BH 1980.9.340 A hitelezőt károsító szerződés [Ptk. 203. §] jogosultja ellen vagy tűrésre vagy marasztalásra irányuló keresetet kell előterjeszteni. Az ilyen viszonylagosan hatálytalan szerződésben vevőként megjelölt személy ugyanis annak tűrésére kötelezhető, hogy a követelés behajthatatlanná vált részét a hitelező a szerződéssel átruházott vagyonból behajthassa, ha pedig ez a vagyontárgy már nincs meg, ennek értéke erejéig a vevő felelőssé tehető. Ha a perlés hiányos, erre a bíróságnak a felperest figyelmeztetnie kell [Pp. 146. § (3) bek., 247. § (1) bek. c) pont.].

A bíróság ítéletével az I. r. alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 194 000 forintot. Megállapította, hogy a felperes 1972. november 4. és 1973. december 11. között 205 000 forint kölcsönt adott az I. r. alperesnek, amelyből az csak 10 600 forintot fizetett meg. A másodfokú bíróság 1977. március 4. napján kelt ítéletével az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta.

A büntető bíróság megállapította: az I. r. alperes csalást követett el azzal, hogy a felperest a kölcsön hovafordítását illetően megtévesztette.

A felperes az 1977. augusztus 18. napján jegyzőkönyvbe foglalt keresetében előadta, hogy az I. r. alperes az általa kölcsönadott pénzből személygépkocsit vásárolt, amelyet az ellene indított polgári per és büntető eljárás tartama alatt abból a célból, hogy a kielégítési alapot elvonja, 1974. szeptember 3. napján fiának, a II. r. alperesnek 25 000 forintért eladott. A felperes kérte annak megállapítását, hogy az adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, mert a szerződés nem volt ingyenes.

A II. r. alperes a kereset elutasítását azért kérte, mert a 25 000 forint vételárat az I. r. alperesnek kifizette. A gépkocsit egyébként 1976. őszén 19 000 forintért eladta és részben ebből a vételárból új gépkocsit vásárolt.

Később az alperesek azzal is védekeztek, hogy a gépkocsinak az I. r. alperes nem volt a tulajdonosa, mert őt a forgalmi engedélybe nem jegyezték be.

Az első fokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperesek között 1974. szeptember 3-án létrejött adásvételi szerződés a felperes irányában hatálytalan. A bíróság az alpereseket perköltség megfizetésére is kötelezte. Megállapította, hogy a II. r. alperes az anyjától, az I. r. alperestől az ellene indított per tartama alatt vásárolta a gépkocsit. Rosszhiszeműségének a kimentésére nem alkalmas tehát az az előadása, hogy nem tudott a felperes által a gépkocsi vásárlására nyújtott kölcsönről. Az ingyenesség vélelmét sem sikerült megdöntenie, mert nem tudta bizonyítani, hogy a 25 000 forint vételárat az anyjának valóban át is adta. Nem fogadta el a bíróság az I. r. alperesnek azt a védekezését sem, hogy ő azért nem volt tulajdonosa a gépkocsinak, mert a forgalmi engedélybe a nevét nem jegyezték be. Ez a tulajdonjog megszerzésének nem érvényességi kelléke.