BH 1990.2.59 I. A kötelezett hozzátartozójának közreműködése az öröklési szerződést nem teszi érvénytelenné [Ptk. 632. §, 655. §, 205. §].

II. A végrendelkezés keltezésének téves megjelölése egymagában a végrendelet érvénytelenségét nem vonja maga után, hanem csak a valóságos adatok bizonyításának nyitja meg az útját [Ptk. 656. §, 629. § (1) bek.].

Az örökhagyó 1987. augusztus 5-én öröklési szerződést kötött az alperesekkel, melyben a tartása, gondozása, gyógykezeltetése és eltemettetése fejében minden ingó vagyona, valamint ingatlana örököseiül az alpereseket nevezte meg. A szerződés szövegét a II. r. alperes testvére: Sz. A-né készítette el írógépen, az okirat a keltezés helyeként Szarvast tünteti fel, a keltezés időpontja pedig 1987. augusztus 3.

Az öröklési szerződést a szerződő felek az alperesek békésszentandrási lakásán 1987. augusztus 5-én írták alá a két okirati tanú: V. M. és K. E. együttes jelenlétében. Az öröklési szerződést az illetékes államigazgatási hatóság jóváhagyta.

Az alperesek tartási, gondozási kötelezettségüket az örökhagyó 1987. szeptember 12-én bekövetkezett haláláig teljesítették, és ők temettették el az örökhagyót.

Az örökhagyó után a törvényes öröklés rendje szerint oldalági rokonai jogosultak örökölni.

A felperes - az örökhagyó egyik törvényes örököse - keresetében annak megállapítását kérte, hogy az öröklési szerződés érvénytelen. Az érvénytelenség okaként előbb az örökhagyó cselekvőképtelen állapotára

és arra hivatkozott, hogy az örökhagyó halálának időpontja belátható időn belül meghatározható volt. Azzal is érvelt, hogy az öröklési szerződés ala-ki hibában szenved: a keltezés valóságos helyét és időpontját nem tünteti fel, az aláírásra ugyanis nem Szarvason, hanem Békésszentandráson és nem 1987. augusztus 3-án, hanem augusztus 5-én került sor. Végül hivatkozott arra, hogy az öröklési szerződés szövegét a II. r. alperes testvére készítette el, tehát közreműködőnek minősül, és az öröklési szerződés ez okból is érvénytelen.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Tagadták, hogy az öröklési szerződés aláírásakor az örökhagyó cselekvőképtelen lett volna. Hivatkoztak arra, hogy az aláírás helye és időpontja egyértelműen tisztázható, a II. r. alperes testvérének pedig az öröklési szerződés tartalma kialakításában nem volt meghatározó szerepe. Egyben az örökhagyó tartása, gondozása és a temetési költségek fejében 10 000 forint megfizetése iránt viszontkeresetet terjesztettek elő.

A felperes a viszontkeresetet elismerte.

A városi bíróság ítéletében megállapította, hogy az örökhagyó és az alperesek között létrejött öröklési szerződés a peres felek viszonylatában érvénytelen. Egyben megállapította, hogy a felperes az örökhagyó hagyatékában törvényes oldalági öröklés jogcímén 1/12 arányban örököl, ennek megfelelően kötelezte az alpereseket, hogy a felperesnek 42 073 forintot 15 napon belül fizessenek meg. Rendelkezett a hagyatékhoz tartozó ingatlan 1/12 tulajdoni hányadára vonatkozóan a tulajdonjog bejegyzéséről is. Egyben kötelezte a felperest, hogy az alpereseknek 10 000 forintot 15 nap alatt fizessen meg. Az ítélet indokolása szerint a Ptk. 655. §-a értelmében az öröklési szerződésre is alkalmazni kell a Ptk. 632. §-ának a közreműködésre vonatkozó rendelkezéseit. A felek egyezően adták elő, hogy az öröklési szerződés szövegét a II. r. alperes testvére készítette el, aki a Ptk. 685. §-ának b) pontja értelmében hozzátartozónak minősül. Ez okból az öröklési szerződés érvénytelen, és az örökhagyó után a törvényes öröklés rendje szerint nyílik meg az öröklés. Megalapozott viszont az alperesek hagyatéki hitelezői igénye - amit egyébként a felperes is elismert -, így a felperes a hagyatékot terhelő 10 000 forintot köteles az alpereseknek megfizetni.

A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és a felperes által fizetendő marasztalási összeget 833 forintra leszállította. Ezzel összefüggésben megváltoztatta az elsőfokú ítéletnek a perköltség viselésére és a le nem rótt viszontkereseti illeték megfizetésére vonatkozó rendelkezéseit is. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával abban, hogy az Öröklési szerződés a II. r. alperes testvérének közreműködése miatt érvénytelen. Ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság kiemeli: a II. r. alperes testvére nem csupán a szerződés legépelésére vállalkozott, hanem a II. r. alperes által közvetített örökhagyói akaratot szerkesztette meg a szerződési formában. Erre tekintettel lényeges, tartalmat meghatározó szerepet vállalt a szerződés elkészítésében. De az is megállapítható volt, hogy az öröklési szerződés a Ptk. 629. §-ának (1) bekezdésében foglalt azon alaki követelményeknek sem felel meg, hogy az okiratból magából ki kell tűnnie a keltezés helyének és idejének. A tanúvallomások alapján beigazolódott, hogy az öröklési szerződést nem az okiratban megjelölt helyen és időpontban írták alá. Ezért az öröklési szerződés nem felelt meg a Ptk. 656. §-a folytán alkalmazandó alaki szabályoknak. Így az öröklési szerződés ebből az alaki hibából eredően is érvénytelen.

A másodfokú bíróság az alperesek hagyatéki hitelezői igényével kapcsolatban a felperes felelősségét csak a hagyatékban való részesedése mértékében találta megalapozottnak, ezért e vonatkozásban az elsőfokú ítéletet megváltoztatta.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

I. Ptk. 655. §-ának (1) bekezdése értelmében öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi.