A Fővárosi Ítélőtábla Bf.317/2009/17. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 75. §, 99. §, 166. §, 167. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 110. §, 348. §, 352. §, 353. §, 371. §, 372. §, 375. §, 381. §] Bírók: Czine Ágnes, Hrabovszki Zoltán, Miszlayné dr. Lányi Éva

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

4.Bf.317/2009/17. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2010. év április hó 22. és 2010. május hó 13. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalások alapján meghozta és kihirdette az alábbi

Í T É L E T E T:

Az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Fejér Megyei Bíróság 2009. évi október hó 14. napján kihirdetett 7.B.168/2009/9. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a vádlottal szemben elrendelt kényszergyógyítást mellőzi.

A Fejér Megyei Bíróság Bj.203/2009. számú bűnjeljegyzék 6. tételszáma alatt bevételezett 1 db piros, fehér színű kötött sál lefoglalását is megszünteti, és a sértetti örökösnek kiadni rendeli.

Kötelezi a bíróság a vádlottat, hogy a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből 3.000 (háromezer) forintot az államnak fizessen meg, a fennmaradó 66.410 (hatvanhatezer-négyszáztíz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A Fejér Megyei Bíróság 2009. év október hó 14. napján kelt 7.B.168/2009/9. számú ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a szerint minősülő emberölés bűntettében. Ezért 8 évi börtönbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott börtönbüntetésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban eltöltött időt és elrendelte kényszergyógyítását. Rendelkezett a bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről, egyben azoknak visszaküldéséről a kiállító hatóságoknak; egyes tárgyakat a sértetti örökösnek, másokat a vádlottnak rendelte kiadni, az egyéb bűnjelek megsemmisítéséről, valamint iratok melletti kezeléséről határozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.866/2009. számú átiratában az ügy főkérdésében az ítélet helybenhagyását; a lefoglalt bűnjelek tekintetében a határozat annyiban történő megváltoztatását indítványozta, hogy a 6. tétel alatti sálat a másodfokú bíróság rendelje kiadni a sértett örökösének, míg a 21. tétel alatti papírlapot rendelje megsemmisíteni.

A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 348. § (1) bekezdése alapján a Fejér Megyei Bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést követett el, amikor 2009. év október hó 14. napján megtartott tárgyaláson megjelent igazságügyi elmeorvos- és orvosszakértőket, továbbá az igazságügyi pszichológus szakértőt nem a már ekkor hatályos eljárási törvény 110. § (1) bekezdése szerinti figyelmeztetésben részesítette. E jogszabályhely 2009. év október hó 1. napján hatályba lépett törvényszövege szerint "a szakértőt figyelmeztetni kell a hamis szakvélemény adásának következményeire. A figyelmeztetést, valamint a szakértőnek a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni". Ezzel szemben az elsőfokú bíróság a szakértőket csupán a szakértői esküjükre figyelmeztette. Az ezt előíró jogszabályi rendelkezést - a Be. 110. § (2) bekezdését - 2009. év október hó 1. napjával hatályon kívül helyezte az 2009. évi LXXV. törvény 144. § (8) bekezdésének a./ pontja. A figyelmeztetés új szövegét a 2009. év október hó 1. napján folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellett a 2009. évi LXXV. törvény 140. § (6) bekezdése alapján. A jogszabályhely előbb idézett szövegének nem megfelelő figyelmeztetés folytán a 9. alszámú tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített, a tárgyaláson elhangzott szakértői vélemények a bizonyítékok körében nem voltak értékelhetők a Be. 103. § (5) bekezdés utaló szabályára tekintettel a Be. 84. §-a alapján. Ennek következtében így az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlanná is vált, mivel az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének e tekintetben csak annyiban tett eleget, hogy a tárgyaláson ismertette az előbbi szakértőknek a nyomozati szakban előterjesztett szakvéleményét, azonban ezt - a törvényes figyelmeztetés elmaradása miatt - már nem támaszthatták alá a tárgyaláson elhangzott szakvélemények.

A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által elkövetett eljárási szabálysértés nem volt olyan, amely a másodfokú eljárásban ne lett volna orvosolható, ezért a Be. 375. § (1) bekezdésében írt hatályon kívül helyezési ok nem állt fenn. Az eljárási szabálysértést és a megalapozatlanságot a másodfokú bíróság a Be. 353. § (1) bekezdése alapján bizonyítás felvételével, az igazságügyi orvosszakértők és az igazságügyi elmeorvosszakértő másodfokú bíróság előtti kihallgatásával orvosolta.

Ezt meghaladóan a másodfokú tárgyaláson a Fővárosi Ítélőtábla beszerezte a vádlott bv. intézeti egészségügyi dokumentációját és ezt az igazságügyi elmeorvos-, valamint az igazságügyi orvosszakértő elé tárta.

A másodfokú eljárásban felvett bizonyítás eredményeként a szakértők a törvényes figyelmeztetést követően fenntartották a nyomozás során előterjesztett szakvéleményüket, így a másodfokú bíróság számára nem csupán az ott elfekvő szakértői vélemények, hanem a szakértőknek a másodfokú tárgyalási nyilatkozatai is rendelkezésre álltak. Ezzel orvosolta a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által nem törvényesen foganatosított bizonyítást.

A másodfokú tárgyaláson felvett bizonyítást követően a védő az enyhítésért bejelentett fellebbezését perbeszédében fenntartotta. Álláspontja szerint a vádlott a Btk. 166. § (1) bekezdésbe ütköző cselekményét a Btk. 167. §-a szerinti erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettét "megközelítően" követte el. E körben kiemelte a sértetti közrehatást, továbbá azt, hogy a rendszeres és kölcsönös bántalmazás során inkább a sértett bántalmazta a vádlottat. A vádlott teljes körű beismerő vallomást tett, és cselekményét - véleménye szerint - a sértetti közrehatás miatti indulati állapotában követte el. E tekintetben a szakértő is úgy nyilatkozott, hogy a vádlott tudatbeszűkült állapotban volt a cselekmény idején. Vitatta, hogy a vádlott egyenes szándékkal követte el az ölési cselekményt, mivel szándéka elsődlegesen a sértett elhallgattatására, nem pedig megölésére irányult, így az eshetőlegesnek minősül. Kérte, hogy a bíróság vegye figyelembe, hogy a vádlott az 1966. évben született, és eddig büntetlen előéletű volt. Ezen túlmenően értékelje a bíróság a személyiségzavarát, az életvezetéséből adódó demenciát, beszűkült tudatállapotát és alacsony műveltségét, továbbá, hogy az elfogásától kezdve együttműködött a hatóságokkal és megbánó magatartást tanúsított. Ugyancsak enyhítő körülményként értékelhető a háromszori öngyilkossági kísérlete, valamint a fel nem róható időmúlás. Az előbbi indokok alapján a vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítését indítványozta.