BH 1995.12.715 I. Végrendeletnek minősül, ha az idős, beteg személy nem tartási (életjáradéki) vagy öröklési szerződés kötésével gondoskodik ellátása biztosításáról, hanem a róla gondoskodó személyt végrendeletében nevezi meg örököséül és a végrendeleti juttatás okául a már nyújtott szolgáltatásokat jelöli meg és azokat a jövőben is elvárja a megnevezett örököstől [Ptk. 649. § (1) bek. b) pont].

II. A hagyatéki eljárás során hozott valamely határozatot (végzést) csakis abban az eljárásban előterjesztett törvényszerű jogorvoslat eredményeként lehet akár megváltoztatni, akár hatályon kívül helyezni [PK 262. sz.].

A jogerős ítélet a felperes végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy C. G. örökhagyó 1991. június 25-én a kórházban a két végrendeleti tanú együttes jelenlétében írógépen készült írásbeli magánvégrendeletet írt alá, amelyben minden vagyonát az őt gondozó alperesekre hagyta. Az eljárt bíróságok megállapították, hogy bár az örökhagyó alig olvasható, reszketeg "tremoros" névaláírását a perben beszerzett (kiegészített) írásszakértői vélemény az írásminták alapján azonosításra, illetőleg a kézeredet meghatározására nem találta alkalmasnak, olyan megállapítást azonban nem tartalmaz, amely az aláírásnak az örökhagyótól való származását kizárja. Ehhez képest a végrendeleti tanúként közreműködő két ápolónő: O. E.-né és M. I., valamint az örökhagyó barátja, a végrendeletet készítő dr. J. O. tanúvallomása alapján bizonyítottnak tekinthető, hogy a végrendeletet az örökhagyó írta alá. Bizonyított volt továbbá, hogy az aláírásra a két végrendeleti tanú együttes jelenlétében került sor. Az aláírás körülményei tekintetében a végrendeleti tanúk vallomásában mutatkozó bizonytalanság egymagában a tanúvallomásokat nem teszi aggályossá, mert más jellegű folyamatos elfoglaltságuk miatt ennyi idő elteltével a tanúk már pontosan nem emlékezhetnek az eseményekre.

Téves a felperes álláspontja, hogy miután az örökhagyó a végrendeletben a gondozást, ellátást a jövőben is elvárta örököseitől, az okirat öröklési szerződésnek minősül, amely az alperesek aláírásának hiányában érvénytelen. Az örökhagyó akarata végrendelet készítésére irányult, és "az általa készített végrendelet mindenben megfelel az írásbeli magánvégrendelet Ptk. 627-631. §-aiban írt alaki, mind pedig a Ptk. 636. §-ában írt tartalmi kellékeknek. A szerződésszerű elemek szerepeltetése a tényállás körében csupán akként értékelhető, hogy mindenben alátámasztják az örökhagyónak az alperesek javára szóló végrendelkezési szándékát".

Nem nyert bizonyítást az sem, hogy az alperesek a végrendelet elkészítésében közreműködtek volna. Az eljárt bíróságok dr. J. O. tanúvallomása alapján megállapították, hogy a végrendelet első fogalmazványának elkészítésében, majd annak végleges formába öntésében az alpereseknek semmiféle szerepe nem volt. De közreműködésük megállapítására akkor sem kerülhetne sor, ha az elkészített végrendeletet az alperesek vitték volna be a kórházba, vagy az aláíráskor jelen lettek volna. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis közreműködőnek azt kell tekinteni "aki a végrendelet elkészítésében tevékenyen, olyan mértékben vesz részt, hogy a végrendelet tartalma tekintetében meghatározó szerepe van". Ilyen mértékű meghatározó szerepet azonban a felperes maga sem állított.

A kézzel írt végrendelet érvénytelenségének a megállapítása pedig szükségtelen volt: a két végrendelet ugyanis tartalmilag megegyezik, és a hagyaték átadása a gépírásos végrendeleten alapult. "A kézzel írott végrendeletet a végrendelkezésnél közreműködő dr. J. O. kizárólag annak bizonyítására csatolta az iratokhoz, hogy ez tartalmilag megegyezik a gépírással készült végrendelettel."

Végül a másodfokú ítélet utalt arra, hogy a peres eljárásban a bíróság a közjegyző hagyatékátadó végzését lényeges eljárási szabálysértés esetén sem helyezheti hatályon kívül. "A közjegyző eljárásával államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt külön keresetet a hatáskörrel rendelkező illetékes megyei bíróságnál lehet előterjeszteni. Ebben a perben ilyen kereset elbírálására a városi bíróságnak nem volt hatásköre, a fellebbezési eljárásban pedig ilyen kereset előterjesztésére nincs lehetőség, ezért a megyei bíróság a fellebbezés idevonatkozó részével érdemben nem foglalkozott."

A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, és annak megváltoztatásával kereseti kérelme szerinti döntést kért. Álláspontja szerint a jogerős ítélet iratellenes és megalapozatlan, mert az írásszakértői véleménnyel szemben tanúvallomásokra alapozva fogadta el a hamis végrendeletet érvényesnek. Figyelmen kívül hagyta az alperesek előadásának és a tanúvallomásoknak az ellentmondásosságát, illetőleg az örökhagyói névaláírás azonosságát dr. M. É. osztályvezető főorvos tanúvallomása alapján állapította meg, aki jelen sem volt a végrendelet aláírásakor. Továbbra is állította, hogy a végrendelet tartalma szerint öröklési szerződésnek minősül, amely az alperesek aláírása nélkül érvénytelen. A jogerős ítélet nem adott választ arra a kérdésre, hogy miért a gépírással készült végrendeletet tekinti érvényesnek, holott a kézzel írt végrendeleten levő aláírás jobban olvasható: erre a döntésre nem elegendő ok, hogy ezt a végrendeletet hirdette ki a közjegyző. Továbbra is sérelmezte, hogy a közjegyző a hagyatéki eljárásról a végrendeletben említett távoli rokonokat nem értesítette, és a végrendeleti örökösök kérelmére nyomban hagyatékátadó végzést hozott. Az eljárási szabálysértés folytán kérte a hagyatékátadó végzés hatályon kívül helyezését és a közjegyző új eljárásra utasítását, végül államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére a Sz. Közjegyzői Iroda kötelezését.

Az alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatálybantartására irányult, azt mindenben helytállónak tartották.