A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21500/2015/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 76. §, 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet (Bv. Szabályzat) 137. §] Bírók: Buglyó Gabriella Éva, Fermanné dr. Polák Zita, Véghné dr. Szabó Zsuzsanna

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.21.500/2015/3/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Takács Andrea ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Tóth Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Halász Attila ügyvéd) és a jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék 2015. október 14. napján meghozott 26.P.20.323/2015/13. számú ítélete ellen a felperes részéről 14., az alperes részéről 15. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a keresetet teljes egészében elutasítja. Alperes perköltség fizetési kötelezettségét mellőzi. A felperes perköltség fizetési kötelezettségét 63.500 (Hatvanháromezer-ötszáz) forintra, az állam javára fizetendő kereseti illetékfizetési kötelezettségét 114.000 (Száztizennégyezer) forintra felemeli.

Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 31.750 (Harmincegyezer-hétszázötven) forint másodfokú perköltséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 200.000 (Kétszázezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Felperes 2013. június 24. és 2014. december 21. között a alperes neve B. objektumában töltötte a szabadságvesztés büntetését, börtön fokozatban. Alperesi intézetben 2013. és 2014 decembere között a telítettség 130% és 142% között volt, felperes számára ekként a hat köbméter légteret és a három négyzetméter mozgásteret nem biztosította.

Felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy alperes a személyiségi jogait megsértette a fogva tartása során, ezért 1.900.000 forint sérelemdíj és ennek a keresetlevél benyújtásától számított késedelmi kamatai és perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy 2013. május 28. és 2014. december 21. között az alperesi bv. intézetben büntetése nagy részét az V. épület 2. zárkájában töltötte. A zárka alapterülete körülbelül 30 m2 volt, amelyben tizenheten voltak elhelyezve, így nem egészen 2 m2 alapterület jutott egy elítéltre. A zárkában 3X3 és 4X2 emeletes ágyak voltak elhelyezve, 2 asztallal, 17 székkel, 17 szekrénnyel, továbbá a zárkán belül volt a WC is. Felperes előadta, hogy ezen zsúfolt körülmények gyakran vezettek nézeteltérésekhez, egymás zavarásához, ami jelentősen növelte a feszültséget az elítéltek között. A II. épület 24. zárkájában a napi 1 óra sétán kívül a zárkából nem tudott kimenni, a 15 m2-es zárkában nyolcan voltak elhelyezve, és a nap 23 óráját együtt kellett tölteniük. Az egy főre eső terület a 2 m2-t sem érte el.

Alperes a kereset elutasítását kérte. Perköltség iránti igénye volt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azáltal, hogy a felperest az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben történő fogva tartása során túlzsúfolt zárkában helyezte el, azaz nem biztosította a jogszabály által előírt elhelyezésre vonatkozó követelményeket, megsértette a felperes emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 2.000 forint perköltséget. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20.320 forint perköltséget, továbbá az államnak külön felhívásra 91.200 forint illetéket, míg 22.800 forint feljegyzett illeték vonatkozásában a törvényszék megállapította, hogy azt az állam viseli.

A kereset elbírálásánál a Ptké. 8. § (2) bekezdése értelmében az 1959. évi IV. törvény szabályait alkalmazta. Részletesen idézte a Ptk. 75. §, 76. §, 84. §-át, majd a Ptk. 339. § és 349. § (1) bekezdését, a Bvtvr. 36. § (1) bekezdését, 46. § (1) bekezdés a) pontját, illetve a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 137. § (1) és (2) bekezdését. Kifejtette, hogy az alperes nem vitatta a büntetés-végrehajtási intézet túlzsúfoltságát, azt sem, hogy az elítéltek elhelyezésének körülményeire, különösen az egy elítéltre jutó mozgástérre irányadó szabályokat betartani nem tudja. Ebből arra következtetett, hogy a felperes emberi méltósága sérelmet szenvedett, ezért az objektív szankció, azaz a jogsértés megállapítása indokolt. A túlzsúfoltság azonban befogadást megtagadó okként nem alkalmazható, a jogszabályokból az következik, hogy az alperes a börtönviszonyok objektív körülményeiért nem felel. A bv. intézetnek nincs jogszabályi felhatalmazása a helyszűke okán a befogadás elutasítására, az elhelyezési feltételeket az államnak kell biztosítania, az adott feltételek mellett kell a büntetés-végrehajtási intézeteknek a fogva tartással kapcsolatos feladatokat ellátni. A fentiekből az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az következik, hogy alperes kártérítési felelőssége az elismert jogsértés miatt nem állt fenn. Perköltségről a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján határozott.

Az ítélettel szemben a felperes és az alperes fellebbezett.

Felperes fellebbezésében azt indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a kereseti kérelemben foglalt 1.900.000 forint nem vagyoni kárösszeget ítélje meg a túlzsúfoltság és annak következtében felperest egészségében ért sérelem miatt. Az ítélettel azért nem értett egyet, mert amennyiben alperes nem tartotta be a hatályban volt törvényeket, akkor a felperes jogainak sérülésével a felperesnek nem vagyoni kára keletkezett. 19 hónapon át nem volt intim szférája, 16 ember volt olyan közel hozzá, hogy a felperest az zavarta. A sok ember elhasználta a levegőt, amely nehezen cserélődött, ez káros a tüdőre, a mozgáshiány pedig káros az izmokra, a vérkeringésre, a túl sok ember közelsége fóbiát okoz. Azóta, mióta a felperes a bv. intézetből kikerült, kerüli az embereket, nem utazik buszon, nem megy olyan helyre, ahol tömeg van, ez mind annak a következménye, hogy túlzsúfolt zárkában tartózkodott. Amellett a túlzsúfoltság az idegrendszerre is kihat.

Az alperes fellebbezésében azt indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és a felperes keresetét teljes egészében utasítsa el.

Kifejtette, hogy az intézetben tapasztalható túlzsúfoltság alperesen kívüli okból áll fenn. A túlzsúfoltsággal kapcsolatos börtönviszonyok olyan objektív körülmények, amelyek az alperesi működéstől, tevékenységtől függetlenek. A felperes emberi méltósághoz fűződő személyiségi joga nem az alperesi intézkedéseknek, vagy mulasztásoknak a következményeként, hanem egy jogellenes állapot fenntartása miatt sérült. A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII.12.) IM rendelet 12. § (1) bekezdése nem ad arra felhatalmazást, hogy az elítéltek befogadását az alperes mellőzze, vagy megtagadja. Az IM rendelet 31. § (1) bekezdése alapján a szabadságvesztés végrehajtására megfelelő bv. intézetet az Országos Parancsnokság vezetője jelöli ki. A bv. szervezet törvényes működéséért, a büntetés végrehajtásáért pedig a miniszter a felelős. E szabályok tartalma alapján mind a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, mind pedig a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter jogi személy, önálló jogalany, az alperestől tehát elkülönülten jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik őket. Az elválasztás elvéből következik az, hogy az előbbi személyek magatartása nem minősülhet egyidejűleg az alperes magatartásának, ezért e jogalanyok mellett az alperes felelőssége nem állapítható meg.