BH 1980.10.399 A bíróság természetbeni kártérítésként nem ítélhet meg olyan dolgot vagy szolgáltatást, amely más, mint amiben a kár keletkezett [Ptk. 355. §, 339. §].

A felperes keresete szerint a kezelésében levő 30 ha 6800 m2 legelő szénatermését az alperes gulyája 1976-ban lelegelte, ezért 92 040 Ft kártérítés és ennek 1976. július 1-től járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes a kereset 15 000 Ft-ot meghaladó részének elutasítását kérte. Vitatta a felperes egyes tényállításait, főként az összegszerűségre vonatkozóan és azt állította, hogy már a perindítást megelőzően is meg akarta téríteni a felperes kárát azzal, hogy a nevezettnek az 1977. évre hasonló nagyságú és minőségű területet használatra felajánlott.

Az első fokon eljárt járásbíróság a vitás tényekre tanúkat hallgatott ki, a kár összegére vonatkozóan pedig szakértői véleményt szerzett be. E bizonyítás eredményeként az alperest 91 290 Ft kártérítés, ennek 1976. július 1-től járó évi 15% kamata megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy mivel az alperes 1976. május-június hónapban a felperes 30 ha 4305 m2 területű legelőjéről a füvet teljes egészében lelegeltette, a felperes 456,45 q szénatermést nem takaríthatott be. A betakarítási költségek levonásával a kára 200 Ft/q. Ezt az alperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megtéríteni.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését és további bizonyítás elrendelését vagy az ítélet oly értelmű megváltoztatását kérte, hogy a felajánlott módon való kártalanításra, vagy 150 q I. osztályú fűszéna kiadására legyen köteles.

A fellebbezési eljárásban a szakértői vélemény kiegészítése után a megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest természetbeni kártérítés címén a felperes területével szomszédos 42 ha és 9786 m2 területnek az 1979. gazdasági évben a felperes részére használatra való átengedésére kötelezte. Mindkét fokú eljárási illetékben a felperest marasztalta. Megállapította, hogy mivel az alperes által felajánlott terület lényegében azonos minőségű a felperes legelőjével, a kár természetbeni megtérítése indokolt. Ezt a kártérítést az alperes már a pert megelőzően is felajánlotta, a károkozás tényét a perben is beismerte, ezért az eljárási illetéket a felperes köteles viselni.

A másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.