetlenül kapcsolódott a káreseményhez, mert a katasztrófát eredményező kár bekövetkezése az alperes tevékenységének azzal a mozzanatával állt okozati összefüggésben, amelynek révén a tevékenység környezetet veszélyeztetőnek minősül (lúgos anyag tárolása), így nem tekinthető a környezetet terhelő tevékenység körén kívüli oknak. Az alperesnek a környezet terhelésével járó tevékenysége, valamint a bekövetkezett káreseménynek az alperes tevékenységével összefüggő kapcsolata az alperes kártérítési kötelezettségét önmagában megalapozza, amely alól nem tudta magát kimenteni. A felperes a lúgos anyagtól származó első- és másodfokú égési sérüléseket szenvedett, amelynek külsérelmi nyomai jelenleg is láthatók. A hegek a munkája elvégzésében a felperest érdemben nem gátolják, az esztétikai, negatív hatás mérsékelt, állapota végállapot, de nála poszttraumás stressz-zavar diagnosztizálható. A felperest ért személyiségi jogi sérelmeket együttesen vizsgálta és a felperes nem vagyoni sérelmeinek kompenzálására 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítést állapított meg. Ennek mértékénél értékelte azt is, hogy a sérülések hozzájárultak ahhoz, hogy a felperes korábbi jobb kartörésének gyógytartama is elhúzódott, nála poszttraumás stressz-zavar áll fenn, de ennek ellenére az élettere nem szűkült be, szociális kapcsolatai nem szakadtak meg.