BH 1995.1.47 A felperes részéről akkor is lehetőség van felülvizsgálati kérelem előterjesztésére, ha az elsőfokú bíróság határozata ellen nem élt fellebbezéssel, de a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát akként változtatta meg, hogy az alperesek egyetemleges marasztalását mellőzve csak az alperesek egyikét kötelezte a felperes által követelt összeg és kamatai megfizetésére [Pp. 270. § (1) bek., 271. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. r. és a II. r. alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 14.447.144,-Ft-ot, ennek 1992. április 14-től a kifizetésig járó évi 44%-os kamatát és 500.000,-Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes és az I. r. alperes között adásvételi szerződés jött létre, amelynek alapján a felperes 3000 tonna étkezési búzát adott el az I. r. alperesnek 7200,-Ft/tonna egységáron. Az I. r. és a II. r. alperesek közötti engedményezésre tekintettel a felperes 2916, 27 tonna búzát a II. r. alperes rendelkezésének megfelelően átadott, de az I. r. alperes a vételárból csak 6.500.000,-Ft-ot fizetett ki a részére. Az engedményezés folytán a búza vételára a II. r. alpereshez került; az I. r. alperes a részére átutalt vételárelőleg teljes összegével elszámolt.

Az elsőfokú bíróság a fenti tényállásból arra a jogi következtetésre jutott, hogy az I. r. alperes a Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a ki nem egyenlített 14.447.144,-Ft vételárat megfizetni. A II. r. alperes pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint köteles helytállni, mert a kiszállított búza ellenértéke az elszámolás folytán nála jelentkezett. Az alperesek egyetemleges marasztalását - a Ptk. 364. §-ára figyelemmel - a Ptk. 344. §-ában foglalt rendelkezésekkel indokolta.

Az ítélet ellen mindkét alperes fellebbezett, és az ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását kérték. Vitatták, hogy közöttük engedményezési szerződés jött volna létre. Az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy a felperes jogosulatlanul teljesített a II. r. alperesnek. A II. r. alperes pedig vitatta, hogy a felperes rovására jogalap nélkül gazdagodott. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a felperes keresetét a II. r. alperessel szemben elutasította, az ítélet egyéb rendelkezéseit helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy 450.000,-Ft perköltséget fizessen meg a II. r. alperesnek, az I. r. alperest pedig a felperes javára 100.000,-Ft perköltségben marasztalta, és az állam részére - külön felhívásra - 150.000,-Ft fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte.

A másodfokú ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az I. r. alperes vonatkozásában helytálló az arra alapított jogi döntése is, a II. r. alperes tekintetében azonban téves jogi következtetésre jutott, és a kereseti kérelmen is túlterjeszkedett. Az ítélet indokolása értelmében az I. r. alperes a szerződést megbízottja, N. A.-né útján kötötte. A megbízási szerződés alapján az adásvételi szerződés megkötésén túl a megbízottnak el kellett látnia az áru átvételével és elszállításával kapcsolatos feladatokat is. A felperes az I. r. alperes megbízottjának utasításait követte a búza átadásánál, aki őt nem tájékoztatta arról, hogy megbízása 1992 februárjában már megszűnt. Annak következményei, hogy a megbízott nem az I. r. alperes utasításai szerint járt el, nem háríthatók a felperesre.

Nem látta bizonyítottnak a másodfokú bíróság, hogy az alperesek között a követelés engedményezésére szerződés jött volna létre. A felperes és a II. r. alperes között nem volt szerződéses kapcsolat. Az a körülmény, hogy a búza szállítását a II. r. alperes végezte, és a búza ellenértéke hozzá folyt be, a marasztalására nem ad alapot. A felperes és az I. r. alperes közötti jogviszony fennáll, így a jogalap nélkül gazdagodás kisegítő jellegű szabályainak alkalmazására nem kerülhet sor. Más kérdés, hogy az I. r. alperesnek elszámolási igénye lehet a II. r. alpereshez befolyt vételárra.

Megállapította a másodfokú bíróság azt is, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 215. §-át, amikor a felperes vagylagosan előterjesztett kereseti kérelmével szemben az alpereseket egyetemlegesen marasztalta.

A jogerős másodfokú ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben jogszabálysértésre hivatkozva az ítélet "megváltoztatásával" kizárólag a II. r. alperest kérte a keresete szerint marasztalni. Előadta, hogy N. A.-né képviseleti jogát a szerződés megkötését követő napon, 1992. február 4-én visszavonta; nevezett ezután már nem járhatott el az I. r. alperes megbízottjaként. Tevékenységét a II. r. alperes érdekében és javára végezte. A búzát - a fuvarlevelekből kitűnően - a II. r. alperes vette át. Az I. r. alperes a II. r. alperes pénzéből fizetett ki vételárelőleget, amely elszámolásra került a II. r. alperes javára. Nem vitatott, hogy a búzát a II. r. alperes szállította el, az annak eladásából származó vételár is hozzá folyt be, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértéssel utasította el a II. r. alperessel szembeni keresetét.