ÍH 2006.93 SIKKASZTÁS BŰNTETTE ESETÉN A HALMAZAT KÉRDÉSE

Sikkasztás bűntettével halmazatban a leplezésére megvalósított számítástechnikai rendszer és adatok elleni vétség [Btk. 317. § (1)-(2) c) pont, (7) bekezdés 300/C. §].

A B. Megyei Főügyészség 1 rb., a Btk. 317. § (1) bekezdésében meghatározott - és figyelemmel a (2) bekezdés c) pontjára - a (7) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő, különösen nagy értékre, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette, 1 rb. a Btk. 276. §-ában meghatározott, aszerint minősülő és büntetendő folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége és 1 rb. a Btk. 300/C. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott, aszerint minősülő és büntetendő, folytatólagosan elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni vétség miatt emelt vádat a vádlott ellen.

Az ügyész a lefolytatott bizonyítás után a tárgyaláson a vádbeli minősítést akként módosította, hogy a vádlottat csak a vádiratban írt minősítés szerinti vagyon elleni és közbizalom elleni bűncselekményekkel vádolta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:

A vádlott érettségizett, jelenleg munkanélküli, alkalmi munkákat végez, melyekből havonta kb. 35 000 forint jövedelme származik. Elvált, senkinek az eltartásáról nem gondoskodik. Vagyonát képezi egy belterületi ingatlan 175/1000-ed tulajdoni hányadán fennálló holtig tartó haszonélvezeti jog, valamint a lakossági bankszámláján zárolt 11 562 forint készpénz, melyek a nyomozás során zár alá vételre kerültek. Büntetlen előéletű.

A vádlott nem kóros elmeállapotú. 1989. december 4. óta állt munkaviszonyban a B. székhelyű B. Takarékszövetkezet sértettel, és dolgozott a sértett B. városban lévő kirendeltségénél, mint pénztáros.

A takarékszövetkezet pénztárosi ügykörjegyzéke - melyet a vádlott is ismert és aláírt - a pénztáros feladataival kapcsolatban az alábbiakat írta elő:

- a pénztáros alapvető feladata a készpénzforgalom és értékkezelés biztonságos és zavartalan lebonyolítása, a pénztárjelentés naponta történő elkészítése a pénztár ellenőrzése útján,

- a pénztáros utalványozás, valamint szabályszerűen kiállított és megfelelő aláírások nélküli pénztárbizonylatot nem fogadhat el kifizetésre, illetve ilyen esetben kifizetést nem teljesíthet,

- a takarékbetét be- és kifizetése előtt köteles meggyőződni arról, hogy a betétkönyvben lévő adatok megegyeznek-e a nyilvántartási számla adataival,

- gondoskodik a szigorú számadású nyomtatványok, értékküldemények és értékpapírok kezeléséről, a beérkezések, kiadások és felhasználások tételenkénti nyilvántartásáról.

A vádlott pénztárosi feladatai mellett a kirendeltségnél kialakult napi gyakorlat alapján takarékbetétekkel kapcsolatos ügyintézést is végzett. 2004-től kezdődően azonban már betétszámlán nem forgalmazhatott, csak a pénztári műveletek végrehajtására és a számlákba való betekintésre volt joga a számítógépes rendszerben.

A vádlott 1998 júliusától a 2004. március 1-jén történt lelepleződéséig terjedő időszakban - pontosan meg nem határozható időpontokban -, de rendszeresen vett el különböző nagyságú összegeket a kirendeltség pénztárából, illetve a takarékszövetkezet ügyfelei által betételhelyezés címén befizetett pénzösszegekből, és ezeket az összegeket jogtalanul eltulajdonította. Utoljára 2004 februárjában vett ki 20-30 000 forintot a pénztárból.

A vádlott által jogtalanul eltulajdonított teljes összeget nem lehetett tisztázni az eljárás során, de az legalább 5 000 000-10 000 000 forint közötti volt, melynek további sorsa ismeretlen maradt.

A vádlott cselekménye leplezése érdekében az ügykörjegyzékben számára meghatározott feladatok, valamint a bizonylati rend és fegyelem tudatos megszegésével az alábbi módszerekhez folyamodott:

Először egyes ügyfelek tudta és takarékbetétkönyve nélkül valótlan pénzforgalmazási adatokat vitt fel az érintett ügyfelek számítógépes nyilvántartásban lévő betétszámlájára.

A vádlott először úgy "írta ki" a betétanalitikából a szükséges összegeket, hogy azokat rövid időn belül "vissza is írta". A pénztárjelentésen szerepeltette ezeket az összegeket kiadásként, majd később ugyancsak szerepeltette bevételként. Az első ilyen "kiírt" összeg 1 500 000 forint volt, míg 1998 decemberében az év végi leltáregyeztetés előtt 5 452 759 forint összeg került kivezetésre, majd 1999. január 4-én visszavezetésre.

1999-ben kezdte el úgy "kiírni" a vádlott a hiány lefedéséhez szükséges összegeket, hogy azokat már nem "írta vissza" a nyilvántartási számlára. Ezekkel a fiktív kivételekkel kapcsolatban valótlan tartalmú pénztárbizonylatot mellékelt a pénztárjelentéshez.

Azt a módszert is alkalmazta, hogy egyes ügyfelek valós befizetéseit csak a takarékbetétkönyvükbe írta be, de azokat a betétanalitikába már nem vitte fel, és az ügyfelektől átvett pénzösszegeket a pénztárba pénztárbizonylattal nem vételezte be. Több esetben az ügyfeleknek a takarékszövetkezet nyilvántartásában nem szerepeltetett betétkönyvet nyitott, és azokban nyilvántartáson kívül végezte a pénzforgalmazásokat. Ilyen módon az ügyfelek által betételhelyezés céljából átadott összegekből tudta pótolni a pénztári készpénzhiányát.

Annak érdekében, hogy jogellenes tevékenysége az ügyfelek számára se derüljön ki, a fenti módon megszerzett készpénzt használta az ügyfelek által jogszerűen igényelt összegek bizonylat nélküli vagy nem szabályszerűen bizonylatolt kifizetésére is.

A vádlott 2000. évtől kezdődően nem csak takarékbetétkönyves, hanem más okmányok ellenében elhelyezett betéteket is felhasznált az általa okozott hiány "eltüntetéséhez", és a szabálytalan kifizetésekhez.

Egyes ügyfelek a betéti szerződés szerinti lejáratkor nem vették fel az őket megillető összeget, hanem azt ismét lekötötték. Az újbóli lekötést azonban a vádlott nem vezette be a takarékszövetkezet nyilvántartásába, a betéti összeget pénztárbizonylattal nem vételezte be a pénztárba, azt csak az ügyfélnek átadott, szabálytalanul kiállított okiratra jegyezte rá. Ezen ügyfelek a további lekötések alkalmával általában csak a kamatok kifizetését kérték, de olyan is előfordult, hogy kiegészítették az újból lekötött összeget. A vádlott a folyamatosan ismétlődő lekötések során mindig nyilvántartáson kívül cserélte az ügyfeleknek a betételhelyezést igazoló okiratokat. Az esetek többségében már a lejárat előtt megszüntette a betétet az ügyfél tudta és okmánya nélkül, és azt kivezette a takarékszövetkezet nyilvántartásából.

A fenti módszerrel egyrészt hozzá tudott nyúlni a "felszabadult" összegekhez, azokból tudott sajátjaként rendelkezni, másrészt a készletet tudta így csökkenteni.

A vádlott az érintett ügyfelek részére olyan okiratokat adott, melyek formanyomtatványát a takarékszövetkezet már 2000. év novemberében kivonta a forgalomból, továbbá, amelyek eredetileg más ügyfél nevére szabályosan kiállított betéti okiratok kitöltetlen másodpéldányai voltak. Ezek a takarékszövetkezetnél igazoló funkciót töltöttek be, és mint ilyenek egyébként sem lehettek volna az ügyfél birtokában. Előfordult olyan is, hogy a vádlott a felhasznált nyomtatványt "rontottként" bejelentette, de azt nem mutatta be munkatársainak, illetve a takarékszövetkezetnél felhasználásra váró nyomtatványok közül emelt ki nyomtatványokat.