BH 2001.2.86 Önmagában nem minősülhet minőségi cserének a hosszabb ideig távol lévő munkavállaló munkakörének olyan más munkavállalóval való betöltése, aki csak a munkavállalóval azonos iskolai végzettséggel és szakmai ismeretekkel rendelkezik, és a munkáltató az adott munkaterületen - annak átszervezése során - nem alkalmazott kvalifikáltabb munkavállalókat [Mt. 89. § (2) bek.].

A felperes 1982. július 1-jétől fennállt munkaviszonyát az alperes az 1998. február 11-én kelt rendes felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a pénzügyi csoporton belül a munkafolyamatok átszervezésére - számítógépes adatfeldolgozásra - került sor a felperes gyesen töltött ideje alatt, és ez minőségi cserét igényelt, így az alperes az eredeti - pénzügyi előadói - munkakörében nem tudja tovább alkalmazni.

A felperes keresetében a rendes felmondás jogellenessége megállapítását, a kiesett munkabére, szabadságmegváltás és a kétszeres végkielégítés megfizetését kérte a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével. Kérte továbbá, hogy a gyesen töltött hosszú időre tekintettel a személyi alapbérét a munkaügyi bíróság állapítsa meg. A felperes a felmondás indoka valótlanságára hivatkozott.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és kötelezte 114 147 forint elmaradt munkabér, 480 000 forint végkielégítés és 7272 forint szabadságmegváltás megfizetésére. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet. Megállapította, hogy a pénzügyi előadó munkakörben dolgozó felperes 1991. április 26-tól gyesen volt, 1997. augusztus 16-án bejelentette, hogy november 16-án a fizetés nélküli szabadsága lejár, és munkába kíván állni. Az alperes vezérigazgatója szeptember 5-én arról rendelkezett, hogy 1997. november 17-től vegye ki az 59 nap szabadságát, amelynek lejártakor a felperes munkaviszonyát a pénzügyi csoportnál a munkafolyamatok átszervezésére és az ezzel összefüggő minőségi cserére hivatkozással rendes felmondással megszüntette.

A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a felperes közgazdasági szakközépiskolai érettségivel rendelkezik, a szülési szabadság előtt az alperesnél már dolgozott számítógépen, egy új programot tehát rövid időn belül elsajátíthat. A pénzügyi csoporton belül alkalmazottak ugyancsak közgazdasági szakközépiskolai érettségivel rendelkeztek, továbbá az alperes a felperes munkába állása bejelentésével egyidejűleg, 1997. szeptember 1-jén módosította a pénzügyi nyilvántartó munkakörét pénzügyi előadó munkakörre.

A munkaügyi bíróság mindezek alapján a rendes felmondás indokát illetően megállapította, hogy az "nem valós, illetve nem okszerű" [Mt. 89. § (2) bek.].

Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét azzal hagyta helyben, hogy az elmaradt munkabér jogcímű marasztalás összegét 319 796 forintra és annak kamatára, a szabadságmegváltás címén járó marasztalást 29 088 forintra felemelte. Egyben megállapította, hogy a felperesnek az alperesnél fennálló munkaviszonya 1998. december 10-én szűnt meg.

A másodfokú bíróság helytálló indokainál fogva hagyta helyben az elsőfokú ítéletet, kiemelve azt, hogy a felperes rendelkezett a kollektív szerződésben a munkakörére előírt iskolai végzettséggel, az eredeti munkakörében való foglalkoztatásának sem szervezeti, sem más akadálya nem volt. A pénzügyi előadó munkakörben dolgozók az alperes fellebbezési előadása szerint csak 1992-ben kerültek az alpereshez.