AVI 2000.5.69 Az illetékhivatal a forgalmi érték meghatározásakor nem becslési tevékenységet végez [1990. évi XCIII. tv. 70. §]

A felperes és az általa képviselt a Cs. ÁFÉSZ a végrehajtási eljárás keretében 1994. november 22. napján megtartott nyilvános ingatlan-árverésen 1/2-1/2 arányban9 millió Ft vételárért megvették a 12 hektár, 1178 m2 kiterjedésű külterületi ingatlant.

A megyei illetékhivatal az eladás időpontjakori forgalmi értéket 15 552 000 Ft-ban határozta meg és ezen összeg mint illetékalap figyelembevételével fizetési meghagyásában a felperest, valamint a Cs. ÁFÉSZ-t egyetemlegesen 1 244 160 Ft vagyonszerzési, 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték, ezen belül 722 000 Ft illetékelőleg megfizetésére kötelezte.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes az 1996. április 18-án kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és a fizetési meghagyás 722 000 Ft illetéket meghaladó részében való hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a közigazgatási hatóságok az 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 102. § (1) bekezdés e) pontjában írt rendelkezés megsértésével állapították meg az ingatlan forgalmi értékét, és így a vagyonszerzési illeték alapját. A perbeli ingatlant több árverési vevő részvételével lefolytatott hatósági árverésen az általuk felajánlott legmagasabb vételárajánlat elfogadása után azzal egyező összegű árverési vételáron vették meg, az ingatlan valós forgalmi értékének ez a vételár tekinthető. Mivel az adott ingatlan csak ezen az áron volt értékesíthető, így az árverési vételár tekinthető ezen ingatlan vonatkozásában elérhető árnak.

Az illetékhivatal az Itv. 70. §-ában írt rendelkezés megsértésével járt el, az általuk megállapított elérhető ár szubjektív megítélésen alapult.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az Itv. 16. § (1) bekezdésére, 19. § (1) bekezdésére, 102. § (1) bekezdés e) pontjára és a 70. §-ban foglaltakra hivatkozással kifejtette, hogy az árverés nem más, mint az értékesítésnek - a perbeli esetben kényszerértékesítésnek - az a módja, amikor a vagyontárgyat nyilvánosan kínálják eladásra. Ettől még a vételár eltérhet a forgalmi értéktől, például azáltal is, hogy árverési árat alacsonyabban állapították meg, mint a forgalmi értéket.

Az első fokon eljárt illetékhivatal a forgalmi érték megállapítása érdekében a perbeli ingatlanon helyszíni szemlét tartott, illetőleg összehasonlító forgalmi értékadatokat vett figyelembe, így a kötelező eljárást betartva a döntéshez szükséges adatokat beszerezve, azokat mérlegelve állapította meg a tényállást, vagyis a szerzéskori forgalmi értéket 15 552 000 Ft-ban. Sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben olyan adat, amely a megállapított tényállással - a megállapított forgalmi értékkel - ellentétes következtetés levonására, illetőleg annak aggályos tételére alkalmas lenne, nem merült fel. A felperes által becsatolt iratok önmagukban nem teszik aggályossá, sem okszerűtlenné a perbeli esetben eljárt illetékhivatalok által figyelembe vett adatok és körülmények mérlegelését.

A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helyes indokaira utalással hagyta helyben. Rámutatott arra, hogy az Itv. 70. §-a szerinti forgalmi érték-meghatározás az illetékhivatal részéről nem "becslés", hanem az illetékalap megállapítása helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a kereseti kérelmében foglaltak fenntartásával a 722 000 Ft illetéket meghaladóan a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 70. § (1) bekezdését, mert a jogalkotónak nem az volt a szándéka, hogy a nyilvános árveréseket is ebbe a körbe vonja. A kényszerértékesítés jellegéből nem következik, hogy az árverési vételár eltér a forgalmi értéktől. Kifogásolta, hogy összehasonlító adatként térben és időben, valamint jellegben a perbeli ingatlantól távol eső ingatlanokat vett figyelembe az Illetékhivatal. Hivatkozott az F.-i Tehenészeti Teleppel kapcsolatos illetékkiszabásra, melyen adatokat külön hivatkozás nélkül is ismernie kellett az Illetékhivatalnak. Amennyiben a forgalmi érték meghatározásánál az Itv. 70. § (3) bekezdésében foglaltak szerint járt volna el, úgy azt figyelembe kellett volna venni, mivel mindkét esetben hasonló értékesítésről volt szó, ahol az árverési vételár százalékos arányát tekintve azonos mértékben viszonyult az árverési vételárhoz.