33/2010. (VI. 11.) OGY határozat

az állami vezetői mulasztások, illetve az állam nevében elkövetett jogsértések áldozatait megillető kártérítésekről[1]

A rendszerváltozáskor Magyarország polgárai hittek abban, hogy a demokratikus jogállam már születése pillanatától teljeskörűen biztosítja az alapvető szabadságjogok érvényesülését. Azokat az alkotmányos alapjogokat, melyeket az 1989-ben elfogadott alaptörvény-módosításokkal újraírt magyar Alkotmány az egyén és a közösség jogainak széles körű szabályozásával, az európai gyakorlattal egyezően garantál. A rendszerváltozást követő több mint másfél évtizedben a közhatalom részéről tömeges alkotmányos alapjogsértésekre, állami vezetői mulasztás következtében előálló, emberéletet követelő katasztrófára nem került sor hazánkban.

I. A 2006. augusztus 20-án rendezett budapesti tűzijátékkal összefüggésben öt emberéletet és több száz személyi sérülést okozó tragédia történt. A katasztrófát egyértelműen a tűzijáték megszervezésének hibái, a kapcsolódó jogi szabályozás hiányosságai, a vonatkozó jogszabályok jogalkalmazók általi megsértése, valamint az állami vezetőktől fokozottan megkövetelhető, az adott helyzetben általában elvárható magatartási szabályok megsértése idézte elő.

II. 2006. szeptember 19-22. napja között, valamint 2006. október 23. napján a törvények betartására felesküdött rendőrök százai, több különböző helyen, egymástól függetlenül, egyidejűleg, a rendőrségi törvényt már önmagában sértő azonosíthatatlanság mögé bújva soha korábban nem tapasztalt, törvénytelen brutalitással léptek fel a védtelen és békés polgárokkal szemben is. A kilőtt szemek, a csonttörések, az emberi méltóságot semmibe vevő megaláztatások több száz áldozata máig viseli azokat a testi és lelki sebeket, amelyeket, mint az állam korlátokat nem ismerő, politikai célzatú, diktatórikus fellépésének következményei, a jogállamot is megsebesítették. Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy az előzetes letartóztatások indítványozásakor és elrendelésekor első fokon az ügyészi és a bírói szervezet sem volt képes alkotmányos rendeltetésének megfelelni, és a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésekre az esetek többségében megfelelő szakmai indokok hiányában, a büntetőeljárás alapelveinek semmibevételével került sor.

III. Polgárai méltóságán, kiszolgáltatottságán keresztül az államba vetett bizalom és az állam tekintélye is sérült.

A demokratikus jogállam legsúlyosabb sérelme mégis az, hogy a történtekre következmények nélkül kerülhetett sor. Törvényszerűen ássa alá a jogállamba vetett közbizalmat és a közrendet, ha az állami vezetők megbízatásukkal, a rendelkezésükre álló monopolizált erőszakhatalommal következmények nélkül élhetnek vissza, illetve nyilvánvaló mulasztásaik kivizsgálatlanul és megtorlatlanul maradhatnak.

Az új Országgyűlés ezért megkövet minden ártatlan áldozatot, és mint a Magyar Köztársaság legfőbb népképviseleti szerve, bocsánatot kér az ország mindazon polgárától, akit akár az állami vezetői mulasztások, akár a törvénytelen rendőri fellépés folytán alapjogi sérelem ért és a megfelelő erkölcsi és anyagi kártérítés érdekében a következő határozatot hozza:

1. Az Országgyűlés felkéri a Kormányt, hogy haladéktalanul tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy - a 2. pontban meghatározott korlátozásokra is figyelemmel - a Magyar Államkincstár mindazon személyek megalapozott kártérítési igényét kielégítse, akiknek

- a 2006. augusztus 20-i budapesti tűzijátékkal összefüggésben,

- a 2006. szeptember 17. napja és 2006. október 25. napja között történt rendőri fellépések következtében, vagy azzal összefüggésben

alkotmányos alapjoga, illetve személyhez fűződő joga sérelmet szenvedett.

2. Ezen országgyűlési határozat alapján nem indokolt kártérítésben részesíteni azt a személyt,

a) akinek büntetőjogi felelősségét az 1. pontban meghatározott események során tanúsított magatartása miatt jogerős bírósági ítélet megállapította, vagy

b) akit jogerős bírósági ítélet alapján már kártalanítottak (ez a korlátozás csak arra a jogcímre vonatkozóan áll fenn, amelyre figyelemmel a bíróság a kártérítést megítélte), vagy

c) akinek kártérítési követelését jogerős bírósági ítélet már elutasította (ez a korlátozás csak arra a jogcímre vonatkozóan áll fenn, amelyre figyelemmel a bíróság a kártérítési követelést elutasította), vagy

d) akit perbeli vagy peren kívüli egyezség alapján már kártalanítottak, és az egyezség részeként a további igényérvényesítésről lemondott (ez a korlátozás csak azon felek között és csak arra a jogcímre vonatkozóan áll fenn, akik között, és amelyre figyelemmel az egyezséget kötötték), vagy

e) akinek feljelentését elutasították, illetve akinek a feljelentésére indult nyomozás megszüntetésére bűncselekmény hiányában került sor (ez a korlátozás csak a feljelentésben foglalt jogsérelemmel kapcsolatos kártérítési igény tekintetében áll fenn).

3. Ez az országgyűlési határozat a közzététele napján lép hatályba.

Dr. Schmitt Pál s. k.,

az Országgyűlés elnöke

Erdős Norbert s. k.,

az Országgyűlés jegyzője

Szilágyi Péter s. k.,

az Országgyűlés jegyzője