A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20527/2015/5. számú határozata élettársi vagyonközösség megszüntetése tárgyában. Bírók: Lukács Zsuzsanna, Nyírőné dr. Kiss Ildikó, Örkényi László

Fővárosi Ítélőtábla

17.Pf.20.527/2015/5-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Mozsolits Ügyvédi Iroda (fél címe., ügyintéző: dr. Mozsolits Beáta ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek, a Dr. Albrecht Norbert Ügyvédi Iroda (fél címe 1, ügyintéző: dr. Albrecht Norbert ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen élettársi vagyonközösség megosztása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2015. január 16. napján meghozott 17.P.25.008/2010/95. számú ítélete ellen a felperes részéről 96. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

közbenső ítélet

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy a felek 2000. január hónaptól 2007. október hónapig élettársi kapcsolatban éltek.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet a perköltségre is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot az élettársi közös vagyon megosztása tárgyában a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 19.050 (Tizenkilencezer-ötven) forint másodfokú perköltséget, és az államnak felhívásra 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

A hatályon kívül helyezéssel összefüggésben a felperes másodfokú perköltségét 189.000 (Száznyolcvankilencezer) forintban, az alperesét 100.000 (Százezer) forintban állapítja meg.

A le nem rótt fellebbezési illeték 604.800 (Hatszáznégyezer-nyolcszáz) forint.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes módosított keresetében a Ptk. 578/G. és 685/A. §-ra hivatkozással élettársi közös vagyon megosztását kérte.

Keresetének ténybeli alapjául arra hivatkozott, hogy az alperessel 2000. évtől 2010. év januárjáig élettársi kapcsolatban éltek és az alperes az élettársi kapcsolat fennállása alatt szerezte a ..., a ... szám alatti ingatlanokat, továbbá az alperes tulajdonában álló .... szám alatti ingatlanban közös beruházásokat végeztek.

A szerzésben való közreműködésük arányát azonos mértékűként határozta meg.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy nem állt fenn közöttük élettársi kapcsolat, nem éltek közös háztartásban és nem folytattak közös gazdálkodást, közös vagyonuk sem keletkezhetett.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította.

Ítéletét azzal indokolta, hogy a Ptk. 685/A. §. rendelkezései alapján az érzelmi közösségen és a közös háztartáson felül az élettársi kapcsolat megállapításához szükséges feltétel, hogy a felek között gazdasági közösség álljon fenn, azaz közös gazdasági cél elérése érdekében tevékenykedjenek. Ez kizárólag akkor állapítható meg, ha a közös háztartásban élő hozzátartozók gazdasági tevékenységet is igénylő, közös céljuk elérése érdekében járnak el és ha nem is kifejezett megállapodással, de legalább hallgatólagosan egyetértenek abban, hogy a közös gazdasági tevékenység eredményeként szerzett vagyon közös legyen, illetőleg a közös gazdálkodás nyomán jelentkező hátrányos kockázatot is együttesen vállalják.

A Ptk. 578/G. §-a szerint a háztartásban végzett munka is megalapozza az élettársi közös vagyon keletkezését, azonban a háztartásban, gyermeknevelésben végzett munka értékelése a szerzési arány meghatározásakor kizárólag akkor alkalmazható, ha az élettársi kapcsolat megállapításához elengedhetetlenül szükséges gazdasági közösség kétséget kizáróan fennáll.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy 2000. és 2007. év közötti időtartamban a felek kapcsolatából három gyermek született, amely minden további bizonyítás lefolytatása nélkül bizonyítja a felek közötti érzelmi kapcsolat fennállását.

Megállapította azt is az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a nem vitatott érzelmi kapcsolat idején nem tartózkodott minden nap és minden este a közös életvitel helyéül szolgáló ... szám alatti ingatlanban, étkezéséről napközben sokszor máshol, maga gondoskodott. Önmagában azonban ezek a körülmények nem zárják ki a közös háztartás vitelét az érzelmi kapcsolat fennállásának teljes időszakára.

Az elsőfokú bíróság a gazdasági közösség fennállásának vizsgálata során azt értékelte, hogy a felek hogyan kezelték a pénzeszközeiket, milyen bevétellel, milyen jövedelemmel rendelkeztek és azt milyen célokra használták fel. Megállapította, hogy a felperes az élettársi kapcsolat idején nem rendelkezett önálló jövedelemmel, egész kapcsolatuk ideje alatt kizárólag a gyermekek nevelésére fordítandó céljuttatásban, - gyermekgondozási segélyben - részesült, megtakarítása nem volt. Családjától 2007. évben 500.000 forintot kapott, amelyből személygépkocsit vásárolt, 2004. évben pedig édesapja halála után édesanyja özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten, testvérével együtt örökölte meg a szülei tulajdonában álló ingatlant.

Ezzel szemben az alperes az együttélés teljes tartama alatt dolgozott, illetőleg saját tulajdonú lakásokat adott bérbe. Ingatlanait az alperes - közösen, vagy a felperes által elért jövedelem hiányában - saját megtakarításaiból, jövedelméből újította fel. A felperes az abban való vagyoni közreműködését nem tudta bizonyítani, az ahhoz szükséges bevétel létét maga sem állította.

Ezért az elsőfokú bíróság álláspontja szerint közös gazdasági eredmény, felperesi vagyoni hozzájárulás, illetve felperesi jövedelem hiányában a felek között nem állt fenn gazdasági közösség. A gazdasági együttműködés hiányát támasztja alá az a tény is, hogy a felek között 2002. januárban és 2003. június 25-én megállapodás jött létre, amely szerint az alperes gyermektartásdíjat fizet a ... és a ... utónevű gyermekeik tartására.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében elsődlegesen azt kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és keresetének megfelelően ossza meg az élettársi közös vagyont. Másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte.

Vitatta az elsőfokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy a felperes munkaviszonyát megszüntette, továbbá azt, hogy a felek 2007. évig éltek együtt és ezt követően az alperes a felperes részére gyermektartásdíjat fizetett.

Állítása szerint az ... munkáltatónál 1993. augusztus 24. napján létesített munkaviszonyt, amely 2012. május 28. napján szűnt meg. Az együttélés 10 éves időtartama alatt mindössze másfél évig vett gyermekgondozási segélyt igénybe, egyébként gyermekgondozási díjra volt jogosult, amely a munkabére 70%-át jelentette. Az ebből a forrásból származó jövedelmét a felperes az elsőfokú eljárás során az adóhivataltól beszerzett iratokkal igazolta. Az együttélés tartama alatt magasabb összegű adózott, igazolt jövedelemmel rendelkezett, mint az alperes. Amellett, hogy folyamatosan rendelkezett jövedelemmel, ellátta a gyermekeket, a háztartást és ezen túlmenően az építkezésben résztvevő munkásokat is.

Állította, hogy kapcsolatuk 2007. évben csak megromlott, ezt követően még próbálták viszonyukat rendezni és élettársi kapcsolatuk csak 2010. év elején szakadt meg. Ezt az állítását az elsőfokú eljárásban ..., ... és ... tanúk is alátámasztották. Együttélésük tényét igazolta az alperes édesanyjának a felek között a gyermekelhelyezés és gyermektartásdíj fizetési kötelezettség megállapítása iránt folyamatban volt perben tett tanúvallomása is.