A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20726/2011/6. számú határozata házasság felbontása és járulékai tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 27. §, 31. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §]

Pfv.II.20.726/2011/6.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felperesnek, akinek jogutódjaként a felülvizsgálati eljárásban perbelépett, a alperes ellen házasság felbontása és járulékai iránt az Orosházi Városi Bíróságon 6.P.20.501/2007. számon folyamatban volt és a Békés Megyei Bíróság 2.Pf.25.012/2009/13. számú ítéletével elbírált perében az említett számú jogerős határozat ellen a felperes részéről 47. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. október 4. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 80.000 (nyolcvanezer) forint, valamint 20.000 (húszezer) forint ÁFA, összesen 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak, külön felhívásra 198.000 (százkilencvennyolcezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes jogelődje, néhai P. Kné. T. É. (a továbbiakban: felperes) és az alperes 1997. októberében élettársi kapcsolatot létesítettek, majd 1998. július 25-én házasságot kötöttek.

Utolsó közös lakásuk az O., H. utca szám alatti ingatlan volt, amely az élettársi kapcsolat kezdetekor már a felperes különvagyonát képezte, az ingatlant ugyanis - mint tanácsi bérlakást - a lakásügyi hatóság 1992. december 3-án utalta ki a felperesnek, amit a felperes az 1995. október 31-én az önkormányzattal kötött adásvételi szerződéssel vásárolt meg. A szerződésben a vételárat 510.000 forintban állapították meg. Az első részlet 35.700 forint volt, a fennmaradó hátralékot 5 éven keresztül havi 3.953 forintos részletekben, majd további 5 éven keresztül havonta 6.088 forintos összegben kellett teljesíteni. A szerződés rögzítette, hogy a vételárhátralék határidő előtti egyösszegű kifizetése esetén a vevő a még fennmaradó tartozást 20% engedménnyel fizetheti vissza. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felperes 2000. január 12-én a 220.353 forint vételárhátralékot az édesanyjától kapott pénzbeli hozzájárulással teljes mértékben kiegyenlítette.

Már az élettársi kapcsolatot megelőzően az alperes kizárólagos tulajdonát képezte egy B.i ingatlan, amit a házasság fennállása alatt, 1999. április 22-én 600.000 forintért értékesített. Az alperes 1997. október 31-én eladta a különvagyonát képező T. gépkocsit is, majd később, 1999. szeptember 1-jén egy S. I. gépkocsit vásárolt.

A felek élettársi, majd házastársi kapcsolata az első években harmonikus volt. A felperes 2000. elején azzal kereste fel dr. Zs. P. ügyvédet, hogy a H. utcai ingatlan 1/2 részét a felperesre szeretné íratni, neki kívánja ajándékozni. Az ügyvéd tájékoztatta a felperest a tulajdonjog átruházásának különböző lehetőségeiről, azok illetékvonzatáról. Utóbb a felperes közölte az ügyvéddel, hogy vagyonmegosztás címén kívánja az alperesre íratni az ingatlan 1/2 részét.

2000. január 20-án a peres felek aláírták és dr. Zs. P. ügyvéd ellenjegyezte azt az okiratot, melyben a felperes elismerte, hogy a H. utcai lakás vételárhátralékát az alperes különvagyoni pénzéből fizették ki és az ingatlan felújítására is ebből a forrásból került sor, így az alperes a lakás 1/2 részét megszerezte. A felperes hozzájárult ahhoz, hogy az ingatlan 1/2 része az alperest tulajdonába kerüljön. Ezen túlmenően a felek kölcsönösen egymás tulajdonrészére holtig tartó haszonélvezeti jogot alapítottak.

A felek házassága 2006. folyamán megromlott, az életközösség júniusban átmenetileg megszakadt, a felperes keresetet nyújtott be a házasság felbontása iránt, azonban a per megszűnt, mivel a házastársak az életközösséget helyreállították, az 2007. június 19-én szűnt meg véglegesen, amikor az alperes az ingatlanból elköltözött.

A felperes módosított keresetében a házasság felbontását kérte, valamint elsődlegesen annak megállapítását, hogy az alperessel 2000. január 12-én kötött tulajdonszerzést megállapító okirat érvénytelen, a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdésébe és a 28. §-ába ütközik, másodlagosan pedig azt kérte, hogy a bíróság a hivatkozott okiratot tekintse ajándékozási szerződésnek és a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése alapján kötelezze az alperest az ajándék, tehát a H. utcai ingatlan 1/2 tulajdoni hányada visszaadására.

A felperes előadta, hogy a perbeli ingatlan a különvagyona volt és a vételárhátralékot is a különvagyonából fizette vissza. Az alperes még közös törlesztés esetén is csak kötelmi igénnyel léphetett volna fel.

Az alperes maga is kérte a házasság felbontását és viszontkeresettel élt a H. utcai ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése iránt, elsődlegesen felperesi magához váltással. Az ingatlan értékét 6.800.000 forintban jelölte meg, a megváltási árat pedig 3.400.000 forintban. A felperestől 2007. november 1-től kezdődően többlethasználati díjat is igényelt.

Állította, hogy ingatlanának és ingóságainak értékesítését, majd a S. gépkocsi vásárlását követően a még rendelkezésre álló különvagyoni pénzéből ő fizette ki a H. utcai lakás egyösszegű vételárhátralékát és fedezte a lakás két alkalommal történt felújításának költségeit is. Erre tekintettel állapodtak meg a felek abban, hogy "kétfelé íratják a lakást", figyelemmel arra is, hogy ő a B.i házát értékesítette.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta. Megállapította, hogy a peres felek között 2000. január 20-án kelt tulajdonszerzést megállapító okirat érvénytelen, az orosházi hrsz-ú, O., H. utca szám alatti ingatlan a felperes kizárólagos tulajdonát képezi. A felperes 1/1 arányú tulajdonjogának bejegyzésére, valamint a peres felek javára bejegyzett holtig tartó haszonélvezeti jog törlésére a földhivatalt felhívta.

Az elsőfokú bíróság - többek között - megállapította, hogy a 2000. január 20-án kelt tulajdonjogot alapító okirat, melyet a felek aláírtak és az ügyvéd ellenjegyzett, teljes bizonyító erejű magánokirat, mellyel szemben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az ingatlan teljes egészében a különvagyonát képezi.

Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a perbeli ingatlan már a házasságkötést megelőzően a felperes tulajdonát, tehát különvagyonát képezte, a házasságkötéskor fennálló kölcsöntartozás pedig a felperes különadóssága volt, amelynek esetleges közös törlesztése sem keletkeztet önmagában dologi jogi igényt az alperes javára, azt legfeljebb csak kötelmi követelésként számolhatta volna el.

A felperes azon hivatkozását, hogy a tulajdonszerzést megállapító okiratban foglaltak nem felelnek meg a valóságnak, mert az alperes a vételárhátralék kifizetéséhez nem járult hozzá, a felperes valójában az ingatlan 1/2 részét a férjének kívánta ajándékozni és csak a kedvezőbb illetékvonzata miatt választotta az ajándékozási szerződés helyett a házassági vagyont rendező okirati formát, több, a felperes által bejelentett tanú megerősítette. Az okiratot szerkesztő ügyvéd is úgy nyilatkozott, hogy a felperes először ajándékozási szándékáról beszélt, csak később, jogi tájékoztatást követően döntött úgy, hogy házastársi közös vagyon címén ruházza át az ingatlanrészt az alperesre. Néhány évvel később a felperes közölte is dr. Zs. P.lal, hogy valótlant állított az alperesi közreműködésre vonatkozóan az okiratszerkesztés során.