A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20713/2013/6. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 84. §, 121. §, 146. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 84. §, 349. §] Bírók: Bleier Judit, Egriné dr. Salamon Emma, Hőbl Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Balassagyarmati Törvényszék P.21034/2010/49., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20713/2013/6.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.20.713/2013/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljáró dr. felperes neve (felperes címe) felperesnek - az Országos Bírósági Hivatal Elnöki Titkárság Jogi Képviseleti Osztálya (1055 Budapest, Szalay u. 16., ügyintéző: dr. Földesi Margit beosztott bíró) által képviselt alperes neve (1055 Budapest, Markó u. 27.) alperes ellen személyhez fűződő jogok megsértésének megállapítása iránt indult perében a Balassagyarmati Törvényszék 2013. március 22. napján meghozott 25.P.21.034/2010/49. számú ítélete ellen a felperes 50. sorszámon előterjesztett és Pf. 4. sorszám alatt kiegészített fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg:" Az alperes és az annak szervezeti egységeként eljáró PKKB sorozatosan, a tételes joggal és annak céljával ellentétesen járt és jár el, amikor az érvényesen létre sem jött parkolási szerződések érvénytelenségéről tudomást sem véve, még a 2009. novemberi Alkotmánybíróság által a tárgyban közzétett határozat ismertté válását követően is azzal a fikcióval hozott, vagy hagyott helyben (attól függően, hogy a PKKB, vagy a másodfokon eljárt alperes cselekményét nézzük) határozatokat, mintha a Budapesten tevékenykedő parkolási társaságokra az Alkotmánybíróság határozata nem vonatkozna, beleértve annak indokolását is."

Részletesen kifejtette, hogy az alperes és a területéhez tartozó helyi bíróságok az általa vitt perekben milyen eljárási és anyagi jogi jogszabálysértéseket követtek el. Megállapítási keresetét a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással terjesztette elő. Állította, hogy a bíróságok jogsértése folytán sérült a személyiségi jogai közül a jogbiztonsághoz való jog, az egyenlő bánásmódhoz való jog, és az emberi méltósághoz való jog. Egyenlő bánásmód megsértése alatt azt értette, hogy a perekben a parkoló társaságok vannak kedvezményezetti helyzetben. Az emberi méltóság megsértése körében azt adta elő, hogy "tulajdonképpen arról van szó, hogy 60 éves koromra majmot csináltak belőlem" mert "egy 2×2=4 vitathatósági kérdésben kell vitatkoznom és érvekkel előállnom". A jogbiztonság vonatkozásában pedig, hogy 100 parkolási ügyből 4 jó ítéletet hozott a bíróság.

Az alperes érdemi védekezésében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes által felhozottak nem alkalmasak a személyiségi jogsértés megállapítására. Személyiségi jogsértést a perekben bírák akkor követhetnek el, ha bírói tisztségükből kilépve tanúsítanak közvetlenül a felperessel szemben személyiségi jogsértésre alkalmas magatartást. Nem követnek el személyiségi jogsértést a felperessel szemben azzal, hogy a parkolási ügyekben neki nem tetsző gyakorlatot folytatnak. Valóban minden ügyben van olyan felvetés, amely alapos lehet, azt azonban, hogy a bírói gyakorlat a jogszabályoknak megfelel-e, a perorvoslat során eljáró bíróságok jogosultak vizsgálni, a személyiségi jogi per nem alkalmas eszköz annak megállapítására, hogy más bíróságok jogszerű határozatot hoznak-e. Az egyenlő bánásmódot sértő magatartási formákat pedig az erről szóló jogszabály részletesen meghatározza.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 27.000 forint le nem rótt eljárási illetéket.

Az elsőfokú ítélet szerint a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes által állított egyes parkolási társaságok által indított perekben megvalósuló jogsértések megvalósítanak-e személyhez fűződő jogsértést. A felperes a jogbiztonsághoz, az emberi méltósághoz, illetve az egyenlő bánásmódhoz fűződő joga megsértésére hivatkozott. Az ítélet indokolása szerint a jogbiztonsághoz való jog nem alkotmányos alanyi jog és nem is személyhez fűződő jog. A jogbiztonság több elemből tevődik össze, és a polgári jog alapelveként is érvényesül. E jog sérülése azonban személyiségi jogsértést nem valósít meg. Nem volt alapos a felperesnek az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére való hivatkozása sem. E személyiségi jogi perben az egyenlő bánásmód megsértése kizárólag a peres felek viszonyában vizsgálható, így mivel a felperes arra hivatkozott, hogy a megkülönböztetés nem vele, hanem a parkoló társaságokkal szemben valósul meg, e jog sérelmére eredményesen nem hivatkozhatott. Ugyanígy nem hivatkozhatott eredményesen az emberi méltóság megsértésére sem, mivel a felperes előadása szerint az emberi méltóság a jelen ügyben szorosan kapcsolódik a hivatkozott egyenlő bánásmód megsértéséhez, és mivel a felperes szerint ez a parkolótársaságok vonatkozásában valósul meg és nem a személye vonatkozásában, az emberi méltóság sérelme sem értelmezhető így a felperes tekintetében. Az elsőfokú ítélet szerint lehetséges, hogy a felperes visszásságokra való hivatkozása alapos, azonban a személyiségi per e visszásságok megszüntetési körén kívül esik, ezek orvoslására a személyiségi jogi védelem nem alkalmas. Az elsőfokú bíróság a további alperesekre kiterjesztett keresetet, mivel az a Pp. 146. §-ának (2) bekezdése és az 51. § alapján meg nem engedett keresetkiterjesztésnek minősült, figyelmen kívül hagyta a Fővárosi Ítélőtábla 9. Pkk. 26.423/2011/3. sorszámú iránymutatásának megfelelően.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és keresetének adjon helyt, vagy helyezze az elsőfokú ítéletet hatályon kívül a számos, az alperes képviseletét is érintő, kifogásolható hiba okán.