467/B/1997. AB határozat
a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 123. § második mondata alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 123. § második mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja, az abban meghatározott szövegrész törvénybe foglalására vonatkozó részét pedig visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó szerint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) megállapítási keresetet szabályozó rendelkezése -a 123. § második mondata - alkotmányellenes, mert sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt bírósághoz való fordulás jogát. Az alkotmányellenes helyzetet az indítványozó abban látja, hogy a Pp. a megállapítási kereset feltételeinek meghatározása során "jogsértés és jogsértés között preferenciái is különbséget tesz", és ezzel korlátozza a keresetindítás jogát. Véleménye szerint a jelenlegi szabályozás mellett elképzelhető olyan eset, amikor a jogaiban magát sértettnek érző állampolgár el van zárva a bírósági jogérvényesítés lehetőségétől. Kifejti továbbá azon álláspontját is, mely szerint azért is alkotmányellenes a Pp. szerinti megállapítási kereset jelenlegi feltételrendszere, mert a gyakorlatban az esetek nagy részében nem a Pp. 123. § második mondata alapján terjeszthető elő megállapításra irányuló kereseti kérelem, hanem csak egyes külön törvények külön rendelkezése alapján. Például a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) személyhez fűződő jogok sérelmét szankcionáló 84. §-a keretében, vagy az egyes szellemi alkotások védelmét célzó törvények - szabadalmi törvény, védjegytörvény stb. - bitorlást szankcionáló szabályai alapján. Az indítványozó mindebből arra a következtetésre jut, hogy .....ha például a személyiségvédelmi szabályok nem tennék lehetővé a megállapítási kereset indítását, és a sérelmet szenvedett csak a jogsértés megállapítását kérné, akkor szigorúan véve a Polgári Perrendtartási Törvény vonatkozó szabályát, nem lehetne személyiségvédelem érdekében megállapítási keresetet előterjeszteni."
Az ismertetett meggondolásokra alapozva az indítványozó - a Pp. 123. § második mondatának megsemmisítése mellett - indítványozta a megsemmisítendő jogszabály helyére az általa helyesnek tartott következő törvényszöveg beiktatását: "Megállapításra irányuló kereseti kérelem mellett más kereseti kérelem is előterjeszthető és viszont."
2. Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásakor a következő jogszabályokat vizsgálta:
Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
A Pp. 123. § második mondata értelmében: "Megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet."
II.
Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 57. § (1) bekezdése által deklarált bírósághoz való fordulás joga olyan alapvető jog, amely - hasonlóan az egyéb alapvető jogokhoz - szükséges és arányos korlátozás tárgya lehet. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság már az 59/1993. (XI. 29.) AB határozatban kimondta: "Az Alkotmánynak ez a rendelkezése, az eljárási garanciákon túl, a bírósághoz fordulás jogát foglalja magában. Az alapvető jogból következően az államra az a kötelezettség hárul, hogy - egyebek között - a polgári jogi jogok és kötelezettségek (a polgári joginak tekintett jogviták) elbírálására bírói utat biztosítson. Ez a rendelkezés azonban - az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére figyelemmel - nem jelent korlátozhatatlan alanyi jogot a perindításra. ... A jogszabályi korlátozás ... - ugyancsak az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére figyelemmel - nem érintheti az alapvető jog lényeges tartalmát; az alkotmányosság követelménye kielégítéséhez a korlátozásnak elkerülhetetlenül szükségesnek és az elérni kívánt célhoz képest arányosnak kell lennie." (ABH 1993. 353., 355.)
A polgári anyagi jog sajátosságainak megfelelően a polgári per tartalmi szempontból három fajta kereseti kérelem alapján indulhat, és ennek - valamint a kereseti kérelemhez kötöttségnek [Pp. 3. § (1) bekezdés, 215. §] - megfelelően, helyt adás esetén, tartalma szerint három fajta érdemi határozat születhet: marasztalási kereset/marasztalási ítélet, megállapítási kereset/megállapítási ítélet, jogalakítási kereset/jogalakító ítélet. Az, hogy a jogosult az említett három közül milyen tartalmú keresetet terjeszt elő, mindig az érvényesítendő anyagi jogi igényének jellegétől függ. Ahol az anyagi jog szabályai szerint valamely jogviszonyból eredő szolgáltatás teljesítésének követelésére megnyílt a lehetőség (lejárat), ott - önkéntes teljesítés hiányában - a jogosult marasztalási keresetet terjeszthet elő [Ptk. 277. § és következő §, Pp. 122. § (1) bekezdés]. Léteznek azonban olyan jogviszonyok, amelyek esetében a lejárat, mint a marasztalási kereset előterjesztésének feltétele, a jogviszony természeténél fogva fogalmilag kizárt. Az ilyen esetek egy részében az anyagi jog azt teszi lehetővé a jogosult számára, hogy a bíróságtól a jogviszonyba való alakító beavatkozást (a jogviszony létrehozását, módosítását, vagy megszüntetését) kérje. Így például a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó igény egyszerűen a tulajdonos társi minőséghez kapcsolódik, és érvényesítése esetén a jogosult a többi tulajdonostárshoz fűződő jogviszonyának alakítását (a jogviszony megszüntetését) kéri a bíróságtól jogalakítási keresettel (Ptk. 147. §.). Másrészt létezik egy olyan esetkör, amelyben sem marasztalásra, sem pedig jogalakításra nincs lehetőség, hanem a jogvédelem csak egy jog, vagy jogviszony fennállásának, vagy fenn nem állásának bírósági megállapítása által valósul meg. Egyéb esetekben a jogviszony természetéből fakadóan elképzelhetetlen a lejárat és a teljesítés, és ennek megfelelően marasztalás helyett az anyagi jog megállapítási keresetet enged. Az indítványozó által is felhívott egyéb anyagi jogszabályok mellett maga a Pp. is néhány esetben - különös jogvédelmi helyzetet érzékelve - megállapítási kereset indítására [Pp. 123. § első mondat, Pp. 159. § (2) bekezdés, valamint tisztán megállapítási ítélet hozatalára ad lehetőséget Pp. 213. § (3) bekezdés első mondat].
A fentiekből következően a különböző kereseti típusok között nem valamely előnyt nyújtó különbség van, hanem a törvényalkotó az anyagi jogi jogviszonyok sokféleségére tekintettel tesz lehetővé különböző kereseti tartalmakat. A marasztalási-megállapítási-jogalakítási hármas felosztás alapvetően az anyagi jogi jogviszonyok elképzelhető, tartalmi, jellegbeli különbségeinek felel meg. Megjegyzendő azonban, hogy indokolt lehet a keresettípusok közötti különbségtétel azonos jellegű jogviszonyok, vagy akár ugyanazon jogviszony esetében is: egy lejárt követelés teljesítése iránt előterjesztett marasztalási kereset szükségszerűen magában foglal egy megállapítási kérelmet is, hiszen a marasztalás feltétele a jogviszony fennállásának megállapítása lesz. Ugyanezen követeléssel kapcsolatban, annak lejárta előtt, kizárólag - az iméntivel azonos, tehát a lejárt követelés érvényesítésére irányuló marasztalási kereset által magában foglalt - megállapítási kereset indítható. Itt a két kereset közötti különbséget nem a jogviszonyok jellegének különbsége, hanem azok eltérő stádiuma indokolja. Ezért rendelkezik úgy a Pp. 123. § második mondata, hogy az egyes, külön szabállyal lehetővé tett megállapításokon kívül, megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a jogvédelem szükségessége mellett a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. Ez a rendelkezés tehát - a "csak" szó puszta nyelvtani értelmezésétől eltérően - nem korlátozást tartalmaz, hanem egyszerűen leírja mindazon anyagi jogviszonyok körét, amelyek esetében a jogérvényesítés kizárólag megállapítás útján valósítható meg. Ezen esetekre biztosítja a keresetindítás jogát, nem korlátozva, hanem éppen ellenkezőleg: kiteljesítve ezzel a bírósághoz való fordulás jogát a polgári perben érvényesíthető jogok tekintetében.
Az az indítványozó által kifogásolt körülmény, hogy a jogalkotó a megállapítási keresetet csak a magánjog egyes tipikus szabályozási területein nevesíti külön (pl. személyhez fűződő jogok védelme a Ptk.-ban), szintén arra vezethető vissza, hogy e jogterületek jellegzetes szabályozási tárgya szükségszerűen - egyebek mellett - olyan igények megteremtését indokolja, amelyek érvényesítése kizárólag megállapítás útján képzelhető el. Személyiségi, vagy személyiségi jellegű jogok védelme, érvényesítése esetén az adott ügy erkölcsi megítélése dominál, ott tehát elsődleges lehet a megállapítási kereset önálló igénybevételének a lehetősége. Más a helyzet a vagyoni, vagy vagyoni jellegű jogok esetén, amelyek a magánjog alapvető, elsődleges szabályozási tárgyát képezik.
Az Alkotmánybíróságnak ezért a jelen határozattal elbírált indítvány kapcsán nem kellett lefolytatnia a szükségesség és az arányosság vizsgálatát, mert megállapította, hogy a támadott jogszabály az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt, bírósághoz való fordulás jogát nem korlátozza, és a fent kifejtettek szerint azzal nincs alkotmányos összefüggésben.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp. 123. § második mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény nem biztosít az Alkotmánybíróságnak olyan jogkört, amelynél fogva az, megfogalmazott törvényszöveg-tervezet előterjesztésével bekapcsolódhatna a jogalkotás folyamatába. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt azon részében, melyben az indítványozó az általa megfogalmazott szöveg törvénybe foglalását indítványozta, hatáskör hiányában visszautasította.
Budapest, 2001. május 28.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró