BH 1992.6.398 Az életközösség átmeneti jellegű megszakítása - ha vagyonmegosztás nem történt - a vagyonközösséget nem szünteti meg [Csjt. 27. § (1) bek., 28. § (1) bek.].

A peres felek 1961. július 9-én, S.-en kötöttek házasságot. Életközösségüket a felperes sz.-i szolgálati lakásában kezdték meg, ahonnan az S.-en, tanítónői munkakörben dolgozó alperes az iskolaév megkezdésekor visszatért S.-re, a szüleihez. A felperes a hétvégéket az alperessel töltötte, majd 1962 tavaszán az alperesi szülők ingatlanában összeköltözött az alperessel, innen azonban rövid együttlakás után albérletbe ment, ahová őt az alperes nem követte.

1962. június 30-án a felperes adásvételi szerződést kötött az S., Kassai u. 37. szám alatti házhelyingatlanra, amelyen - a házastársak részére közösen biztosított 50 000 Ft OTP-hitel igénybevételével - háromszobás családi ház és melléképületek építésébe kezdett. A telekkönyvi hatóság az ingatlan tulajdonjogát kizárólag felperes javára jegyezte be. Az alperes az ingatlanba 1963 elején költözött be. A hiteltartozás kiegyenlítésére a felek életközösségének fennállása alatt került sor.

A peres felek az együttélésük időszakában számos lakásfelszerelési és -berendezési tárgyat, készpénz- és takarékállományt stb. szereztek. Az 1963. augusztus 21-én született gyermekük csecsemőkorban meghalt. Életközösségük 1979-ben megszűnt, azóta az ingatlant megosztva használják.

A városi bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta, az ingatlan használatát megosztotta, megállapította, hogy az alperes az ingatlan 405/2000 illetőségének tulajdonjogát házastársi közös szerzés jogcímén megszerezte, és - egyéb rendelkezések mellett - az ingatlan közös tulajdonának megszüntetésére irányuló alperesi viszontkeresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes a telket 1961 (helyesen 1962) nyarán abban az időpontban vásárolta meg, amikor az alperessel az életközösséget megszakította, és a házépítést is "egyedül" kezdte meg. A felek együttélése a házasságkötést követő időszakban néhány hétre, illetőleg hónapra korlátozódott, gazdasági közösség a keresményükkel való kölcsönös elszámolás hiányában nem jött létre közöttük, "ezért a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a telket a felperes a különvagyonán vásárolta, de különvagyonnak kell tekinteni az 1962 telére tető alá hozott lakóépületet is. Az építkezés alatt az alperes és a családja semmiben sem volt a felperes segítségére, a feleség magatartásából sem tűnt ki az együvé tartozás érzése és szándéka. Ilyen körülmények között nemcsak a gazdasági, de az érzelmi kapcsolat is hiányzott, és enélkül házastársi életközösségről nem beszélhetünk." A felek tulajdoni hányadának megállapítása - az indokolás szerint - a felperes különvagyoni szerzésen, vagyis a teleknek és a felépítmény 50%-os készültségi fokának a szakvélemény szerinti értékelésén alapul. A közös tulajdon megszüntetése - az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - azért nem foghat helyt, mert az ingatlan használatára mindkét félnek jogszerű igénye van, az egymás tulajdoni illetőségének megváltásához szükséges fedezettel egyikük sem rendelkezik, az árverési értékesítés pedig mindkettőjük érdekét sértené.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletnek a tulajdonszerzésre és a közös tulajdon megszüntetésre vonatkozó rendelkezéseit - az elsőfokú bíróság ezzel összefüggő indokolást is magáévá téve - helybenhagyta, a lakás használatának megosztásán pedig a felek minél teljesebb elkülönülése érdekében változtatott.