BH 1995.12.689 A halálos közúti baleset gondatlan okozása vétségében nincs helye a bűnösség megállapításának, ha a halálos baleset nem a terhelt közlekedési szabályszegése, hanem a sértettnek a járművezető által nem észlelhető és így el nem hárítható közrehatása folytán következett be [Btk. 187. § (2) bek. b) pont, KRESZ 3. § c) pont, 24. §].

A városi bíróság a vádlottat a halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette.

A megállapított tényállás lényege a következő. A vádlott nőtlen, gyermektelen, fuvarozó vállalkozó, egy 100 000 forint értékű tehergépkocsi vagyona van. Büntetve nem volt. A vádlott 1989 óta rendelkezik a "B" és a "C", 1990 óta pedig "D" kategóriára érvényes vezetői engedéllyel. A baleset bekövetkezéséig 100 000 km-t vezetett baleset nélkül.

A vádlott édesapja 1992. december 6. napján délután telefonon felhívta a borozóból a fiát, kérve, hogy menjen el érte tehergépkocsijával, ne kelljen az erős havazásban haza gyalogolnia. A vádlott az édesapja kérésének eleget téve a tulajdonában levő tehergépkocsival a borozóhoz ment. Gépkocsiját a borozó kijáratától kissé távolabb állította le, majd beszólt az édesapjának, hogy megérkezett. Ezt követően visszament a gépkocsihoz, és megkönnyítendő a felszállást, a jobb oldali ajtó zárszerkezetét kinyitotta, visszahajtotta az ajtót, majd beszállva várta, hogy az édesapja megérkezzék.

A vádlott apja a borozóból kijött, kinyitotta a tehergépkocsi jobb oldali ajtaját, de a tehergépkocsiba nem szállt be; meggondolta magát a felszállás nehézkessége miatt. A jobb oldali fellépőhágcsó alsó része ugyanis hiányzott, emiatt csak a keréktőcsavarokra lépve, felhúzódzkodva lehetett a jobb oldalról beszállni a gépkocsiba. A gépkocsitól ellépett, és közölte fiával, hogy mehet, nem megy vele, majd határozott mozdulattal becsapta az ajtót. A vádlott ezután a tükrök használata mellett meggyőződött az elindulás biztonságos voltáról, majd az ajtó becsukásától számított néhány másodperc elteltével elindult, mivel olyan körülményt nem észlelt, ami az elindulásnak akadálya lett volna.

Az ajtó becsapása és a gépkocsi elindulása közötti időben közelebbről meg nem határozható időpontban és módon a vádlott apja a jeges, latyakos úttesten egyensúlyát vesztve a tehergépkocsi kilincsébe kapaszkodott bal kezével. A gépkocsi a kapaszkodó sértettet magával rántotta, egy darabig vonszolta, majd a sértett a jobb hátsó ikerkerék előtt a talajra csapódott, mely kerék a sértetten átlós irányban áthaladt.

Néhány méter megtétele után a vádlott a jobb hátsó kerék irányából döccenést érzett ezért megállt. A gépkocsiból kiszállva - miután közvilágítás ebben az időben nem működött az adott útszakaszon - a gépkocsi hátsó fényében észlelte, hogy a földön fekszik az édesapja.

A baleset során a vádlott apja olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen meghalt. A halál oka sérüléses-vérzéses sokk volt, mely bordatörések, koponyacsont-törés, lágyburki vérzés, tüdőzúzódás, bélfodrozati zúzódás és kiterjedt lágyrészsérülések miatt vérvesztés következménye. A balesetkor elszenvedett sérülések és a halál bekövetkezte között közvetlen okozati összefüggés állapítható meg. A sértett véralkohol-koncentrációja a baleset időpontjában 1,64 ezrelék volt, mely a sértettnél közepes fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett.

A vádlott az eljárás során tagadta a bűnösségét, védekezésének lényege az volt, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy ne történjék baleset. Előadta, hogy az időjárási viszonyok nagyon zordak voltak a baleset napján. Esett a hó, hordta a szél, és az erőteljes havazás miatt a közvilágításban is zavarok voltak. Az édesapja az eset alkalmával nem látszott ittasnak. Többször is előfordult már, hogy az édesapja megkérte, menjen el érte, és mégsem tartott vele. Ezen a délutánon is ez történt. Az édesapja nem tudott felszállni a gépkocsira, így a gépkocsitól ellépett, mintegy egy méterre eltávolodva, és közölte, hogy mehet, majd becsapta az ajtót. Ezután pár pillanatig várt, a tükröket igénybe véve ellenőrizte a mögöttes forgalmat, illetőleg a gépkocsi jobb oldalát, majd ismét a tükörbe nézett, és elindult. Édesapját az ajtó becsapása után már nem látta. Pár méter megtétele után egy döccenést érzett. Először arra gondolt, hogy az erős szél az úttestre sodort egy kukát, arra ment rá. Megállt és kiszállva az autóból látta, hogy édesapja fekszik az úttesten.

Az érdektelen tanúk vallomásai a vádlott által elmondottakat erősítették meg az italboltba érkezés körülményei tekintetében, illetőleg abban a vonatkozásban, hogy a sértetten nem látszott az ital hatása. Beszámoltak továbbá az áramkimaradásokról is. Ez utóbbit alátámasztotta az áramszolgáltató vállalat üzemigazgatóságának az átirata is, amely szerint a vádbeli napon üzemzavar volt, és a közvilágítás nem üzemelt.

Az igazságügyi orvos szakértők kifejtették, hogy a sértett csonttörést, lágyagyburki vérzést, jobb rekesz szakadást, a vékony belek felnyomódását a bal mellkasfélbe, két oldali - jobb oldalon nagyobb számú - bordatörést, a jobb tüdő kiterjedt, a bal tüdő foltos zúzódását, léproncsolódást, a bélfodrozat és cseplesz kiterjedt zúzódását, hátcsigolyatörést, a nyelvcsont bal oldali nagyszarvának törését, a pajzsporc törését szenvedte el. A boncolás során észlelték még a sértetten az enyhe közepes fokú általános érelmeszesedést, májának a megnagyobbodását és kötőszövetes átalakulását. A halál oka sérüléses-vérzéses sokk volt, mely bordatörések, koponyacsonttörés, lágyagyburki vérzés, tüdőzúzódás, bélfodrozati zúzódás és a kiterjedt lágyrész sérülések miatti vérvesztés következménye.

A sérülések elhelyezkedése és jellege alapján megállapítható volt, hogy az elhalton a tehergépkocsi kereke áthaladt. A személyi sérülések és a járműnyomok alapján az volt megállapítható, hogy a sértett a menetiránynak háttal fordulva bal kézzel csukta be a vezetőfülke jobb ajtaját, miközben a havas-latyakos útfelületen megcsúszott, és az egyensúlyát vesztette. Az egyensúlyvesztés miatt a becsukott ajtó kilincsébe kapaszkodott. Az ajtó becsukása után a gépkocsi elindult, és az egyensúlyát vesztett kapaszkodó sértettet magával rántotta. A rántás és az elsodrás kezdeti fázisa alatt a sértett jobb lába a jobb első gumiabroncstól és a kerékcsavaroktól sérült. A vonszolás befejező folyamata alatt a sértett a jobb hátsó ikerkerék előtt csapódott a talajra, mely kerék átlós irányban a felső testen és a fejen haladt keresztül. A halálos kimenetelű sérülést ez utóbbi áthaladás okozta. Megjegyezték a szakértők, hogy a baleset alkalmával a sértett közepes fokú alkoholos befolyásoltság alatt állott.

Az elütés helye a sértett baleseti véghelyzete előtt mintegy három méterre lehetett, mely ponttól a gépkocsi 17 métert haladt a megállásig. A jármű mozgásából az valószínűsíthető, hogy a balesetet a vezető akkor észlelhette, amikor a jobb hátsó ikerkerék leugrott a sértett testéről. Ez a jellegű leugrás viszonylag nagy karosszériazajjal jár. Az elütés körülményeiből, illetőleg a sértett megcsúszásos egyensúly vesztéséből az valószínűsíthető, hogy a vezető az ajtó becsukódása után, illetőleg az indulása előtt a sértettet a jobb ajtó ablakán és a jobb visszapillantó tükrön keresztül nem láthatta, ezért az ajtó becsukódása után 1-2 másodperc elteltével elindult, mely idő a sértett egyensúlyának a visszanyerésére nem voltelégséges.