62003TJ0216[1]

Az Elsőfokú Bíróság (egyesbíró) 2004. szeptember 28-i ítélete. Mario Paulo Tenreiro kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Tisztviselők. T-216/03. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (egyesbíró)

2004. szeptember 28.

T-216/03. sz. ügy

Mario Paulo Tenreiro

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Tisztviselők - Mobilitás - Az előléptetés megtagadása - Az érdemek összehasonlító vizsgálata"

Teljes szöveg francia nyelven II - 0000

Tárgy: Lényegében a 2002. évi előléptetési időszakban az A4-es fokozatba előléptetett tisztviselők listájának megállapításáról szóló, 2002. augusztus 14-én közzétett bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1. Tisztviselők ─ Kereset ─ Előzetes közigazgatási panasz ─ Tárgybeli és jogcímbeli azonosság ─ A panaszban nem szereplő, de ahhoz szorosan kapcsolódó jogalapok és érvek ─ Elfogadhatóság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2. Tisztviselők ─ Kereset ─ Sérelmet okozó aktus ─ Fogalom ─ Az előléptethető tisztviselők listájára történő felvétel megtagadása ─ A listán nem szereplő tisztviselők előléptetése kizártságának hiányában hozott előkészítő aktus

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3. Tisztviselők ─ Előléptetés ─ Az adminisztráció mérlegelési jogköre ─ Bírósági felülvizsgálat ─ Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

4. Tisztviselők ─ Előléptetés ─ Az érdemek összehasonlító vizsgálata ─ Bizonyítási teher

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

5. Tisztviselők ─ Előléptetés ─ Az érdemek összehasonlító vizsgálata ─ Módozatok ─ Az adminisztráció mérlegelési jogköre ─ Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

6. Tisztviselők ─ Előléptetés ─ Szempontok ─ Érdemek ─ A hivatalban eltöltött szolgálati idő és az életkor figyelembevétele ─ Szubszidiárius jelleg

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

7. Tisztviselők ─ Előléptetés ─ Az érdemek összehasonlító vizsgálata ─ A leginkább érdemes tisztviselőknek az előző előléptetési időszakban felállított listáján szereplő tisztviselők automatikus előléptetése ─ Jogellenesség ─ Az említett listán való szereplés figyelembevétele ─ Megengedhetőség ─ Feltétel

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

8. Tisztviselők ─ Előléptetés ─ A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve ─ Intézményen belül áthelyezett tisztviselők

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

9. Tisztviselők ─ Előléptetés ─ Az érdemek összehasonlító vizsgálata ─ Módozatok ─ A különböző értékelők által tett megállapításokból fakadó szubjektivitás kiküszöbölését célzó módszerek alkalmazása ─ Jogszerűség

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

1. A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti igazgatási panasz és az azt követő kereset összhangjának szabálya elfogadhatatlanság terhe mellett megköveteli, hogy a közösségi bíró előtt felhozott követelést már a pert megelőző eljárásban felhozzák annak érdekében, hogy a kinevezésre jogosult hatóság megismerhesse az érintett által a megtámadott határozattal szemben megfogalmazott kifogásokat. E szabályt indokolja a pert megelőző eljárás célja maga, amely szerint lehetőséget kell biztosítani a tisztviselők és az adminisztráció között felmerült nézeteltérések békés rendezésére.

Noha a közösségi bíró elé terjesztett kereseti kérelmek kizárólag a panaszban megjelölt követelésekével egyező jogcímen nyugvó követeléseket tartalmazhatnak, e követelések azonban a közösségi bíró előtt kifejthetők a panaszban nem szükségképpen szereplő, azonban ahhoz szorosan kapcsolódó jogalapok és érvek előadásával.

(lásd a 38-40. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 242/85. sz., Geist kontra Bizottság ügyben 1987. május 20-án hozott ítéletének (EBHT 1987., 2181. o.) 9. pontja; a Bíróság 224/87. sz., Koutchoumoff kontra Bizottság ügyben 1989. január 26-án hozott ítéletének (EBHT 1989., 99. o.) 10. pontja; a Bíróság 133/88. sz., Del Amo Martinez kontra Parlament ügyben 1989. március 14-én hozott ítéletének (EBHT 1989., 689. o.) 9. és 10. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-57/89. sz., Alexandrakis kontra Bizottság ügyben 1990. március 29-én hozott ítéletének (EBHT 1990., II-143. o.) 8. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-175/03. sz., Schmitt kontra AER ügyben 2004. július 7-én hozott ítéletének (az EBHT-ban még nem tették közzé), 42. pontja, és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2. Valamely tisztviselőnek a karrierjük során előléptetésre leginkább érdemesnek ítélt tisztviselők listájára történő felvétele csupán előkészítő aktus, így nem minősül sérelmet okozó aktusnak. Ugyanis annyiban, amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság nem szigorúan köteles előléptetni az e listán szereplő tisztviselőt, a listára történő felvétel önmagában véve nem hat ki közvetlenül az érintett jogi helyzetére, mivel az esetleges előléptetésére vonatkozó határozat még függőben marad. Ami a kizárt tisztviselőket illeti, más tisztviselőnek a listára történő felvétele ezen túlmenően nem változtatja meg jogi helyzetüket, ami kizárólag ez utóbbi tényleges előléptetésével következne be. Az említett lista szabályszerűsége tehát az előléptetési eljárást lezáró határozat ellen irányuló kereset során vitatható.

A valamely tisztviselőnek az említett listára történő felvételét megtagadó határozat kizárólag akkor módosítaná közvetlenül a kizárt tisztviselő jogi helyzetét és minősülne ez utóbbi szempontjából sérelmet okozó aktusnak, ha az említett kinevezésre jogosult hatóság úgy tekintené, hogy az előléptetési bizottság tevékenysége nyomán felállított lista őt oly módon köti, hogy az kizárja a listán nem szereplő személyek előléptetését.

(lásd a 47. és 48. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-82/89. sz., Marcato kontra Bizottság ügyben 1990. december 5-én hozott ítéletének (EBHT 1990., II-735. o.) 40. és 52. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-187/98. sz., Cubero Vermurie kontra Bizottság ügyben 2000. október 3-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-195. és II-885. o.) 3. pontja.

3. Az előléptetésre jelöltek érdemeinek összehasonlító vizsgálata során a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és e téren a közösségi bíró ellenőrzésének annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy figyelemmel azon utakra és módokra, amelyek az adminisztrációt megállapításaihoz vezették, az adminisztráció a nem kifogásolható kereteken belül maradt-e, és nem élt-e nyilvánvalóan hibásan hatáskörével. A bíró tehát nem végezheti el az említett hatóság helyett a jelöltek képesítéseinek és érdemeinek megítélését.

(lásd az 50. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 140/87. sz., Bevan kontra Bizottság ügyben 1989. március 15-én hozott ítéletének (EBHT 1989., 701. o.) 34. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-262/94. sz., Baiwir kontra Bizottság ügyben 1996. június 6-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1996., I-A-257. és II-739. o.) 66. és 138. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-221/96. sz., Manzo-Tafaro kontra Bizottság ügyben 1998. március 5-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1998., I-A-115. és II-307. o.) 16. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-157/99. sz., Griesel kontra Tanács ügyben 2000. július 13-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-151. és II-699. o.) 41. pontja.

4. Ami az előléptetésre vonatkozó határozat meghozatalát megelőzően az előléptethető tisztviselők érdemeit összehasonlító vizsgálat valóságának bizonyítási terhét illeti, az a felperes, aki kétségbe vonja az ilyen vizsgálat valóságát, köteles az ilyen vizsgálat hiányára vonatkozó állítását legalább kellően egybevágó bizonyítékok nyalábjának előadásával alátámasztani, míg ezután az érintett intézményre tartozik annak bizonyítása, hogy ténylegesen elvégezte az érdemek összehasonlító vizsgálatát.

(lásd az 59. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-25/90. sz., Schönherr kontra CES ügyben 1992. január 30-án hozott ítéletének (EBHT 1992., II-63. o.) 25. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-188/01-190/01. sz., Tsarnavas kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. március 19-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2003., I-A-95. és II-495. o.) 115. pontja.

5. A kinevezésre jogosult hatóság az előléptethető jelöltek minősítő jelentései és érdemei összehasonlító vizsgálata során jogosult az általa legmegfelelőbbnek tartott módszert alkalmazni, feltéve, hogy a választott módszer biztosítja, hogy a jelöltek érdemeinek összehasonlító vizsgálatát szolgálati érdekből, egyenlő alapon és összevethető információforrásokból kiindulva folytatják le.

(lásd a 68. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-78/92. sz., Perakis kontra Parlament ügyben 1993. november 30-án hozott ítéletének (EBHT 1993., II-1299. o.) 14. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-557/93. sz., Rasmussen kontra Bizottság ügyben 1995. július 13-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1995., I-A-195. és II-603. o.) 20. pontja.

6. Jóllehet az előléptethető tisztviselők érdemei minden előléptetés meghatározó szempontját képezik, a kinevezésre jogosult hatóság az érdemek egyenlősége esetében szubszidiárius jelleggel figyelemmel lehet egyéb tényezőkre, úgymint a jelöltek életkorára, valamint a besorolási fokozatban vagy a hivatalban eltöltött szolgálati idejére.

(lásd a 79. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-134/02. sz., Tejada Fernández kontra Bizottság ügyben 2003. április 9-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2003., I-A-125. és II-609. o.) 42. pontja, és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

7. Az előző előléptetési időszakban az arra leginkább érdemes tisztviselőkből felállított listán szereplő, de elő nem léptetett tisztviselő automatikus előléptetésében álló gyakorlat megszegné az előléptethető tisztviselők érdemei összehasonlító vizsgálatának a személyzeti szabályzat 45. cikkében szereplő elvét.

Mindazonáltal az érdemek összehasonlító vizsgálatának követelménye nem zárja ki, hogy a kinevezésre jogosult hatóság figyelembe vehesse azt a körülményt, hogy egy jelölt már szerepelt a leginkább érdemesnek ítélt tisztviselőknek a korábbi előléptetési időszakban felállított listáján, amennyiben valamennyi jelölt érdemeit az előléptetésre váró többi jelöltéivel összevetve értékelik. Ebből következően az előző előléptetési időszak "maradványának" figyelembevétele önmagában véve nem kifogásolható annyiban, amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság nem tulajdonít neki túlzott jelentőséget.

(lásd a 82. és.84 pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-76/98. sz., Hamptaux kontra Bizottság ügyben 1999. március 25-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1999., I-A-59. és II-303. o.) 44. pontja.

8. A közösségi intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a mobilitás ne gátolja az érintett tisztviselők karrierjének kibontakozását. Így ezen intézményekre tartozik annak vizsgálata, hogy az intézményen belül áthelyezett tisztviselő az intézményen belüli áthelyezés következtében ne szenvedjen hátrányt az előléptetési időszak során.

Ugyanakkor a tisztviselő a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megsértésének megállapításához érvényesen nem vetheti össze jelenlegi helyzetét azon helyzettel, amelyről csupán állítja, hogy előállt volna, ha nem helyezték volna őt át az intézményen belül. A tisztviselő tisztán hipotetikus helyzetét illetően nem lehet konkrétan megállapítani azt, hogy a tisztviselőnek milyen előbbrejutási lehetőségei lettek volna, lévén az ilyen előbbrejutási lehetőségek túl bizonytalanok.

(lásd a 92. és 95. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 126/75., 34/76. és 92/76. sz., Giry kontra Bizottság egyesített ügyekben 1977. október 27-én hozott ítéletének (EBHT 1977., 1937. o.) 27. és 28. pontja; a Bíróság 785/79. sz., Pizziolo kontra Bizottság ügyben 1983. május 5-én hozott ítéletének (EBHT 1983., 1343. o.) 16. pontja; Cubero Vermurie kontra Bizottság ügyben hozott fent hivatkozott ítéletének 68. és 69. pontja.

9. A kinevezésre jogosult hatóság által az előléptetések megadásánál alkalmazott, a két különböző főigazgatósághoz tartozó tisztviselőkről adott analitikus értékelés átlagát az érintettek saját főigazgatóságai által a tisztviselőkről adott analitikus értékelés átlagával összevető módszer jogszerűnek minősül annyiban, amennyiben e módszer célja a különböző értékelők által tett megállapításokból fakadó szubjektivitás kiküszöbölése.

(lásd a 97. pontot)

Hivatkozás: Cubero Vermurie kontra Bizottság ügyben hozott fent hivatkozott ítéletének 85. pontja.