A Fővárosi Törvényszék K.704241/2021/11. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (EGYENLŐ BÁNÁSMÓD ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 13. § (1) bek.] Bírók: Barsi-Fodor Bea, Huber Gábor, Nagy Péter

Fővárosi Törvényszék

Az ügy száma: 105.K.704.241/2021/11.

A felperes: Felperes

(cím)

A felperes képviselője: dr. Kegye Adél ügyvéd

(cím1)

Az alperes: Alapvető Jogok Biztosa (1055 Budapest, Falk Miksa utca 9-11.)

Az alperes képviselője: dr. Varga Judit kamarai jogtanácsos

A per tárgya: egyenlő bánásmóddal kapcsolatos közigazgatási jogvita elbírálása (EBF-AJBH-204-2/2021.)

Í T É L E T

A bíróság az alperes EBF-AJBH-204-2/2021. számú végzését megsemmisíti, és az alperest új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000- (harmincezer) forint perköltséget.

A 30.000- (harmincezer) forint kereseti illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A per alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2020. december 16-án panasszal (a továbbiakban. panasz1) fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (a továbbiakban: alperesi jogelőd), annak megállapítása iránt, hogy az bepanaszolt szervezet2, a bepanaszolt szervezet és a bepanaszolt szervezet1 (a továbbiakban: bepanaszolt szervezetek) azzal a magatartásukkal, hogy lehetővé tették, illetve azzal a mulasztásukkal, hogy nem akadályozták meg, hogy 2020/2021-es tanévtől kezdődően iskolaőr (túlnyomó részben) kizárólag vagy többségében roma gyerekeket oktató általános iskolákban működjön, az ilyen iskolában tanuló roma gyerekekkel szemben közvetett hátrányos megkülönböztetést tanúsítottak, illetve ennek közvetlen veszélye áll fenn. Kérte emiatt az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 9. §, 10. § (1) bekezdés, a 8. § e) pont, valamint 17/A § (1) bekezdés a)-b) pontok rendelkezéseire utalva a bepanaszolt szervezetek kötelezését a jogsértő magatartás megszüntetésére, az iskolaőrök azonnali visszahívására; valamint kérte azok eltiltását a jövőben attól, hogy iskolaőr foglalkoztatását lehetővé tegyék; illetve kérte azt is, hogy a bepanaszolt szervezeteket az iskolai bántalmazás visszaszorítása érdekében akcióterv kidolgozására kötelezzék. Előadta, hogy az iskolaőrség bevezetését kifejezetten a roma gyerekek viselkedésével indokolták, majd túlnyomórészt olyan intézményekben vezették be, ahová roma gyermekek járnak. Mindezek alapján az iskolaőrség program egyértelműen a roma gyerekeket hozza hátrányos helyzetbe.

[2] Az alperes az EBF-AJBH-24-2/2021. számú végzésével (a továbbiakban: végzés1) a panasz1-et visszautasította. Indokolásában hivatkozott az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 46. § (1) bekezdés a) pontjára; az Ebktv. 14. § (1) bekezdés a) pontjára, 19. § (1) bekezdésére.

[3] Megállapította, hogy az iskolaőrséget a Nemzeti Köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nktv.) 1. § (4) bekezdése, valamint a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 10/A, B, C §-ok szabályozzák, és a felperes lényegében az iskolaőrség törvény által létrehozott és szabályozott intézményét kifogásolja, vagyis a kérelem érdemi vizsgálata valójában a jogszabály felülvizsgálatát jelentené. A felperes a kérelmében amellett érvel, hogy az iskolaőrség valamennyi tanulóra nézve hátrányos, valamennyi tanulóban félelmet kelt. Hangsúlyozta, hogy az iskolaőr adott nevelési oktatási intézményben való működése különben sem lenne hátrányként vizsgálható, illetve értékelhető, ugyanis nem állapíthatja meg, hogy egy törvények által létrehozott és szabályozott intézmény az érintettek számára ab ovo hátrányos, jogszerűtlen, ugyanakkor ennek megállapítása mintegy előfeltételként elengedhetetlen lenne a roma gyerekeket érintő közvetett hátrány, megkülönböztetés vizsgálatához. Mindezek miatt az Ebktv. 14. § (3) bekezdése figyelembevételével a kérelem elintézésére nincsen hatásköre.

[4] A felperes a végzés ellen nem terjesztett elő keresetet, azonban 2021. április 12-i kérelmében a bepanaszolt szervezetekkel szemben újabb panaszt terjesztett elő (a továbbiakban: panasz2), amelyet a panasz1-hez hasonlóan az Ebktv. 9. §, 10. § (1) bekezdés és 8. § e) pontja alapján nyújtott be. Ebben a panasz1 tartamán túlmenően kérte annak megállapítását, hogy a bepanaszolt szervezetek a korábbi panaszban rögzített magatartásokkal az olyan iskolákban, amelyek kizárólag vagy többségében roma gyerekeket oktatnak, az ilyen iskolákban tanuló roma gyerekekkel szemben nemzeti hovatartozásukkal összefüggésben megalázó, megszégyenítő környezetet alakítottak ki, zaklatást tanúsítottak. Kiemelte, hogy zömében olyan iskolák kaptak iskolaőrt, amelyekben a roma tanulók vannak többségben, és amelyek valószínűsíthetően egyúttal megvalósítják az ott tanuló roma gyermekek jogellenes elkülönítését is. Az iskolaőrség bevezetése lényegében legitimálja a szegregációt, már az intézmény létrehozása indokaként is megjelent az az okfejtés, hogy a roma gyerekek erőszakos viselkedése váltja ki a nem roma lakosság menekülését ezekből az iskolákból, ami a szegregáció kialakulásához vezet.

Az alperes végzése

[5] Az alperes a jelen perben támadott EBF-AJBH-204-2/2021. számú végzésével (a továbbiakban: végzés2) a kérelmet visszautasította, utalva arra, hogy a panasz1-et ugyancsak visszautasította. Az Ákr. 46. § (1) bekezdés a) - b) pontjaiban foglaltakra hivatkozva rámutatott, hogy a két panasz tartalma megegyezik: a felperes a "kérelem" alcím alatt saját maga foglalta össze kérelmének lényegét, e tekintetben a panasz2-ben (csupán nem lényegi eltérésektől eltekintve) szó szerint átveszi a panasz1 azonos alcíme alatti előadást. A különbséget az jelenti, hogy a panasz2-ben a mindkét kérelemben hivatkozott Ebktv. 10. § (1) bekezdésére figyelemmel nevesíti, hogy a zaklatás vizsgálatát is kéri az alperestől. E körben ugyanakkor újdonságot nem adott elő, mivel a közvetett hátrányos megkülönböztetés vizsgálata körében panaszoltakat kérte zaklatásként is értékelni. Mivel a panasz2 és a panasz1 ugyanazon jog érvényesítésére irányult, azt korábban már elbírálta, a kérelem tartalma, valamint az irányadó jogi szabályozás pedig nem változott. Ezért a kérelmet, mint ítélt dolgot az Ákr. 46. § (1) bekezdés b) pontja alapján visszautasította, hangsúlyozva, hogy a végzés1-ben kifejtett indokokra tekintettel az Ákr. 46. § (1) bekezdés a) pontja szerinti visszautasítási ok is fennáll, mivel a kérelem vizsgálatára az Ebktv. 14. § (3) bekezdés figyelembevételével hatáskörrel nem rendelkezik.

A kereset, a védirat

[6] A felperes az alperes végzése ellen benyújtott keresetében annak megsemmisítését és az alperes új eljárásra történő kötelezését kérte, perköltségének megítélése mellett. Utalt arra, hogy a panaszokat közérdekű igényérvényesítőként terjesztette elő. Álláspontja szerint az alperes jogszerűtlenül hivatkozott az Ákr. 46. § (1) bekezdés b) pontjára, mivel a kérelem benyújtásakor a jogszabályi rendelkezés szerinti négy konjunktív feltétel közül - a változatlan jogszabályi háttér kivételével - három nem teljesült. Állította, hogy az újabb panaszt nem teljesen ugyanazon jog érvényesítése iránt nyújtotta be, abban a közvetett hátrányos megkülönböztetés mellett kifejezetten hivatkozott az Ebktv. 10. § (1) bekezdés szerinti zaklatásra, amely nem jelent meg a korábbiban. A panasz2 48. bekezdésében egyértelműen külön kezelte a közvetett hátrányos megkülönböztetés és a zaklatás tényállását, a panasz1-től eltérő jogi érveket mutatott be. A két panaszban tehát lényegi különbség, hogy nem teljesen ugyanaz a jogcím, az érvényesíteni kívánt jog.