A Kecskeméti Törvényszék P.21300/2006/64. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 348. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bíró: Ónodi Csaba

BÁCS-KISKUN MEGYEI BÍRÓSÁG

KECSKEMÉT

16.P.21.300/2006/64. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A X megyei Bíróság felperesek jogi képviselőjének neve, címe által képviselt I.rendű felperes neve I.r., II.rendű felperes neve II.r., III.rendű felperes neve III.r. felperesek címe felpereseknek - alperes jogi képviselőjének neve, címe által képviselt alperes ellen kártérítés iránt indított perében, amely perben a beavatkozó jogi képviselője ügyvéd által képviselt alperesi beavatkozó fellépett meghozta a következő

K Ö Z B E N S Ő Í T É L E T E T :

A bíróság megállapítja, hogy az alperes 30 %-os arányban köteles megtéríteni a felperesek azon kárát, amely néhai hozzátartozó 2005. márciusában az alperesi kórházban bekövetkezett halálából ered.

A közbenső ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye a AB Ítélőtáblához, amelyet a X megyei Bíróságnál kell benyújtani írásban, 4 példányban.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmükben a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását kérhetik. Ha a fellebbezés tárgyaláson kívül lenne elbírálható, a fellebbező fél a fellebbezésében tárgyalás tartását kérheti.

I N D O K O L Á S

A megyei bíróság a felperesek perbeli és személyes előadása, az alperes perbeli előadása, a meghallgatott tanú1, tanú2, tanú3, tanú4, tanú5 és tanú6 tanúk vallomása, az X megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztály bü.1. ügyszám iratai, a felperesek által csatolt orvosszakértő 1 igazságügyi orvosszakértő által készített magánszakértői vélemény, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Igazságügyi Orvostani Intézete által készített, és a perben kiegészített igazságügyi orvosszakértői vélemény, szakértő2 és szakértő3 szakértők nyilatkozata, szakértő tanú4 nyilatkozata, valamint a per egyéb adatai alapján a következő tényállást állapította meg.

Az I.r. felperes néhai néhai hozzátartozó házastársa, míg a II-III.r. felperesek a néhai gyermekei.

néhai hozzátartozó 2005. márciusában délután rosszul érezte magát, többször hányt, 39,5 fok körüli láza volt, alhasi görcsökre panaszkodott. A kecskeméti Felnőtt Háziorvosi Ügyeleten vírusos fertőzést diagnosztizáltak nála.

2005. márciusában a kora reggeli órákban hányás és hasi fájdalom miatt felkereste a jakabszállási háziorvost. A háziorvos kifejezetten nyomás érzékeny hasat észlelt, amely a jobb oldalon kemény és betapinthatatlan volt. Fájdalomcsillapító hatására sem következett be változás, a háziorvos vakbélgyulladás gyanúját diagnosztizálta és mentővel az alperesi kórházba szállíttatta néhai hozzátartozót.

Az alperesi kórház sürgősségi betegellátó osztályán 7 óra 8 perckor vették át a mentőtől a beteget, tanú1 oxiológus rezidens vizsgálta meg. A vizsgálatok során az EKG eltérés nélküli volt, a vérnyomás 90-100 körülő systolés értéket mutatott. A beteg sápadt volt, láza nem volt, a hasi tapintásos vizsgálatot nehezen tűrte, mert erős fájdalmai voltak a jobb alhas környékén. A panaszok és a vizsgálat alapján vakbélgyulladásra, vagy valamilyen nőgyógyászati betegségre gondolt a vizsgáló orvos, de felmerült a bélelzáródás és a vesekő gyanúja is. tanú1 szolgálati ideje lejárt, az elrendelt laborvizsgálat eredményét már nem várta meg, átadta a beteget tanú2 -nek. tanú2 ultrahangos vizsgálatot végzett, vese- vagy epetáji problémát nem észlelt. Vakbélgyulladásra utaló jelet sem igazolt az ultrahangos vizsgálat. A beteg alhasa kifejezetten nyomás érzékenységet mutatott, de izomvédekezést a kezelőorvos nem észlelt. néhai hozzátartozó méhen belüli fogamzásgátló eszközt használt, az IUE jelzőszál nem volt látható. Rögzítésre került, hogy az alhasat jókora, csecsemőfőnyi rezisztencia tölti ki, amely mobilis, mozgatásra kifejezetten érzékeny. tanú2 a rendelőintézet nőgyógyászati szakrendelésére küldte át a beteget, a beteg kocsin szállítva került át, mert a panaszok mögött nőgyógyászati eredetű betegséget valószínűsítettek.

A nőgyógyászati szakrendelésen nőgyógyász1 a beteg hasánál diffúz nyomásérzékenységet tapasztalt, különösen az alhasnál, nyomás érzékenysége ellenére a beteg hasa betapintható volt, a vizsgálat során csecsemőfőnyi rezisztenciát észlelt, amely a méhet és a függelékeit is magában foglalta. Nőgyógyászati osztályos felvételét és nőgyógyászati ultrahang vizsgálatát javasolta. A beteget visszaszállították az SBO-ra, tanú2 egy órán belüli mentőszállítást kért 10 óra 10 perckor, hogy a beteget a Nyíri úti részlegről az Izsáki útra a nőgyógyászati osztályra átszállítsák. A mentő 11 óra 25 perckor érkezett az SBO-ra. Közben a beteg folyamatosan fájdalmakról panaszkodott, az SBO folyosóján várakozott, fájdalomcsillapítót kapott, a várakozás során nincs dokumentált nyoma, hogy állapotát figyelemmel kísérték volna.

A beteg kb. 11 óra 45 perc körül érkezett a nőgyógyászati osztályra, ahol szakorvos éppen nem volt elérhető, ezért elsődlegesen a nőgyógyászati ultrahang vizsgálatra kerültettek sort. tanú4 sonográfus végezte a nőgyógyászati ultrahang vizsgálatot. A betegre emlékezett, mert korábban 2005. februárjában vizsgálta, és akkor a leletben 91X60X68 mmm-es, egyenletesen megnagyobbodott uterust rögzített, a bal ovárium méretét 25X17 mm-ben, a jobb ovárium méretét 23X26 mm-es adattal rögzítette. 2005. márciusában ehhez képest tanú4 a jobb petefészeknél észlelt minimális eltérést, 38X34 mm-es adatot rögzített. A méh méretét nem mérte le újra, a korábbi vizsgálat során rögzített adatokat átemelte a leletbe, elmondása szerint azért, mert nem észlelt semmilyen változást a korábban tapasztaltakhoz képest. Szakorvosnak történő bemutatást a sonográfus nem tartott szükségesnek.

Kb. 12 óra 10 perc körül tanú5 szülész-nőgyógyász szakorvos vizsgálta meg a beteget, aki hasi fájdalmakról panaszkodott, hasa a jobb oldalon jelzett érzékenységet, tanú5 elmondása szerint ennek ellenére a has betapintható volt. tanú5-nek rendelkezésére állottak az eddig elvégzett vizsgálatok eredményei, közte az SBO-n elvégzett laborvizsgálat eredménye is. A laborvizsgálati eredmény 22 mm/óra süllyedést és 13.800 g/l fehérvérsejt számot mutatott. A szakorvos vizeletvizsgálattal a méhen kívüli terhesség lehetőségét kizárta, fájdalomcsillapítást és folyadékpótlással infúziót rendelt el. tanú5 hurok melletti gyulladásra gyanakodott, a beteget azzal az intézkedéssel hagyta az osztályon, hogy majd tanú6 főorvos fogja a további intézkedéseket megtenni. tanú6 főorvos az adott időpontban éppen műtétet végzett, tanú5 telefonon hagyott üzenetet az éppen műtétet végző tanú6 főorvosnak a beteg állapotáról, de ilyen információ tanú6 főorvoshoz elmondása szerint nem érkezett meg. tanú6 főorvos műtéti elfoglaltsága kb. 14 órakor ért véget. A műtétet befejezve elvégezte a kötelező adminisztrációs munkát, majd a szülészeti-nőgyógyászati osztályon nagyvizitet tartott. Ekkor értesült arról, hogy a szülészeti-nőgyógyászati osztály 5. kórtermében felvételre került néhai hozzátartozó. A vizit során néhai hozzátartozó vizsgálata nem történt meg, tanú6 utasítást adott arra, hogy a beteget kísérjék a vizsgálóba. tanú6 főorvos a vizit befejeztét követően a kórház adminisztrációjában a másnapi jóváhagyott műtéti kiírásokat adta le, ekkor értesítették telefonon, hogy azonnal menjen fel az osztályra, mert néhai hozzátartozó rosszul van. tanú6 főorvos a beteget 14 óra 41 perc körül időpontban vizsgálta meg.