BH 2013.1.8 Az előzetes letartóztatás időszakos felülvizsgálata során a bíróságnak e kényszerintézkedés indokoltságát megalapozó törvényi okok fennállásának vizsgálatán túl az előzetes letartóztatás abszolút időtarta­mára nem kell tekintettel lennie [Be. 129. § (2) bek., 132. § (2)-(3) bek.].

Az ítélőtábla a 2012. augusztus 2-án meghozott végzésével a 2008. október 19-től előzetes fogvatartásban lévő vádlott - a vádirat benyújtását követően fenntartott - előzetes letartóztatása indokoltságát a Be. 132. § (2) bekezdése alapján eljárva felülvizsgálta, és azt a Be. 129. § (2) bekezdés b) pontja szerinti okból továbbra is fenntartotta.

A vádlottal szemben előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés bűntette [Btk. 166. § (1), (2) bek. a), b), f) pont] és más bűncselekmények miatt emelt vád alapján a K. Törvényszék előtt megismételt elsőfokú eljárás van folyamatban.

Az ítélőtábla végzésének indokai szerint a vád tárgyává tett bűncselekmények kiemelkedő tárgyi súlyúak, a fogvatartását megelőzően a vádlott munkahellyel nem rendelkezett, alkalmi munkából tartotta fenn magát, életvitele és családi kötelékei nem mondhatók rendezettnek, ezért a jelenléte az eljárási cselekményeknél továbbra is csak a legsúlyosabb kényszerintézkedés fenntartásával biztosítható.

A végzés ellen a vádlott jelentett be írásban indokolt fellebbezést. Ebben hivatkozott a megismételt eljárásban született szakértői véleményekre, tanúvallomásokra, a részleges beismerő vallomásra. Előadta, hogy előzetes letartóztatásának eddigi tartama alatt nem merült fel adat szökésének vagy elrejtőzésének megkísérlésére. Véleménye szerint a vádirati tényállás megalapozatlan lehet, és vitatta az ítélőtábla végzésének azon megállapítását, mely szerint életvitele és családi kötelékei nem rendezettek. Hivatkozott arra, hogy hozzátartozóival rendszeresen tartja a kapcsolatot, van egy négy és fél éves kislánya, akinek eltartásáról gondoskodnia kellene.

Érvelt azzal is, hogy a terhére rótt cselekmények elkövetésének idején, 2008 októberében az előzetes letartóztatás leghosszabb tartama a törvény szerint három év volt, és a később módosított, a szabályozást számára hátrányosan módosító törvénynek nem lehet visszaható hatálya.

Végezetül fiatal korára, a kényszerintézkedés hatálya alatt eltöltött hosszú időre is hivatkozva - melynek egy része az első ízben megalapozatlan elsőfokú ítéletet hozó megyei bíróság hibája - előzetes letartóztatásának megszüntetését és más, enyhébb kényszerintézkedés elrendelését indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség a fellebbezést alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezés nem alapos.

Törvényesen járt el az ítélőtábla, amikor a vádlott előzetes letartóztatásának indokoltságát a Be. 132. § (2) bekezdése alapján felülvizsgálta és azt helyes okok és indokok alapján, megalapozottan továbbra is fenntartotta.

A vádlottal szemben többszörösen minősülő emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt folyik büntetőeljárás. Az előzetes letartóztatás időszakos felülvizsgálatakor az ítélőtáblának, illetve a Kúriának nem az a feladata, hogy a vád megalapozottságát, vagy a megismételt eljárásban eddig lefolytatott bizonyítás eredményét mérlegelje. Ebben az eljárásban a kényszerintézkedést felülvizsgáló bíróságoknak azt kell vizsgálnia, hogy az előzetes letartóztatás okai továbbra is fennállnak-e a vádlott esetében.

A vádlottal szemben olyan kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények miatt folyik büntetőeljárás, ami a szökés, elrejtőzés veszélyének megállapítására a büntetés várható nagyságára tekintettel önmagában alapot ad. A vádlott által hivatkozott körülmények ezt nem közömbösítik.

Azzal a kifogással kapcsolatban, miszerint a vádiratban terhére rótt cselekmények elkövetésének idején, 2008 októberében az előzetes letartóztatás leghosszabb tartama a törvény szerint három év volt, és a később módosított, a szabályozást számára hátrányosan módosító törvénynek nem lehet visszaható hatálya, a Kúria a következőkre mutat rá: a Be. 11. § (1) bekezdése szerint a büntetőeljárást a cselekmény elbírálásakor hatályos törvény szerint kell lefolytatni. Tehát szemben az elkövetéskor hatályos büntető anyagi jogi szabályok alkalmazásának általános szabályával, a büntetőeljárási rendelkezések esetében nem az elkövetéskori, hanem az elbíráláskor hatályos jog az irányadó. A hatályos törvény szerint, ha a terhelttel szemben tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás, az előzetes letartóztatás leghosszabb tartama négy év lehet, kivéve az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott előzetes letartóztatás esetét, továbbá, ha az ügyben harmadfokú eljárás vagy hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban [Be. 132. § (3) bek. c) pontja]. Egyébként is a Be.-nek az ismertetett szabálya értelmében az előzetes letartóztatás abszolút időtartama (elsőfokú ügydöntő határozat meghozatala előtti) elteltének bírói beavatkozást nem igénylő következménye a kényszerintézkedés megszűnése. Így a vádlottal szemben az előzetes letartóztatás további fenntartása nem ütközik törvényi korlátba, a fenntartás indokoltásának vizsgálatánál a bíróságnak erre nem kell tekintettel lennie.

Ekként a Kúria a Be. 384. §-a szerint tanácsülésen eljárva, a Be. 382. §-a értelmében, a Be. 371. § (1) bekezdése alapján a megtámadott határozatot helybenhagyta.

(Kúria Bkf. I. 1.146/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Budapesten, a 2012. év szeptember hó 3. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő